Titokzatos túlvilági találkozások

Na, jó, jó, de mi a magyarázata mindennek? - kérdezte valaki egy társaságban, amikor a halál közeli élményekről beszélgettünk. Kérdése jellegzetesen a nyugati ember gondolkodására vall. Szeretjük tudni mindennek az okát. Ez esetben azonban be kell látnunk, hogy egy olyan jelenséggel állunk szemben, amelynek a megléte ugyan vitathatatlan, ám a magyarázatával egyelőre adósak vagyunk. Vagy mégsem?
Tóbiás Imre pszichiáterrel a dél-pesti Jahn Ferenc Kórházban találkoztam. Vasárnap délután van, az orvos ügyeletes, amikor nincs dolga, tudunk beszélgetni.
- A halál közeli élményt a megváltozott tudatállapot közé sorolom.
Megváltozott tudatállapot? Hogy mi is ez? A pszichiáter lépésről lépésre halad a magyarázatban.
Van egy általános, más néven hétköznapi tudatunk. Ha úgy tetszik, énünk. Ami ettől eltér, az a megváltozott tudatállapot. Az is a mienk, csak ahhoz nem egyszerű hozzáférnünk.
Vényt vesz elő, megfordítja, arra rajzol egy háromszöget.
- Tegyük fel, hogy ez a tudatunk.
Most a háromszög egyik csúcsát egy vonallal levágja.
- Ami a vonal fölött található, az az énünk. A jéghegy csúcsa. Ami ez alatt van, az a személyes tudattalanunk. Másképp fogalmazva, a jéghegynek az a része, ami nem látszik ki a vízből.
Újabb vonalat húz, újabb szeletet vág le a háromszögből.
- Ami pedig ez alatt van, az az, amit az őseink valaha megéltek. Az emberiség közös ősi emlékei.
Carl Gustav Jung svájci pszichiáter ezt nevezte kollektív tudattalannak.
- A megváltozott tudatállapothoz még nehezebb hozzáférni, mint a személyes tudattalanhoz - folytatja Tóbiás Imre. - Még nehezebb, de nem lehetetlen.
Az egészséges emberben megvan a híd az én és az emberiség közös emlékei, az ősmag között.
- Beszélgetek a négyéves kislányommal - hoz példaként egy történetet. - Azt kérdezi, tudom-e, hogy a nagypapa most, a halála után is tud beszélni. De nem ám a szájával. Akik meghaltak, azok már a szívükkel beszélnek. A gyermekben még megvan a kapcsolat az ősmag és az én között. Csak aztán évek folyamán annyi hordalékot rakunk rá mi, felnőttek, hogy képtelen lesz a spirituális kapcsolatteremtésre.
Egyenes vonalat húz most a háromszög felső részéből a középsőn át le az alsóba.
- Képzelje el, hogy a háromszög egy edény, amiben sóoldat található. Kémiaórán bizonyára kísérleteztek avval, hogy miképpen nyerhető ki az oldatból a só.
- Egy cérnaszálat kell beleengedni, s egy idő után kicsapódik rá - kotorászok az emlékeimben.
- Jól emlékszik. Nos, ha, képletesen szólva, egy cérnaszálat engedünk a tudatalattinkba, onnan sok minden a felszínre hozható.
Ilyen cérnaszál lehet az ima, az álom, az éber álom - például a zeneterápia, amit Tóbiás doktor is előszeretettel alkalmaz -, a meditáció, a relaxáció - vagyis a teljes ellazítás -, a szabad képzettársítás, a hipnózis.
Egyre több technika ismert, miképpen lehet a közös emlékekből meríteni, azokat felhozni az énbe - ám ezek egy része nem veszélytelen. Ilyen lehet például a drog vagy az agykontroll, ha a tapasztalatlan felhasználóit-gyakorlóit magukra hagyják.
Persze megvannak azok az évszázadok alatt kidolgozott módszerek, amelyekkel az ilyen feláramlások ellenőrzés alatt tarthatóak. Szükség is van erre, mert némelyekben igen erős a kapcsolatuk az énjük és a kollektív tudattalan között. Például a szerzeteseknek. Ezért kell vigyázniuk, be ne kattanjanak. Persze erre is megvan a kidolgozott módszer. Ilyen például a nőtlenség. A percre pontos időbeosztás. A hallgatási fogadalom egy-egy időszakra vagy az egész életre, mint például a kamalduli remetéknek. A nagy ünnepek előtti böjtök. Mert a nagy ünnepeken nagyon erős a föláramlás a mély rétegekből. S ilyenkor nagyon erős énre van szükség, nehogy szétrobbanjon.
- És nemcsak a keresztény szerzetesek ilyenek, hanem a buddhisták is. Mindegyiknek van mestere, akivel időről időre megbeszéli az előmenetelét a spirituális világ felé. Húsz-harminc évbe is beletelik némelyiknek, amíg képes a testen kívüli állapotra.
- Arra, amit egy balesetben némelyek nagyon könnyen elérnek... - vetem közbe.
- Így van! S ez a veszélye is. Gyanútlanul autózik egy üzletember, gondolatai évek óta csak a jelen, a pénz, a siker körül forognak, s ekkor baleset éri. Átszakad a gát az ősmag és az én között, és egy szellemvilágban találja magát, aminek esetleg a létét sem hitte korábban. Ne csodálkozzunk, ha bekattan!
Azok pedig, akiknek a személyisége nem kiforrott, s vágynak vissza az egyetemes szeretetbe, akár az életüknek is véget vetnek.
- A pszichiáter feladata, hogy segítsen túllépni ezen a rendkívüli helyzeten. Hogy az élményes visszataláljon a társadalomba, a családjába. Mert szinte valamennyinek megváltozik a személyisége.
A változás döntő többsége kedvező. Az élményesek keresni kezdik a túlélés célját, az élet értelmét. Felértékelődik bennük a mások javára fordítható tudás és szeretet fontossága, fokozódik a megértés, az érzékenység mások iránt, a megbocsátás, a másik elviselésének képessége.
- Csupa kedvező tulajdonság - jegyzem meg. - Ha mindenki átélné a halál közeli élményt, talán a világ is másmilyen volna...
- A görögök tudták, miként lehet mesterségesen előidézni a halál közeli élményt. Amikor Raymond Moody amerikai orvos Magyarországon járt, ígérte, hogy legközelebb elhozza ennek a tudását.

*

A halál közeli élményekről szóló, négy hónapon keresztül közölt sorozatunk ezzel az írással véget ért. A témáról bővebben a Szabad Föld Könyvtárban hamarosan megjelenő, Halálból az életbe című kötetben olvashatnak.