Tökös hétvége az Őrségben

Néha elég egy jó ötlet, s máris tódul a nép. Az őrségiek megtalálták ezt az ötletet: igazi tökös hétvégét szerveztek. Akadt itt olajtök, sütőtök, lopótök, spárgatök, a kabakost lehetett ütni, faragni, falatozni, kinek épp mihez volt gusztusa. Nem bánta meg a Magyar Turizmus Rt. vezérkara, hogy ezt a fesztivált tette a Nagy ízutazás országos programsorozat nyugat-dunántúli fő attrakciójává, hiszen több ezren tódultak az őriszentpéteri Siskaszerre, ahol a vásározók felverték sátraikat.
A legtöbben persze a tökös-mákos rétesre esküdtek, de Buday Péter mesterszakács azon igyekezett, hogy egyéb fogásokhoz is étvágyat teremtsen. Kóstolni persze nem lehetett a tábori körülmények közt készült mézes-tejszínes sütőtökpüré-levesből, az édességként kínált diós tökhabból meg a tökparféból, ugyanis éles szemű ÁNTSZ-ellenőrök vizslatták a tömeget. A szakács viszont megesküdött rá, hogy a kabakosból több tucat ételt ritytyent, csak a kezét figyeljük.
Nem zavarta a konkurencia az őriszentpéteri Bognár étterem tulajdonosát sem, aki néhány házzal arrébb vert sátrat. Bognárék nemcsak a jó öreg tökfőzelékkel meg a tökmagolajjal ízesített babsalátával, magokkal megszórt savanyú káposztával rukkoltak elő, de a világdivatnak is tettek némi engedményt. Először persze meglepődünk rajta, hogy tökös­sonkás pizzát kóstoltatnak az emberrel a mesebeli Őrség fővárosában, de aztán beletörődünk. Legalább a feltétje magyaros ennek az olasz éteknek. A lereszelt spárgatököt ugyanis hagymával, paradicsommal pároljuk, fokhagymával, borssal, petrezselyemmel, bazsalikommal ízesítjük, a végén egy kanál tejföllel keverjük el, és a sonkát meg a reszelt sajtot sem spóroljuk ki belőle.
- A jó étel íze olyan nyelvezet, amit mindenki megért - magyarázza Hutflesz Mihály, a fesztivált rendező Régiófókusz Kht. ügyvezetője, mi is a siker titka. A Nyugat-Dunántúlt népszerűsítő társaság nemcsak az őrségi tökre esküszik, a Rábaközt például egy helyi specialitással, a kelt tésztából készített pereccel népszerűsítette. Csupán a békés lankákért, a harsogó zöld fűért már nem kel útra a turista, kell neki valami ínycsiklandozó program is. Ha a szállásadó gondossága mellé kínálkozik egy remek vendéglő meg egy jópofa rendezvény, akkor viszont már beválik a recept. Akárcsak itt, az Őrségben, ahol nem sokat "tököltek", idén már harmadszor hirdettek fesztivált.
Az Alpokalján jó százesztendős hagyományát ápolják a tök termesztésének, bár ezt az elfoglaltságot nem mindig övezte ünneplés. Hajdan - míg a héj nélküli fajta divatba nem jött - hosszú téli esték mentek rá a köpesztésre, vagyis arra, hogy a magot előcsalogassák a tokjából. Unaloműző gyanánt közben meséltek, nótáztak az őrségi szerek lakói, s rá se pillantottak a tévére (igaz, olyasmi akkor még nem is volt).
Ezt a szalafői Jakosa-porta lakói mesélik, akik hazánkban tán egyedüliek abban, hogy éppen úgy ütik a tökmagolajat, ahogy nagyapáik tették hetven-nyolcvan éve. A sűrű, sötétzöld folyadék igazi kincs, meg kell érte szenvedni. Elég arra gondolnunk: jó, ha száz tökből nyernek tízkilónyi magot, amiből háromliternyi olaj csordogál ki. A turisták lelkesen tódultak a portára, kevertek egyet-kettőt a párolgó tökmagpépen, aztán elhátráltak a sparheld mellől, nehogy olajszagú legyen a ruhájuk. A muraközi lovak már kapáltak, alig várták, hogy visszavontassák a pestiekkel telt szekeret Őribe.
A városiak kiromantikázták magukat, s egészen elpilledtek a tök jó nap végére. Miközben megpróbáltak kitolatni a kilométernyi hosszú kocsisorból, ami takaros, pesties dugót eredményezett például Pityerszeren, a vendégek bevallhatták maguknak: ha újraszületnének, csak az Őrségben élnének. Ha nagyon muszáj, néha még köpesztenének is egyet...

Palágyi Edit


Habik Csaba képriportja