Mindennapi mérgeink

Káros vegyi anyagokat talált számos, Európában forgalmazott élelmiszerben a WWF. A világ egyik legismertebb környezetvédő szervezete 27, az unió országaiban vásárolt élelmiszert vizsgált meg, s kiderült, egyik sem mentes ilyen anyagoktól. Mindegyikben kimutattak egyebek közt növényvédő szert.
A szennyezett tej, hús vagy kenyér főleg a gyerekekre veszélyes. Mesterséges vegyületek ma még többnyire csekély mennyiségben fordulnak elő vérünkben, betegséget ezért ritkán okoznak. Némelyikük felhalmozódhat azonban, s a vizsgálatok szerint egy részük utódainkat is fenyegeti. Mint Zacher Gábor toxikológus az RTL Klub Híradójában elmondta, már a magzat idegrendszerének fejődését gátolják, s megváltoztathatják a belső elválasztású mirigyek működését is.
Egy kislány vérében például 19 káros vegyi anyagot találtak a WWF munkatársai. Közöttük a hírhedt DDT-t. Pedig ezt a növényvédő szert betiltották már a hatvanas években, amikor a kislány szülei még nem is ismerték egymást. A vizsgálatok során kimutatott anyagok közt ott vannak az elektronikai termékek gyártásában a hetvenes évekig használt poliklórozott bifenilek is. A számítógépek képernyőjétől a gyúlékonyság ellen kezelt szőnyegekig sok-sok forrásból ma is rengeteg káros szer kerül a levegőbe meg a vizekbe és onnan közvetlenül vagy táplálékainkkal a szervezetünkbe.
Ha ez így folytatódik, a kutatók szerint három-négy nemzedék múlva már igen súlyos következményekkel kell számolnunk. A mérgek felhalmozódása miatt sokan betegen születnek vagy gyermekkorukban megbetegszenek. A WWF ezért az élelmiszerek vegyianyag-tartalmának szigorúbb szabályozását kéri, követelve a tíz tonnánál kisebb mennyiségben gyártott vegyszerek vizsgálatát is. Sürgeti a legveszélyesebbek betiltását. Az Európai Parlament döntése e hónap végén várható.

Kiporciózott falatok
Néhány éve annak, hogy a reformkonyha elkötelezett híve lettem, szembesülve a család idősebb tagjainak emelkedő koleszterin- és vérzsírszintjével. A vörös húsok, szalonnák, kolbászféleségek mellőzése persze nem azonos a javarészt méregdrága egészséges ételek kizárólagos fogyasztásával. Hosszú távon azok megfizethetetlenek egy hattagú család számára. Mert bizony a családot akkor is hattagúnak kell tekinteni, hogyha három gyerek már felnőtt, de még nem rendelkezik önálló keresettel.
Mit tesz hát a gondos szülő? Rangsort állít. A kicsinek már kisded korától bespájzolja a válogatott, vitaminokban gazdagabb étkeket télen-nyáron, s azokat a hűtőszekrény legfelső, kiváltságos polcán tárolja. A nagyobbak belátásán múlik, hogy érintetlenül hagyják-e kistestvérük ennivalóját vagy titokban rájárnak... Amikor pedig kitör az égiháború, mert a sonkának, a Túró Rudiknak, a zöldhagymának, a biosajtnak és ­joghurtnak vagy épp a szépen mosolygó málnának hűlt helye, elgondolkodom. Azon töprengek, miként lehetne a parányi kosztpénzből a népes család ifjú és felnőtt tagjainak is a kedvében járni. Mégpedig olyképpen, hogy reggel, délben és este is egészséges étek kerüljön az asztalra.
Tervezetet készítek, újságokat lapozgatok, tippeket gyűjtök, bekarikázom az üzletek akciós termékeit. Előtérben a zsírszegény tejtermékek, a friss hazai zöldségek és gyümölcsök, a baromfihúsok és -felvágottak, a tonhal, a barna kenyér, a keserű csokoládé, a rostos gyümölcslé és a müzliféleségek. Meg lehet szokni. Osztok, szorzok, kihúzok, átírok. Sehogy sem futja ennyi pénzből, hogy egész hónapban egészségesen kosztoljon a családom. Ráadásul életem párját sem akarom véletlenül sem megsérteni azzal, hogy a hét végi főtt ételeket kicentizem, aminek következtében felnőtt gyerekeinek nem tud ennivalót pakolni a négyrekeszes ételhordóba. Kerülöm a súrlódásokat, úgy főzök, hogy mindenkinek jusson. Hónap közepén már sírhatnékom van. Vészesen fogy a pénz. Ezért örülök annak, hogy kislányomnak ízlik az iskolai koszt, s hogy reggelente megelégszik azzal, ha citromos teát teszek napi innivalónak és almát rágcsálni valónak. És az is boldoggá tesz, hogy egyetemista fiam már nem méltatlankodik, ha farkaséhes, de történetesen nincs kedvére való étel a hűtőben. Már akkor sem háborog, ha a zsebpénzéből kell menüt vennie az egyetemi menzán.

Csak egy sms
Honnan származik, ami az asztalunkra kerül? - erre az időnként fogósnak bizonyuló kérdésre válaszol az a magyar viszonylatban egyedülálló rendszer, melyet Egerben dolgoznak ki. A tudósok ígérik, nem kell böngésznünk majd az áruk címkéin összetevőik bolhabetűit, elég lesz egy telefonos üzenet, hogy kiderüljön az igazság.
Az Egerfood nevet viselő programnak az Eszterházy Károly Főiskola adja a kutatói hátteret. Az összefogás nyolcszázmillió forintos pályázati támogatással vágott bele a kísérletbe, bevonva olyan megyebeli élelmiszer-ipari cégeket, amelyek szavatolják termékeik minőségét.
Ha a tervezett számítástechnikai rendszer működni kezd, a vásárlónak elég egy-egy termék kódját a mobiljába ütnie, s egy sms-sel megbizonyosodhat a megvásárolt áru származásáról és biztonságosságáról, a kódra ugyanis válasz érkezik az Egerfoodtól. A hétköznapokban ez nemcsak annyit tesz majd, hogy nem sózhatnak ránk lejárt szavatosságú kefirt a közértben, de még azt is megtudhatjuk, mit legelt a tehén, amelynek a tejét isszuk.
Működnek a kutatócsoportok, készül az adatbázis - tudtuk meg Kiss Attila tanszékvezetőtől, a központ igazgatójától. A kutatók elemzik a jelentkező cégek gyártási folyamatait, felmérik a várható kockázati tényezőket. Az Egerfood igen szigorú rendet diktál. Olyan mérgeket, szennyeződéseket, adalékanyagokat is figyelembe vesznek, amelyekkel a ma használatos, ám a hatvanas években kialakított magyar élelmiszer-biztonsági rendszerek még nem számolnak.
Az egri modellkísérlet szándékosan fogyasztócentrikus, és később több termékre is kiterjeszthető. Egyelőre csak a legigényesebb cégek vállalták a társulást. Nem minden gyártó szeretné közhírré tenni a termék életútját, például, hogy miből készül a virsli vagy hogyan termelték meg a búzát, amelyből a kenyeret sütik. A tisztességes vállalkozások számára nem tartogat kellemetlen meglepetést az európai mintájú nyomon követési módszer.
A társuló üzemek abban bíznak, hogy a rendszer adatai garanciát adnak majd a vásárlóknak. Akad a társulók közt sütőipari termékeket gyártó társaság, melynek természetes alapanyagokból készült réteslapjai külföldön is kelendőek. Hasznos lesz számára, ha hiteles származási bizonyítvány igazolja, hogy az adott termék nem tartalmaz semmilyen, az egészségre ártalmas adalékot. Nem maradna ki a csapatból az egri bikavér, a csípős kolbász és a detki háztartási keksz gyártója sem. A gombakonzervet készítő kerencsendi üzemben örvendetesnek tartják, hogy a gyártás minden mozzanatát ellenőrizni tudják. A társulásban részt vevő cégek azt tervezik, hogy termékeiket a minőséget hirdető emblémával látják el, mert ez növeli versenyképességüket.

*

Miközben a tudomány már-már elképesztő élelmiszer-biztonsággal kecsegtet, sajnos nem feledkezhetünk meg az orrfacsaró valóságról sem: éppen Hevesben húszezer darab, kétes származású, romlott litvániai tojást találtak néhány hete. Később ugyanott, Kál határában illegális húskészítményekkel teli raktárra leltek az ellenőrök egy engedéllyel sem rendelkező, koszos hűtőházban. A gyanús eredetű gépsonkákból és virslikből több mint öt tonnát foglaltak le - és ez csak egyetlen fogás volt.

Saját portán megterem
- Régen is volt élet - lep meg egy nem túl eredeti gondolattal Puskás András. - Aztán amikor az ember érettnek hitte magát a természet átalakítására, sorra-rendre kiderült: jól elszúrta. A táplálkozásban látszik leginkább, hogy amibe belenyúl a legfejlettebb lény, abból pusztulat lesz. Innen a sok újfajta betegség, az allergiák tömkelege. Ember nincs például, aki évekre, évtizedekre előre jelezné a genetikailag módosított szervezetek egészségünkre gyakorolt következményeit - árnyalja a Szadán élő ezermester, hogy mire gondolt valójában.
Tanult szakmájára nézve kályhás, de elsajátított még három szakmát, s egyáltalán nem mellesleg van egy gazdasága is. Öt hektár szőlő, feleennyi gyümölcsös; s biobúzát termel. Portáján libák, nyulak, szürkemarhák, mangalicák...
- Nézze, ma ezt ettem - mutatja korszerű konyhájukban a kölesből és hajdinából főzött kását. - Amit csak lehet, magunk termeljük vagy biotermelőktől vásároljuk. Bizalmatlan vagyok az ipari eledellel szemben, mert az adalékok károsak az egészségre. Nemsokára kemencét építek, az értékes gabonánkból mi sütjük a kenyeret is.
A marha- és a sertéstrágya Puskás András földjeire kerül. Szerinte nagy baj, hogy a szerves anyagot kiveszik a talajból és a gabonaexport révén ki is viszik az országból. Igenis több állat kellene, és biológiai egyensúly még akkor is, ha drága a trágyázás - vallja.
- Amit ön csinál, azt nem teheti meg mindenki - vetem közbe.
- Belátom, de segíteni kellene az embereknek.
- Hogyan?
- Felvilágosítani őket, hogy az áruházi láncok akciós áruira igazán ráillik az olcsó húsnak híg a leve közmondásunk.
Nem vagyok persze naiv, hiszen nehéz ügy ez egy olyan világban, ahol pénzre játsszák az életet, ahol a lé a tét. Nem olcsó dolog Puskásék-féle módon enni, inni. Mibe kerül mindez? Nem kapok választ. Az a lényeg, hogy a család jól érezze magát. Az ismeretlen, rejtőzködő mérgek persze alighanem hozzájuk is elérnek.

Megeszed vagy van eszed
Hiába a legtöbb országénál szigorúbb előírásokat tartalmazó Magyar élelmiszerkönyv, mégis elárasztják a külföldi élelmicikkek az üzleteket, főként a bevásárlóközpontokat. E jelenség összetett okai feltárják nálam avatottabbak. Magam e néhány sorban csupán egyvalamit teszek szóvá: bevásárlás terén nem vagyunk eléggé büszkék magyarságunkra.
A vásárlói öntudattal pedig - tisztelet a számban mégiscsak valamelyest gyarapodó kivételnek - még gyatrábban állunk. Legalábbis ha például az osztrákokhoz, a németekhez vagy a franciákhoz mérjük magunkat. Ők bezzeg becsülik nemzetüket annyira, hogy amiből és amíg hazai portéka van az üzletek polcain, addig nemigen vesznek külföldi húst, tejet, gyümölcsöt!
A jelen világban védik a sajátjaikat, hiszen a hazai élelmiszerekhez kapcsolódó termelés és szolgáltatás mögött nemcsak hazai munkahelyek vannak, hanem a nemzeti összetartozás mással nehezen helyettesíthető érzésével is megajándékozza őket, ha ragaszkodnak azokhoz.
A Kárpát-medencének ezen a táján mostanság valóban az lenne az igazi magyar, aki a régmúltba révedve ringatózik a hun eredet ábrándjában, őseink sumér kultúrájában, aki kitalációnak tartja a finnugor rokonságot és aki lesajnálja azokat, akik nem ismerik eleink valaha létezett rovásírását? A "köbmagyarokkal" ellentétben magam úgy vélem, elég magyarnak lenni egyszer, csendben és főként lélekben. Remélem, megérem még, amikor a vásárlói öntudat is a magyar nemzeti büszkeség rangjára emelkedik.
Addig viszont kénytelen vagyok agrárminiszterünk kedvelt kiszólásával zárni e szösszenetet. Aki szereti a kockázatot - az vegyen és egyen külföldi élelmiszert!

Az összeállítást írták: Dulai Sándor, Balogh Mária, Palágyi Edit, T. Dögei Imre