Kinek mondjam el?

Kedves Krisztina!
Negyvennyolc év szép házasság után a feleségem hosszas betegség következtében meghalt. Egy évig gyászoltam. Ezután nősülési szándékkal hirdetést adtam fel a Szabad Földben, amelynek húsz-harminc éve olvasója vagyok. Sikerült élettársi kapcsolatot létesítenem egy korban hozzám illő özvegyasszonnyal 1997 tavaszán, aki sajnos két év múlva autóbusz-balesetben meghalt. Utána több alkalommal próbálkoztam még, de sikertelenül. Így kerültem egy görög katolikus öregek otthonába, ahol a mai napig élek.
Levelezés útján 2004 tavaszán megismerkedtem egy hetvennyolc éves özvegyasszonnyal. Közöltem vele, hogy sem nősülni, sem élettársi kapcsolatot kötni nem akarok már, de levelezőtársak lehetünk. Ez év tavaszán meghívott magához. A találkozásunkkor megszerettük egymást, azóta havonta egyszer-kétszer elmegyek hozzá néhány napra. Nem szerelem, hanem szeretet van közöttünk. Ha például megebédelünk, megölelem, megköszönöm az ebédet, és megcsókolom. Van, hogy ilyenkor könnybe lábad a szeme. Mikor hozzá utazom, az autóbusz-megállóban vár, és örömében sír.
A szeretetet ne csak akkor mutassuk ki, ha szeretkezünk, mert ez sokszor mulandó. A szeretet érzésében mindegy, hány évesek vagyunk, a fontos, hogy megértsük és megbecsüljük egymást akkor is, ha a másik beteg. Mert ahogy a nóta is mondja: nem csak a húszéveseké a világ.
Drága Krisztina! Ha úgy érzi, hogy meg lehet jelentetni egy nyolcvanhárom éves öregember gondolatait, nagyon örülni fogok.
Tisztelettel:
Józsi bácsi

Kedves Józsi Bácsi!
Szeretet és szerelem - olykor alig különböző, máskor egymástól fényévekre járó fogalmak. Sok híres gondolkodó és költő próbálkozott már a különbség megfejtésével, én inkább meg sem kísérelném. Azért sem, mert ezek a szavak mindenkinek mást jelentenek. Nincs két egyforma értelmezés, mint ahogy maga az érzés is ezerféle lehet. Ami Önnek szeretet, az lehet, hogy a hölgynek szerelem.
De nem is ez a lényeg. Sokkal fontosabb az a gondolat, amit megosztott velünk, vagyis hogy a szeretetünket mutassuk ki. Bizony, nagyon sok kapcsolat mehet tönkre azon, ha belekényelmesedünk az érzelmeinkbe. Ha a megszokások veszik át az irányítást és elfelejtünk nap mint nap rácsodálkozni a másikra, éreztetni vele, mennyire jó, hogy ő lett a társunk. Ráadásul én még ennél is tovább mennék: nemcsak kimutatni kell az érzéseinket, de a másik fél szeretetének jeleit is észre kell tudni venni. Ez olykor nem is olyan könnyű, mert mindenki más "szeretetnyelvet" beszél. Van, aki szavakkal, mások inkább érintésekkel, szemvillanásokkal vagy tettekkel fejezik ki érzéseiket. Így hát fontos, hogy a társunk szeretetnyelvét megtanuljuk.
Leveléről egyik kedvenc olvasmányom, Marquez Szerelem a kolera idején című regénye jutott eszembe. Abban a főszereplő fiatalon beleszeret egy lányba. A szerelem, mely végigkíséri az életét, öregkorára végül beteljesül. Nincs ebben a beteljesedésben sem égszakadás, sem földindulás, mégis minden porcikájukat átjárja az öröm. Mert talán csak a húszévesek hiszik, hogy kizárólag övék a világ. Szerintem inkább azoké, akik igényt tartanak rá!
Üdvözlettel: