Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Mai jogesetünk talán kevésbé bonyolult, mint ahogy azt megszoktuk, viszont két olyan jellegzetessége is van, amely vonzóvá teszi számunkra. Az egyik az, hogy egy nehezen érthető, csak példákon keresztül bemutatható, mérhetetlenül egyszerű és nagyszerű rendelkezést alkalmaznak benne, amely talán a legfontosabb az egész magyar polgári jogban. A második kellemes tulajdonsága, hogy egy jellemző vidéki helyzetet mutat be. A szabály, amiről szó van, a Polgári Törvénykönyv 339. szakasza: aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A jellemző vidéki helyzet pedig: kutyatámadás.
A két kisgyerek együtt játszott egyikük udvarában. Ahogy ott tettek-vettek, bemerészkedtek arra a területre is, ameddig már a farkaskutya lánca elért. Az állat egyszer csak kirontott, és megharapta a vendég kisfiút - kezét-lábát, arcát összemarta, alig sikerült visszaparancsolni. A gyerek csúnya sérüléseket szenvedett, szülei kártérítést követeltek a kutya gazdáitól.
A Polgári Törvénykönyv az állat által okozott kárról azt mondja, hogy a gazdája az általános szabályok szerint felel, ha a jószág kárt csinál. Ez azt jelenti, hogy az általános kártérítési szabályokat kell alkalmazni: vagyis az a kár, amit a kutyám csinál, olyan, mintha én csináltam volna. Kivéve, ha bizonyítom, hogy ami az adott helyzetben általában elvárható, azt mind megtettem annak érdekében, hogy a kutyám ne haraphasson meg senkit.
De mit jelent az, hogy az adott helyzetben általában elvárható? Hát erről folyt a vita, ahogy az szokás is az ilyen pereknél. Mert való igaz, a kutya meg volt kötve, így nem érhette el az utcán járókat. Viszont kerítés meg nem volt. Mi várható el általában a kutyatartótól? Tartsa be a helyi állattartási rendeletet. Na jó, de ha nincs állattartási rendelet, azt nem nehéz betartani. Minden elvárhatót meg kell tennem azért, hogy a kutyám senki olyat ne haraphasson meg, aki erre nem szolgált rá - vagyis meg kell akadályoznom, hogy az eb hozzájusson a megharapnivalóhoz. De ha a harapnivaló maga megy a kutyához, akkor mi van?
A kisgyerek szülei azzal érveltek, hogy bár a jószág nem tudott volna elérni egy járókelőt, azt azonban semmi nem akadályozta meg, hogy a járókelő odamenjen a lánc hatótávolságán belülre. Se egy kerítés, ami jelezné, hogy "eddig és ne tovább", se egy tábla, amely figyelmeztetne, hogy harapós kutya van a közelben. Plusz egy kisgyerek nem tudja megítélni, vajon meddig ér az a lánc. Ezért jelen esetben azt lehetne általában elvárhatónak nevezni, ha a tulajdonos megakadályozza azt is, hogy más menjen oda a kutyához.
A kutyatartó szerint viszont neki az a dolga, hogy a kutyát megakadályozza abban, hogy kimenjen az udvarból. A kisgyerekek féken tartása a szülők feladata, mellesleg a hétévesek fütyülnek a táblákra, sőt a kerítésekre is.
A bíróság végül úgy döntött, hogy ha nincs kerítés, akkor a lánc nem elég. Ha nem vétőképtelen, hétéves gyerekről van szó, számításba lehetne venni azt, hogy önhibájából merészkedett az állat közelébe - így azonban nem. A kutya által okozott kárt a tulajdonos köteles megtéríteni.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu