Roham penge házi stemplivel

Fej fej mellett haladt évszázadokon át a versengésben a szakáll és a sima arc. Míg az ókori görög atléták testkultúrájához hozzátartozott a borotválkozás, addig a filozófusok csupán bajusz- vagy szakálligazítás végett tértek be a fodrászhoz. A régi egyiptomiak egészségi okból a "se haj, se szakáll" elvét vallották, később rafinált módon fésült, illatosított parókával és álszőrzettel díszítették fejük búbját, ábrázatukat. És mi áll erről a Bibliában? Mózes könyve szerint Isten szolgálatát vállaló személy hagyja meg a haját meg a szakállát.
Az utóbbi kétszáz évben egyértelműen a sima arc divatja hódít. A lőfegyver elterjedésekor - biztonsági okból - egyenesen kötelezővé tették a szakáll leborotválását. Apropó: csata! A borbélyok mestersége a sebek gyógyítására is kiterjedt, így háborúban a falu szaktekintélyének mindenképp küldtek behívót.
Marosi József gyűjteményének legrégebbi darabja egy 1824-ből származó borotvakéstartó. A vitrinekben körülbelül háromezer, borotválkozással kapcsolatos eszköz sorakozik, a habzótálaktól a borotvatokokon és pamacsokon át a pengefenőkig mindenféle. A budapesti nyugdíjas 1968-ban - minthogy sok szabad ideje volt akkoriban - csak segített rendbe tenni öccse borotvacímke-gyűjteményét. Aztán már nem tudott szabadulni a témától.
Maradjunk még az egykor pengéket rejtő csomagolópapíroknál. Házigazdánk saját gyűjtése 36 ezer darabot számlál. A parányi papirosok a gyártók lelkületéről vagy a korszak történelméről is árulkodnak. A színes, mozgalmas példányok a spanyol temperamentumot dicsérik, az amerikaiak kevesebb fantáziával bírnak. A Roham pengét a háborúban nyomták, házi stemplivel. A horogkeresztes német mellett akad itt a mi "5 Éves Terv" fantázianevű címkénkből is.
Fő helyet foglalnak el a vitrinben a hagyományos, összecsukható borbélyborotvák. Manapság ritkán látni ilyeneket, hisz jóformán megszűnt a szakma. A fodrásztanulók tanulnak ugyan borbélyismereteket is, de az AIDS-veszély miatt olyannyira megszigorították az egészségügyi előírásokat, hogy - a sok kötelező macera miatt - inkább nem gyakorolják tudásukat. Egyik-másik nyél kész műremek, csontból, ébenfából készítették, karcolással vagy berakással ékesítve.
Némelyik faragott borotvatartó díszdoboz készítője a felirat szerint alighanem ráért barkácsolni: "1915-16 Emlék Szibériából Ilonka"; "Rabemlék ksz. 1898". Az egyik régi borotva gyártási évét például az 1909-es londoni almanach áprilisi számának reklámja azonosította. Egy másik a Titanic című amerikai filmben tűnt fel vendéglátónknak - s valóban, egy ugyanilyen készletet hoztak felszínre a tenger mélyéről, az 1912-ben elsüllyedt óriáshajó roncsai közül!
Még a forgalmas borbélyüzletekben is négy-öt hónapig használtak egy pengét - egykor sokba került, inkább állandóan fenték hát. Első ránézésre, női szemmel értelmezni sem tudom a szemet gyönyörködtető, kacifántos pengefenők működését. Pedig az elv rém egyszerű: forognak, pörögnek, átfordulnak, súrolnak, siklanak, csúszkálnak - és éleznek.
S hogy mivel szőrtelenít Marosi József? Eldobható műanyag borotvával, kérem szépen. Véleménye szerint a borbélyszakmának ez adta meg a kegyelemdöfést.

Csupaszon vonzóbbak
A férfiak egy részének a női kebleken akad meg a szeme, másik része a hanyagul egymásra vetett, formás lábakat kezdi mustrálgatni. Egy nemzetközi felmérés szerint Japánban a nők 95, az Egyesült Államokban 90 százaléka szőrteleníti a lábát. Európában ez az arány 80 százalék körül mozog. Kontinensünkön a szőrtelenítők kétharmada a kíméletesebb módszer, vagyis a borotválás híve.