Diploma előtt és után

Kezdődik a szemeszter, forronganak az egyetemek. No nem a tanévkezdés izgalmától! Hiába számíthatnak a hallgatók idén több támogatásra, ők már a jövőre bevezetendő tandíj miatt vonulnak utcára és tüntetnek majd. Vajon milyen érzelmekkel vágnak neki a félévnek? - erre keresi választ összeállításunk.

Családi körSzijjártó Gabriella2006. 09. 15. péntek2006. 09. 15.
Diploma előtt és után

A kérdés kézenfekvő: miért kellene az államnak az adófizetők pénzéből egységesen fizetnie azoknak a tanulmányi költségeit, akik az érettséginél többre akarják vinni az életben?! A válasz pedig: kevés olyan európai ország van, ahol nem kell tandíjat fizetniük a főiskolásoknak, egyetemistáknak, sőt több államban jelenleg is zajlik a fizetős felsőoktatási rendszer kialakítása. Van olyan ország, ahol csak utólag, a munkába állást követően kell kiegyenlíteni a tandíjat. De az alapelv ugyanaz: sokszor az állam nem bírja vagy nem kívánja ingyen taníttatni a főiskolásokat, egyetemistákat.
Valahogy így okoskodtak a mi vezetőink is, amikor arról döntöttek: a következő tanévtől bevezetik a felsőoktatási intézményekben a fejlesztési részhozzájárulásnak nevezett tandíjat (röviden: fer), amely alapképzésben évi 105 ezer, mesterképzésben pedig évi 150 ezer forint. Ettől az intézmények plusz-mínusz ötven százalék arányban eltérhetnek. Az összeg egyébként az iskoláknál marad, és 30-50 százalékát kötelezően tanulmányi ösztöndíjakra kell fordítaniuk.
A fer csak a 2007 szeptemberétől elsőéves hallgatókat érinti. Az első évben még nem kell fizetni (csak 2008-tól), a tényleges összeget ugyanis a tanulmányi eredménytől függően állapítják meg. Az intézmény a hallgatók 15 százalékának, elsősorban a teljesítményük alapján, tandíjmentességet adhat.
A terv legalábbis így szól. Az erről szóló törvénymódosítást a parlament megszavazta ugyan, de jelenleg az Alkotmánybíróság asztalán hever véleményezésre várva. A hallgatók pedig tüntetésre készülődnek a tandíj tervezett bevezetése ellen. Közösen többek között a szülői szervezetekkel, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetével. Mert ha már egyszer néhány éve sikeresen eltörölték a tandíjat, most senki sem szívesen nyúl újra zsebbe.
A tandíj körüli szócsatákban meg sem halljuk, hogy a hallgatói normatíva 91 ezerről 116 500 forintra nő az idei tanévben, a kollégiumi juttatás pedig 80 ezer helyett 116 500 forint lesz. A jegyzettámogatás 7820-ról 11 650 forintra emelkedik, és teljes összege felhasználható ezentúl elektronikus tananyagok vásárlására is. Bővülnek a költségtérítéses hallgatók anyagi lehetőségei is: az eddigi harmincezer helyett már negyvenezer forint diákhitelt vehetnek fel havonta, igényelhetnek kollégiumi elhelyezést, és megkaphatják a szakmai, a tudományos, a köztársasági, valamint az intézmények külön ösztöndíjait is.

Adatok
Felsőoktatási képzésben jelenleg több mint négyszázezer fő részesül.
Meghaladja a kétszázezret azok száma, akik közülük költségtérítéses formában tanulnak.
A költségtérítéses hallgatók tanévenként 55 ezertől 1,3 millió forintig terjedő díjat fizetnek.

Diploma, te drága!
Jelenleg Írországban, Luxemburgban, Máltán, Cipruson, Lengyelországban, Horvátországban, Szerbiában, Montenegróban és Romániában lehet ingyen diplomát szerezni. Ugyan nincs tandíj Dániában, Norvégiában, Svédországban és Finnországban sem, de minden hallgatónak be kell lépnie valamelyik diákszervezetbe, ahol szemeszterenként 40-50 eurós (11-14 ezer forintos) tagsági díjat kérnek. Szlovákiában és Csehországban már többször próbálták bevezetni a tandíjas felsőoktatást - eddig hiába. A munkába állást követően megfizetendő képzési díj Szlovéniában egy éve létezik, hét német tartományban pedig jelenleg zajlik a félévenként átlagosan ötszáz eurós tandíj bevezetése, amihez a diákok hitelt vehetnek fel. Angliában szintén hitellehetőséggel egybekötött tandíjrendszer van, míg Franciaországban az adott egyetem dönt arról, hogy náluk fizetni kell-e a tanulmányok folytatásáért.



Könyvmolynak áll a krémesgyáros
Nyakkendőjét igazgatja, majd zavartan körbekémlel a fiú. Kicsit talán tényleg ciki, hogy elkísérték a szülei. Anyu és apu szabadságot vett ki, s egészen Egerig autózott. Most itt feszítenek ünneplőben a főiskola udvarán. Lassan kezdődik a tanévnyitó. Fiuk a gólyák közt szorong.
Egymást követik a szónoklatok. Megtudjuk, hogy az országban százezren kezdik el felsőfokú tanulmányaikat, ezen belül az Eszterházy Károly Főiskolán ősztől tízezer hallgató mélyed el a tudományban, közülük három és fél ezren elsőévesek. Ünneprontó gondolatokkal vizslatom az izgalomtól zsibongó tömeget. Vajon hányan találnak közülük állást, miután egy hasonlóan ünnepélyes pillanatban átveszik majd a diplomájukat?
Miközben az oktatási tárca képviselője az értelmiségi lét értékeit magasztalja, s azt boncolgatja, milyen változásokat tartogat az új tanév, hiszen most már a bolognai folyamat jegyében az alapképzésre építik a mesterképzést, néhány türelmetlen gólya a kijárat felé oldalaz.
Utánuk iramodom.
- Reményeim szerint csak egy évig járok ide - szabadkozik a budapesti Pattantyús Márton. A húszéves fiatalember álma a Képzőművészeti Egyetem, ám mivel oda nem vették fel, hát eljött Egerbe rajz szakra, hogy az újabb nekifutás előtt még gyakorolhasson. Ugyanezért végezte el a dekoratőr és kirakatrendezői kurzust is, eltökélt szándéka, hogy egyszer grafikus lesz. Nem az éhező művészek számát kívánja gyarapítani - nyugtat meg. A számítógépes grafikában nagy fantáziát lát, és ha egy jó csapatra lel, azonnal céget alapítanak.
- A kislányom az ELTE-re jelentkezett művészettörténet-francia szakra, de az nem sikerült - magyarázza egy miskolci édesanya. A leány lakóhelyének egyetemét nem tartotta sokra, vonzóbbnak találta a hangulatos barokk iskolavárost. Az özvegy beletörődött, hogy kirepül a gyerek; igaz, mostantól fizetheti az egri kollégiumot, és a zsebpénzt is bővebben kell mérnie.
Az érettségizett fiatalok jó része ódzkodik a fizikai munkától. Romantikus hévvel választanak, s bizonyos hívószavakra harapnak - ezt tapasztalták a szakemberek. Ha a szak nevében szerepel a "média", "üzlet", "kommunikáció", "európai" szavak valamelyike, akkor garantált a siker, tolonganak a jelentkezők. Egerben egy évfolyamon félszáznál többen szereznek kommunikáció szakos oklevelet.
Barna Béla tanársegéd szerint hamar elválik egymástól az ábránd és a valóság. Legtöbben hiába álmodnak arról, hogy sztárriporterek lesznek, jó esetben beérhetik valamelyik városi tévécsatornával vagy elmehetnek falusi hírmondót szerkeszteni. Az Eszterházyn végzettek közül kivételként azért akad valaki, aki Londonban, egy nemzetközi tévécsatornánál kapott állást. Igaz, nem került képernyőre, feliratokat fogalmaz. Újabban a hétvégi kurzusokra olyanok is beiratkoznak, akiknek van állásuk - például valamelyik bankban -, s azért vágynak kommunikációs ismeretekre, hogy ügyesebben bánjanak az ügyféllel.
- Az még nem jutott eszembe, hol fogok elhelyezkedni - villantja rám mosolyát egy apró szőkeség. Most kezdi távoktatásban a könyvtár-informatika szakot. Egyébként pedig légi utaskísérő egy cseh-magyar légitársaságnál. Úgy gondolja, nem lehet mindig repülni, ezért aztán választott egy másik szakmát. Szó, ami szó, a sok "röpködéssel" járó stewardessélet után megnyugvás lesz naphosszat a könyvek közt üldögélni.
- Ez a probléma minden pályaválasztással. Van egy hangzatos név, és az ember nem tudja, mi az előnye, mi a hátránya - dörmögi a szőke pesti lány mellett egy nagydarab barna fiatalember. Eredetileg cukrásznak tanult, ám nem tudta megszokni a sütő melegét.
- Nézze meg a kezem! Ezzel cifrázzak én süteményt? - mutatja széles tenyerét, vaskos ujjait. Így aztán hátat fordított a habüstnek, jelenleg munkanélküli. A hódmezővásárhelyi fiú csaknem lekéste a jelentkezési határidőt, ezért az utolsó napon szinte találomra bökött rá a könyvtár szakra. Félévente 110 ezer forintot fizet majd érte, három éven át.
- Fiatal vagyok, miért ne tanuljak? - biztatja magát, miközben az udvarról kiszűrődik a hallgatói eskü szövege. A cukrász pedig láthatóan örül, hogy megszabadult a rémes krémesektől.

Álláslesen
Tanár, könyvtáros, újságíró, politológus - sorolja a hevesi megyeszékhely munkaügyi központjának igazgatóhelyettese, Urbán Zoltánné, milyen képzettséggel a legnehezebb az állásvadászat. Az idén nyáron bejelentkezett új álláskeresők egyharmada szakközépiskolai bizonyítvánnyal jött, egyhatoduk pedig diplomával. A főiskolát, egyetemet végzett munkanélküliek csaknem háromnegyede nő. Ők csak a szerencsében vagy az átképzésben reménykedhetnek, s épp olyan nehéz elhelyezkedniük, mint a teljesen képzetleneknek.
A gépész- és villamosmérnököket, a vas- és fémipari szakmunkásokat meg bezzeg lasszóval vadásszák a környékbeli gyárak, könnyen elkelnek az idegenforgalmi szakemberek is. Dobó városában azért nagy a bölcsésztúlkínálat, mert főiskolás éveik alatt sokan megkedvelik a várost, és itt szeretnének gyökeret verni. Enyhíti a nehézségeket, hogy a pályakezdőket foglalkoztató munkáltatók járulékkedvezményt kaphatnak.