Másodperces emlékezet

A néni, akinek kopott, kék melegítőalsója fölé egy barna otthonkát húztak, ül a széken, bámul maga elé, és folyik az orra. Pirospozsgás arcából félcentis szőrszálak állnak ki. Egy csepp most megállapodik az orra hegyén. Nem pottyan le, mert a 96 éves asszony mozdulatlan. Fekete SZTK-szemüvege mögött pillája sem rebben. Köszönök neki, de nem reagál.
- Simogassa meg a karját - biztat az ápolónő. Mikor hozzáérek, lassan rám néz, és elmosolyodik. - Na, mi újság, Mariska néni? Nézzen ide, látogatót hoztam! - mondja neki a fiatal nővér, de a néni arca nem mutat érdeklődést. Nem néz már sem rám, sem az ápolónőre. Mintha egy öregasszony viaszfigurája lenne. Mariska néni órák hosszat képes így, egy helyben ülni. Ha elébe teszik a tányért, a kezébe adják a kanalat, szépen megeszi az ételt. Kérni nem kér semmit, hiszen beszélni sem tud. Olyan, mint egy öreg játék baba, akit esténként visszateszünk a helyére - magyarázza kísérőm.
- Háromszor ennyi szélütéses, érkatasztrófás betegem van, akiknek a tünetei csaknem ugyanazok, mint az alzheimereseké. Alapvetően abban különböznek tőlük, hogy náluk a szellemi hanyatlás jelei többnyire hirtelen, az agyi érkatasztrófa után rövid időn belül jelentkeznek - tájékoztat Mariska néni egykori házi orvosa.
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben működő Memória Klinika adatai alapján az esetek háromnegyed részében a házastárs ápolja a beteget. Előrehaladott stádiumában a beteget egyetlen órára sem lehet magára hagyni: etetni, itatni, öltöztetni és mosdatni kell. A családorvos szavai szerint a hozzátartozók, akik ezért gyakran munkát sem vállalhatnak, nehezen tudják kiszorítani a drága gyógyszerek kiváltására valót, kérik, írjon föl olcsóbbakat, de olyan nincs. Ma egy ötven százalékkal támogatott gyógyszer négyheti adagja tízezer forintba kerül. Az idézett tanulmány keményen fogalmaz: "Az ókori Spártában a rosszul fejlett, nem elég erős csecsemőket ledobták a Taigetosz hegyről. Ma lényegében ugyanez történik az Alzheimer-betegekkel."
Az Alzheimer-kórt az egyik hazai szaktekintély, Janka Zoltán professzor "kétszeres elmúlásként" jellemzi, hiszen "a földi létben a lélek, az értelem előbb távozik, mint a test". Először általában az emlékezethanyatlás jelentkezik. Korai szakaszában a beteg elfelejti a neveket, listákat kell készítenie, előbbi hívásáról megfeledkezik, ezért ismételten telefonál, a megbeszélt találkozóra nem megy el. Beszédkészségében időszakos szótalálási, artikulációs nehézségek lépnek fel, csökken a szógördülékenység. A beteg elhanyagolja öltözködését, az összetettebb manuális tevékenységeket kerüli, egyre ügyetlenebb a háztartási munkában, "percemberré" válik, azaz már nem képes előre tervezni. Az élet dolgai iránt közömbös vagy éppen fokozottan aggályoskodó lesz. Az autóvezetésben is zavarok lépnek fel.
- Decemberben saját kocsiján érkezett a beteg, viszonylag jó mentális állapotban. Februárban már csak árnyéka volt önmagának, és hamarosan meg is halt - meséli Kárpáti Róbert, a Fejér Megyei Szent György Kórház pszichiátriai osztályának vezetője, arra célozva, mennyire alattomos az Altzheimer-kór, és a korai fázisból milyen gyorsan válthat át a végső stádiumba. A pszichiáter szerint a harmonikus család és a környezet kezdetben majdhogynem észrevétlenné tudja tenni a tüneteket. Ám ha drasztikus változás következik be a családban, teszem azt, valaki meghal vagy a beteget hirtelen kiszakítják megszokott környezetéből, mondjuk, kórházba viszik, hirtelen romlás áll be, a beteg összeomlik. A leépülési idejét sok tényező befolyásolja. Egyáltalán nem mindegy például, hogy valaki 150-es IQ-ról kezdi a feledékenységet vagy 90-esről, mert utóbbi hamarosan a debilitás szintjére kerülhet.
- Van olyan betegem, akinek az emlékezetét másodpercesnek nevezem. Megmondom neki, hány óra, elismétli, ám a következő másodpercben már nem jut az eszébe. A régi dolgok tűnnek el, érdekes módon, a leglassabban. Olyan betegek, akiknek fogalmuk sincs, milyen évet írunk, ki a miniszterelnök vagy hogy hol dolgoztak, gyakran pontosan meg tudják mondani, mikor és hol születtek, mi történt akkoriban a világban - mondja a főorvos.
Mivel az Alzheimer-kór okát ma sem tudjuk, a megelőzés is kérdéses. Aki időskorában rádiózik, tévét néz, társaságba jár, sokat beszélget, kártyázik, keresztrejtvényt fejt, biztos, hogy ezekkel edzi, karbantartja a memóriáját.

Alois Alzheimer
A betegséget első ízben száz évvel ezelőtt, egy német pszichiáter, Alois Alzheimer írta le, aki 1906-ban egy elhunyt beteg agyában rendellenes csomókat és fonadékot fedezett fel. Hogy valójában hány embert sújt ma hazánkban ez a súlyos betegség, azt a hazai betegek becsült számával megközelítőleg sem válaszoltuk meg. "Az Alzheimer-kór ugyanis olyan betegség, amely nem kizárólag a beteget, hanem annak családját is - legalább egy hozzátartozóját - erőszakkal kiszakítja a megszokott életből. Így közel kétszázezer olyan emberről beszélhetünk, akiknek az életét közvetlenül befolyásolja a kór, ha azonban a tágabb családokat nézzük, a százezres becsült betegszám többszörösével kell számolnunk" - áll az M & H Communications Intelligence Unit Matkó István vezetésével készített tanulmányában. Szemléletesen fogalmaz Himmer Éva, aki elnöki posztot tölt be a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társaságában: szavai szerint az Alzheimer-kór "páros betegség".