Jogi esetek

Ezúttal egy volt feleség jogi küzdelmeit kísérjük figyelemmel. Adott a férfi, akinek van egy lánya az első házasságából, és van egy második felesége. A lányt a válás után az anya az apja ellen hangolta, ezért a kapcsolat kettejük között megszakadt, a férfi azt sem tudta sokáig, hogy leszármazottja kihez ment férjhez. Ezért már korán elkészítette végrendeletét, amelyben lányát az örökségből kitagadta, és mindenét második feleségére hagyta.
Eltelt húsz év, majd a férfi megbetegedett, ágynak esett. Második felesége tíz éven keresztül ápolta a magatehetetlen beteget a nap huszonnégy óráján keresztül, egészen haláláig. Amikor az öreg meghalt, a lánya jelentkezett a köteles részért.
Ez az öröklési jogi szakkifejezés azt jelenti, hogy ha a törvényes örökösök - például a leszármazottak - valami hatalmas "disznóságot" nem követtek el az örökhagyó vagy úgy általában a világ ellen, akkor az örökségből valamicskét muszáj nekik adni, még ha a végrendelet mást is nevez meg örökösnek. Ha az örökhagyó ezt mindenképpen meg akarja akadályozni, akkor kénytelen a szóban forgó törvényes örököst kitagadni.
Csakhogy a kitagadás nem olyan egyszerű móka, hogy "ki vagy tagadva", és kész. Bizonyos törvényi feltételeknek fenn kell állniuk ehhez. Például ki lehet tagadni azt, aki az örökhagyó életére tört, akit öt évnél súlyosabb szabadságvesztésre ítéltek, vagy aki erkölcstelen életmódot folytat. De csupán azért, mert nem szeret minket, vagy éppenséggel nem annyira szeret, amennyire mi azt elvárnánk, nem lehet a rokonságot kitagadni. Erre hivatkozott az öregember lánya: vigye az örökséget a második feleség, de a törvény szerint járó köteles részt adják ki neki, mivel ő olyasmit nem követett el, amiért jog szerint ki lehetett volna őt tagadni. Egyedüli gyerek lévén, a köteles rész is elég szép summára rúgott, több volt a ház értékének harmadánál. A második feleség természetesen nem szívesen adta volna a pénzt - egyrészt nem is volt miből, hisz a fizetéshez el kellett volna adnia feje fölül a házat. Másrészt meg úgy gondolta, hogy ha a lány harminc évig elvolt anélkül, hogy az apja felé nézett volna, akkor a férfi után maradt házra se kacsingasson.
A bíróság azonban egyértelműen úgy látta, hogy a lány kitagadása valóban nélkülözi a jogszabályban előírt indokot, vagyis érvénytelen. Ami azt jelenti, hogy a lánynak jár a köteles rész, vagyis a ház értékének harmada - csakhogy a hagyatéki tartozással csökkentett értékben. A végeredmény az lett, hogy ugyan a lánynak jár a köteles rész, ebből azonban meg kell fizetnie a második feleségnek azt a tízévnyi ápolást, amiben az édesapja részesült. Vagyis végeredményben az örökség egésze a második feleségé marad.