Aki újragombolta Misa mackót

Először is íme a számok: négy évtized alatt több mint félmillió gombot bogarászott össze. Ülünk a takaros családi ház asztalánál, előttünk egy kétliteres befőttesüveg, benne nem kevesebb, mint háromezer gyöngyházgomb. Mivel vannak a gyöngyháznál nagyobb gombok is, az annyi, mint... szóval az eddigi szerzemények nagyjából egy négyszáz literes hordót töltenének meg. Ez a mennyiség egy váratlan fordulattal minőségbe csap át, Rózsika néni ugyanis a gombokból képeket mintáz - ez pedig már a naiv művészet tárgykörébe tartozik.
Hogy mik kerekednek ki a különböző színű, formájú gombok mozaikjaiból? Jóformán minden, amire a képzelőerő futja: a moszkvai olimpia emlékezetes Misa mackója; szódásüveg; természetesen Lehel kürtje; bolt az előtte álló vásárlóval; virágcsendéletek garmadával; számítógépes figurák, hogy azért a korral is haladjunk. És mindez olyan színharmóniában, amit csak a világ minden tájáról összehordott gombok mázának különleges fénytörése elénk tud varázsolni.
Hogy kezdődött? Egy rövidáru-kereskedésben, ahol a gombok szebbjét eltette. Aztán egyszer csak gyűltek, gyülekeztek a gombhalmok. A külföldi barátnék harisnyaszárba kötve küldték a szuveníreket, most pedig a turkálók, kilósruha-boltok jelentik a gazdag lelőhelyeket. Az eladók tudják, hogy ha egy gombos ruhadarab érkezik, arra Rózsika néni vevő. Mióta híre ment munkásságának, az udvarba vagy a levélszekrénybe bedobva is talál küldeményeket, mellyel a helybeliek tisztelik meg.
A legidőrablóbb munka a számolás és a rendszerezés. Erre akkor kerít időt, amikor fő az ebéd vagy tévét néz a család. Ő is oda-odapillant a készülékre - és persze megjegyzi, milyen gombok voltak a híradó alatt egy-egy bemondó ruháján. A férje, aki a kőműves szakmát folytatta, megbocsátó derűvel szemléli a háziasszony hobbiját, bár hozzáteszi: nem olyan világ van, amikor érdemes bármivel is felhívnia az embernek magára a figyelmet. A betörők még azt hiszik, valami kincset őriznek - és hosszasan sorolja a közelmúlt bűnügyi eseteit a városban. De azért, ha az utcán talál egy gombot, lehajol érte, és hazaviszi a nejének. A két tanár fiú lefényképezi a legsikerültebb alkotásokat, a kétéves unoka pedig tobzódik a gombok bőségében: két kézzel szórja szét őket a szőnyegen...
Rózsika néninek komoly tervei vannak: szeretne bekerülni a Guinness-rekordok könyvébe; bár úgy tudja, ilyen műfajt nem regisztrál a Biblia és a Korán után a legnagyobb példányszámú könyv. Nem baj, majd nyitnak egy új szócikket...
A városban ígéretet kapott rá, hogy ha bővül a múzeum, állandó kiállítása lesz, a terem falai gombokkal lesznek kitapétázva. Addig pedig? Érkeznek a küldemények, fő az ebéd, Sinka Istvánné számol. És ha betelik a száz, egy gombot mindig félretesz, hogy naprakészen tudja, hány gombnál is tart. Így telik az élet, célokkal, tervekkel, alkotással. És megszámolásra váró özönnyi gombbal.