Ráklépésben a rákkal

Nem kell hozzá meghívó
Előtte időpontot egyeztetett, úgy érkezett nőgyógyászához az éves méhnyakszűrésre. Elmúlt negyvenéves, három gyereket szült, semmit nem bíz a véletlenre. Várja, hogy szólítsák.
Az édesanyjára gondol, akinek rossz példája örök tanulság számára. A mama huszonnégy éven át egyetlenegyszer sem ment el a nőgyógyászati ellenőrzésre. A méhe és a petefészke bánta a nemtörődömséget és a makacs szégyenlősséget.
Visszatér a jelenbe. Az ember lánya a cél előtt percekkel hajlamos elbizonytalanodni. Mint a fogorvosnál, ahol az ajtó előtt már valahogy nem is fáj az a fog. Itt meg azon szalad végig gondolatban, hogy betartott-e minden előírást a vizsgálat előtt. Számolgat. Tényleg a két menstruáció közötti időre választotta ki a kontroll napját?
Máris szólítja az asszisztens. Az orvos kedves ismerősként üdvözli a nőt, aki tizennyolc éves kora óta egyszer sem feledkezett meg a szűrésről. A gyerekei felől érdeklődik, s csak azután kérdezi meg, vannak-e nőgyógyászati panaszai. Az asszony hálát ad az égnek a meleg hangért, ettől kicsit oldódik a feszültsége.
- Helyezkedjen el kényelmesen, lazítson. Semmi nem fog fájni. Pár perc alatt végzünk - mutat a vizsgálóasztal felé az orvos. Minden úgy van, ahogy ígérte. Nincs fájdalom, s mire a kellemetlenség érzete elhatalmasodna a nőn, felhangzik a várva várt mondat: - Szemmel láthatóan minden a legnagyobb rendben.
A méhnyakról vett mintát még laboratóriumi vizsgálatra küldik, ahol majd mikroszkóppal ellenőrzik.
- Most megnyomkodom a hasát. Szóljon, ha fájdalmat érez!
A nő hirtelen felszisszen, a jobb oldali petefészeknél tompa fájdalmat jelez. A doktor precíz ember, úgy nyugszik meg, ha elvégzi a kismedencei ultrahangos vizsgálatot is. Pici gyulladás, nem komoly.
- Az eredményre pár napot várni kell. Levelet csak akkor küldünk, ha eltérést találunk. De akkor sem kell a legrosszabbra gondolni. Előfordulhat, hogy csak a vizsgálóműszer hibája miatt kell új kenetet venni - az orvos hangja megnyugtató. Jelen esetben könnyű a dolga, mert a nőgyógyászati szűrésekben járatos pácienssel van dolga, aki magától megjelenik évente.
Nem úgy a nagy többség! A méhnyakszűrés több mint két éve a hazai népegészségügyi program része, ám hiába küld meghívólevelet az ÁNTSZ azoknak, akik az elmúlt három évben nem vettek részt ilyenfajta nőgyógyászati szűrésen, a 25-65 év közötti nők nyolcvan százaléka nem megy el. Ez azért nagy baj, mert évente két-háromezer új, ilyen típusú rákos megbetegedést fedeznek fel hazánkban.
- Egy év leforgása alatt több mint ötszáz nőt veszítünk el, alig negyven-ötven év körülieket. S miért? Mert nem szántak a vizsgálatra évente néhány órát az életükből...

Rendszeresen járni
A nők egyvalamit tehetnek a mellrák ellen: rendszeresen eljárnak szűrésre. A modern mammográfiás vizsgálattal az egy centiméternél kisebb daganatok is kimutathatók. Az egy-kilenc milliméteres tumorral diagnosztizált és megműtött nők kilencven százalékánál nem jelenik meg újra a kór. Ekkor a mellet sem kell még leoperálni. És mégis csupán a nők negyven százaléka megy el a néhány perces vizsgálatra.
Összehasonlításképpen egy nemzetközi adat: huszonöt évvel ezelőtt a rendszeres mellrákszűrésre járó svéd nők fele belehalt a betegségbe, most ugyanez az adat - hála a modern szűrőberendezésnek - tizenhét százalék. Az orvostudomány ma még nem ismeri a mellrák kialakulásának okait, ezért a nők nem tudják csökkenteni a kockázati tényezőket. Tévhit, hogy az idős nők a veszélyeztetettebbek. A fiatalok körében a daganat éppoly gyakori, ráadásul a növekedése sokkal gyorsabb, mint az idősebbeknél. Nem igaz az sem, hogy a sokáig szoptató nők között kevesebb a mellrákos. A nő, akinek van magához való esze, egyvalamit tehet: elmegy a szűrésre.
Magyarországon évente ötezer nőnél fedeznek fel emlődaganatot, és minden esztendőben több mint kétezren halnak meg a mellrák miatt. Ez a számarány az összes női tumoros megbetegedés között a legrosszabb. Szervezett emlőszűrés 2001 decembere óta folyik, az országban található negyven szűrőcentrumba eddig több mint egymillió nő kapott behívót, ám alig negyven százalékuk jelent meg a vizsgálatokon. És még ez az a tömeges lakossági szűrés, amelyet úgy-ahogy komolyan veszünk!

Rákellenes program
Tíz százalékkal csökkenhetne 2010-re azoknak a száma, akik valamilyen rákbetegségben halnak meg, ha a nemzeti rákellenes programban leírtak megvalósulnak. Mindez meg is fordítható: ha nem teszünk semmit, a következő években ezer fiú újszülöttből 313, ugyanennyi lányból 149 rosszindulatú daganatban fog meghalni hetvenöt éves kora előtt. Évente 33 ezren vesztik életüket onkológiai betegségek miatt, ezzel az aránnyal listavezetők vagyunk az Európai Unióban. Ha csak a tüdő-, vastag- és végbélrákot nézzük, kiderül: ezek miatt nálunk kétszer többen halnak meg, mint más uniós országokban. Mindez nem is annyira meglepő, hiszen a rákbetegeket kezelő osztályok fele nem tudná teljesíteni az európai akkreditációs feltételeket. A kormány azt ígéri, hogy kialakítják az onkológiai központokat, javítják a sugárterápiás és diagnosztikai feltételeket, erősítik az onkológusképzést is. Egyébként az összes daganat 25-30 százalékának hátterében a dohányzás áll, a cigarettázókban a füstmentesen élőknél háromszor nagyobb valószínűséggel fejlődik ki daganat.
A nyugat-európai országokkal ellentétben nálunk még mindig nem a megelőzésre, hanem a gyógyításra fordítanak nagyobb hangsúlyt és több pénzt. Az egészségügyi reformot taglaló, közkézen forgó és lakosság véleményezésére váró zöld könyv állítólag erre a kérdésre is kitér. A betegek mégis aggódnak. Ha ugyanis bevezetik a vizit-, recept- és ágydíjat, valószínűleg még ennyi honfitársunk sem megy el a szűrővizsgálatokra. Akkor mi a megoldás? Érdemes lenne a fejlett országok példáját követni, és az éves szűrésekre szabadnapot adni a dolgozóknak.