Inkább próbaválást, mint valódit!

Tányérdobálás, ajtócsapkodás, végül telefon a válóperes ügyvédnek. Ez lenne az egyetlen kiút a párkapcsolati válságból?- ennek jártunk utána összeállításunkban. Végeredmény? A családterápia gyakran képes rá, hogy kibillentse a kátyúból a házasság szekerét. Már ha van bátorságunk segítséget kérni?

Családi körCsászár Jenő2006. 08. 25. péntek2006. 08. 25.
Inkább próbaválást, mint valódit!

A család a világ mikrokozmosza. Ha megváltoztatjuk a családot, a világ változik - így gondolta egy amerikai pszichiáter, Virginia Satir. Nem csoda hát, hogy Amerikában már az ötvenes évektől komolyan veszik a családterápiát, melyet a nyolcvanas évek óta hazánkban is alkalmaznak. Csakhogy a tengerentúlon sikk lélekgyógyászhoz járni, nálunk viszont nagy kérdés, merjük-e kiteregetni legféltettebb titkainkat, intim problémáinkat az orvosi rendelőben.
- A szappanoperák egyetlen jó hatása, hogy gyakran bátorítják a nézőt, nem szégyen pszichiáterhez fordulni. A család egy élő rendszer, amelynek időről időre meg kell újulnia. Minden életszakasz hordozza a maga válságait A családtagok tünetei pedig az egész család problémáit hordozzák - magyarázza Moretti Magdolna, az egri kórház pszichiáter főorvosa. A kiképző családterapeuta szerint a párok többnyire akkor veszik a bátorságot, hogy szakemberhez forduljanak, amikor elhatalmasodnak a bajok, s már a válást fontolgatják. Okosabb volna, ha már akkor terapeutát keresnének, amikor feltűnnek az elhidegülés első jelei. Például, ha az egyiküket már nem érdekli a szex, vagy megjelenik a harmadik...
- A párterápia csak akkor lehet sikeres, ha mindketten azon dolgoznak, hogy megmentsék a kapcsolatot. Az elhallgatás, a titok nem használ az ügynek. Az például nem fér bele a játékszabályokba, hogy a férj titokban bevallja az orvosnak, van valakije, ám arra kéri őt, erről hallgasson a felesége előtt. Olykor az is megeshet, hogy a házasok bevallják: ugyan érzelmileg sincsenek jóban, mégis elsősorban a szexuális életüket szeretnék rendbe hozni. Az ember azonban nem olyan, mint egy könnyen megjavítható gép, ezért a szexuális zavarok rendezése önmagában nem elegendő a kapcsolat megmentésére. Egy terápia általában hat-nyolc alkalomból áll, s a beszélgetések egy-másfél órásak. Otthonra "házi feladatot" kaphat a pár: például leírják azt, mit ajánlanak fel a frigy megmentésére, s mit várnak cserébe. A férj megígérheti, hogy este nyolcra hazaér és ritkábban önt fel a garatra, az asszony meg azt, nem bünteti őt a szex megvonásával.
A lélek ismerői szerint az életív ciklusokra osztható, s az egyikből a másikba vezető átmenet természetes krízisnek tekinthető. Az első természetes krízis maga a házasodás, hiszen két ember otthonról hozott értékrendjéből egy újat kell csinálni. Dönteni kell abban, miként töltjük az ünnepeket, járunk-e templomba, hogyan osztjuk be a pénzt. Szerencsés, ha a fiatalok meghagyják maguknak az első két évet az összecsiszolódásra, s csak utána születik meg a gyermek. A kis jövevény ugyanis újra átrendezi az erőviszonyokat, s ez próbatétel.
A csemete növekedésének szakaszai sok-sok szikrát gerjesztenek. Az iskolás korú nebuló szülei például összeveszhetnek azon, hogy mitől ilyen lusta a kölyök, s miért nem hoz jobb jegyeket. A legtörékenyebb időszak a kamaszkor, amely jelentősen átírja a családi szabályokat. Ha ebben a kritikus időszakban még egy traumával is (például egy halálesettel vagy a szülők válásával) meg kell birkóznia a serdülőnek, akkor igencsak megbillenhet a lelki egyensúlya. Előfordulhat, hogy a lány anorexiás lesz, a fiú drogokban keres vigaszt. Megeshet, hogy az anyuka pánikrohammal kerül orvoshoz, s kiderül, betegségével szeretné magához kötni önállósodó gyermekét, netán a sokat távol levő férjet.
A szülőpár akkor sem lélegezhet fel, ha sikerrel bocsátotta útjára utódait. Újabb veszély leselkedik rájuk: az "üres fészek" jelenség. A több évtizede együtt élő házasok rádöbbenhetnek, hogy eltávolodtak egymástól, a szülőszerep mellett elsorvadt a házastársi. Ha ezt szépen átvészelik, még egy életszakaszválsággal kell megbirkózniuk: ez a nyugdíjaslét, a veszteségek, betegségek sokasodása.
Nehéz feladat, ha a "se vele, se nélküle" típusú kapcsolat rendbehozását kéri a pár - véli Moretti Magdolna. Ilyenkor gyakran a "belső válás" technikája segít. Ekkor a felek közös fedél alatt maradnak, de úgy élnek, mintha elváltak volna. A durcás nej nem vonhatja felelősségre urát, miért kártyázott éjfélig a haverokkal, de a féltékeny férj sem firtathatja, hová ment neje a barátnőivel. A civódó házaspár a saját bőrén tapasztalhatja meg, hogy milyen lenne a másik nélkül.
S ez a próba gyakran elég, hogy visszatáncoljanak a valódi válástól.

Menni vagy maradni?
Hónapok óta tartott az állóháború. A férfi költözni készült. Próbaidőre. Tízéves házasságuk alatt - tengernyi sérelemmel, félreértéssel, egy közös és négy hozott gyerekkel - sokadjára mondott csődöt a kapcsolatuk. Majd egy napon, amikor a férj utolsó bőröndje is az ajtó előtt állt, vaskos dossziét adott át feleségének.
- Ha lesz időd, olvasd el. Rólunk szól. A beszélgetéshez már nincs erőm. Úgyis csak veszekedés lenne a vége - így az ötven körüli férfi. Az asszony engedte, hadd menjen a párja.
Rosszul érezte magát aznap, mégis végigolvasta az irományt. Legalább ötven oldal. Szerelmük nyiladozásától a boldog gyermekváráson át egészen a küzdelmes évekig. A férfi mindent sorra vett. A vádakat, amelyekkel felesége illette kiismerhetetlen, határozatlan, olykor durva viselkedése miatt. Egészen addig, ahogyan ő látta az asszonyt.
"Hogyan is lehetnék egyensúlyban, békében, nyugalomban a családommal és másokkal, ha magammal sem vagyok kibékülve? Lehet, hogy keresem a régi énemet, és nem tudok megbarátkozni az élet által rám osztott szereppel? Mégsem áhítozom régi színpadi sikereimre, tapsokra, szerelmekre, kapcsolatokra, és egykori emlékek után sem vágyakozom. És nem tudom elhinni, hogy tíz éve már a kezdeteket is elrontottam! Ma úgy gondolom, régi énemet éppen az újonnan megtalált, egykoron szép kapcsolatban veszítettem el."
Az asszony itt letette az irományt. Létezik, hogy mára minden ábránd szertefoszlott? De akkor hogyan tovább? Se együtt, se külön.
"Gyávák vagyunk? Vállalom. Igenis nagyon gyáva vagyok. Félek. Az eszem már tudja egy ideje, hogy mit kellene tenni. Sosem voltam a határozott, a karakán döntések embere. Épp ez az egyik vád ellenem. Többfrontos kudarc! Semmi! Csend! Vegetálás! Mára mégis létrejött köztünk egy olyan távolság, amely lehetőséget ad a tisztábban látásra. A különválás az egyéni döntések szabadságát adhatja. A másik fél nagyobb tiszteletét. Sajnos odébb kell menni ahhoz, hogy rálássunk a dolgok menetére. Most erre esküszöm. Meg az időre."
A közös élet hosszas elemzése után újabb fejezet következett a precízen megírt, jól átgondolt üzenetben. Olyan például, mint a sikeres párkapcsolat hét titka. Ez tetszett az asszonynak.
Egy másik rész arról szólt: alkalmazkodással, a problémák megbeszélésével a rossz viszony is javítható. Feltéve, ha az egymás iránti szeretet és tisztelet még nem hunyt ki. Újabb okos okfejtés.
"Kitartani, ha jó a kapcsolat, és kilépni, ha rossz. Együtt élni csak szabadságban lehet. A rossz házasság káros az egészségre."
A nő értékelte, hogy depresszióval küszködő férje a megoldást keresi. Nem mondott le a házasságuk megmentéséről. Nyúlt a telefonhoz.
- Köszönöm, ez nagyon tanulságos olvasmány volt. Beszélnünk kellene.
A férfi fél óra múlva otthon volt. Vitte a bőröndöket is.
Az idő majd megmutatja, volt-e értelme a visszafordulásnak.

Részletek Esterházy Péter Egy nő című könyvéből
%u25CF Egy nő (22)
Van egy nő. Úgy van velem, mint én vele, gyűlöl, szeret. Amikor ő gyűlöl, én szeretem, amikor ő szeret, én gyűlölöm. Más eset nincs.
%u25CF Egy nő (24)
Van egy nő. Nyilván szeret, de talán jobb volna, ha gyűlölne is, az erősebben köt össze. Hát az iszonyatos volna, ha egy szép nap kiadná az utamat! Útilaput kötne a talpamra. Ezért magamhoz kell láncolnom, mindegy, hogyan, csak jó erősen. Ha kell, megalázom. Vagy ő engem. Kérdem, mi a jobb. Nem ad értékelhető választ. Mindenesetre együtt lottózunk. Egy szó, mint száz: szeretni szeret, vélem, a kellő mértékben gyűlöl is, de azt kéne tudni: un-e. Hogy rám unt-e. Torkig van-e velem. Ha nem - ha szeret, ha nem, ha gyűlöl, ha nem -, akkor jó, minden megy tovább.
%u25CF Egy nő (25)
Van egy nő. Szeret. Ám evvel nincsen tisztában. Szünös-szüntelen rá kell vezetnem a tudásra. Ha egy taxi hátsó ülésén utazunk, átkarolom és forró szavakat suttogok a fülébe. Túlhangsúlyozom a testem tehetetlenségét a kanyarokban.
%u25CF Egy nő (31)
Van egy nő. Hát... szeret. Gulyással traktál. Evvel akar lekenyerezni. Óvtam, tartsa magát távol ettől a dologtól, mert ez az anyámra emlékeztet, az idők múltán anyám tudniillik főként a gulyása emlékében él tovább. Mondhatok én akármit, lehetek elbűvölő, előzékeny, kimutathatom a szerelem foga fehérjét, gorombáskodhatom, mégsem érek el semmit. Bármit teszek, tettem, teendek, tettem lett légyen, a tervezett evés napján remegő hangon rákezd, évek óta, kitartóan remegő hangon rákezd, és teszem azt megkérdi, hogy köményt szokott-e volt beletenni.
%u25CF Egy nő (73)
Van egy nő. Szeret. Kérdem, szeret-e. Már mér' szeretne? Mert abban állapodtunk meg. Hogy szeretem? Abban? Abban. Ma? Ma is, hát hogyne, mindig, fél tizenegykor, januárban, az ezredfordulón, szünös-szüntelen... Vagy akar egy szünnapot? Jó. Melyik napra gondolt? Talán... talán a szerda. Mért éppen a szerda? Mert ma csütörtök van.

Ezek is érdekelhetnek