Kinek mondjam el?

Kedves Krisztina!
Olvastam múltkor, hogy kisbabát vársz. Én is hasonló cipőben járok. Még csak a harmadik hónap végén tartunk, de már egyfolytában azon jár az eszem, hogyan tovább. Az a helyzet, hogy nagyon jó munkahelyem van, szépen keresek, és nem szeretném mindezt feladni a gyerek miatt. A párom sokkal kevesebbet hoz haza; igaz, a munkáját ő is szereti. Én mégis úgy gondolom, jobb lenne, ha ő maradna otthon a gyerekkel. Kezdetben úgy tűnt, neki sincs kifogása ellene, de mostanra meggondolta magát. Szerintem ennek az az oka, hogy a környezetünkben, főleg a párom családja körében megütközést keltett, amikor előadtuk az elképzelésemet. Mindig is tudtam, hogy a szülei nagyon maradi gondolkodásúak, és ezt most be is bizonyították. Azóta megromlott a viszonyunk. Őket hibáztatom, amiért nem lehet úgy, ahogy akarom. Milyen jogon szólnak bele az életünkbe?!
A párom állítja, hogy a szülei véleményének ehhez semmi köze, végiggondolta, és úgy döntött, hogy a gyereknevelés a nő feladata. Mégis, hol van ez megírva? Miért nem vállalhat a férfi ebben ugyanolyan szerepet? Remélem, a tegezésért nem haragszol!
Üdvözlettel:
Elnyomott kismama

Kedves Elnyomott Kismama!
A tegezést nem bánom, nem lehet köztünk nagy korkülönbség. A válaszomat azonban - a levelek nagy száma miatt - már nem kismamaként, hanem egy tizenkét hetes kisfiú édesanyjaként írom.
Megértem, hogy bosszankodsz, tényleg nem szerencsés, ha a szülők megpróbálják befolyásolni felnőtt gyerekük életét. A te esetedben különösen nem, mert e téren fiatalságuk óta sokat változott a világ. Ma már egyre több férfi veszi ki részét a kisgyermek körüli teendőkből, sőt ez már-már magától értetődő. A picit fürdető, játszótéren vigyázó édesapák látványa teljesen elfogadott. A háztartásba is egyre többen besegítenek, és tényleg nincs sehol megírva, hogy egy apa ne tehetné tisztába vagy ne ringathatná álomba a kisgyermekét. Jól is van ez így. De ugyanolyan szerepet egy férfi sohasem vállalhat a gyermeknevelésben, mint a nő. Már csak azon egyszerű biológiai oknál fogva sem, hogy a foganás, a várandósság, a kisbaba világrahozatalának és táplálásának csodája neki nem adatott meg. A teljes szerepcserétől pedig óva intenélek. Nem egy példát láttam ugyanis, ahol ennek ára a párkapcsolat volt. A férfi otthon maradt és gyereket nevelt, a nő dolgozott és pénzt keresett, közben tönkrement a kapcsolatuk. Bizony nem lehet könnyen átformálni az ősi ösztönöket!
És még valami: leveled alapján egyelőre nem egy boldog, gyermekét várva váró kismama sugárzik belőled. Emiatt azonban ne aggódj, a harmadik hónapban ez még nem csoda. A kilenc hónapra mindenkinek szüksége van. Várj türelemmel, hogy anyává érj. Amint érzékelni fogod a babád mocorgását, már megváltozik vele a kapcsolatod, ha pedig a karodban tartod, meglátod, másképp nyilatkozol. Addig is készüljetek fel a pároddal arra, hogy életetek hamarosan gyökeresen megváltozik. Az első időszak általában fizikailag és lelkileg egyaránt erőt próbáló, ugyanakkor örömteli is, mert soha nem tapasztalt boldogsággal jár. Próbáld élvezni ezt a csodát, hisz rövid ideig tart. Gyermeked hamar felnő, te pedig még dolgozhatsz életed végéig!
Üdvözlettel: