Jogi esetek

Főhősünk egy kamionsofőr, aki a pótkocsis teherautót megállította az enyhe lejtőn, a motort elzárta - ám a kéziféket elfelejtette behúzni, és a váltót is sebességben hagyta. A férfi tiszteletét tette a bokrok között, ám hirtelen zajt hallott: a jármű lassan megindult lefelé a lejtőn, ahol köztudomásúlag nincs megállás - különösen igaz ez egy többtonnás, irányítatlan teherautóra. A kanyarban álló ház kerítéskapuját áttörő elszabadult kamiont végül csak a lakóépítmény fala állította meg.
A hasonló eseteknek rendszerint három szereplője van: a károkozó gépjármű üzemben tartója, a károsult maga, illetve a felelősségbiztosító. Az egész kötelező felelősségbiztosítás veleje, hogy a gépjármű olyan, veszélyes, nagy erejű masina, amellyel nagyobb kárt lehet okozni, mint amekkorát egy átlagember esetleg meg tud téríteni - ezért az átlagember mögé odaállítunk valakit, akinek elég pénze van a károk megtérítésére. A dolgok természete szerint ez az illető, a biztosító minden alkalmat megragad arra, hogy neki ne kelljen fizetni, hiszen ezzel csökkenne a haszna. Ezért igazából nem is lehet haragudni rá, ezt egyszerűen tudomásul kell venni és fel kell készülni rá, hogy megvédjük az érdekeinket vele szemben. Ebből az is következik, hogy rendszerint a két kispénzű illető - a károsult és a károkozó - azon kapják magukat: vállvetve küzdenek a biztosító ellen. Hiszen ha az nem fizet, mindketten rosszul járnak. Jelen esetben azért nem akart fizetni a felelősségbiztosító, mert a biztosítás csak arra az időre vonatkozik, amíg a gépjármű üzemel, részt vesz a forgalomban. A leírt esetben viszont éppen nem üzemelt, hiszen eredetileg leállított motorral parkolt az út szélén.
Ezután indult az érvek és ellenérvek szokásos csatája. A kamionos ügyvédje a KRESZ-t citálta, amely kimondja: a gépjárművet csak úgy szabad elhagyni, ha gondoskodtunk arról, hogy az ne indulhasson el magától. A kamionsofőr ezt nem tette meg, így üzembentartóként felelősséggel tartozik a kárért, és - minő szerencse! - pont erre való az a szerződés, amit a biztosítóval kötött. A cég ügyvédje erre azzal vágott vissza, hogy az üzemeltetés emberi irányítást feltételez, és amíg kamionsofőrünk a bokrok között "intézkedett", nem irányított semmit. Erre jött az az érv, hogy a veszélyes üzemi helyzet akkor is fennáll, ha valaki a továbbhaladás szándékával az út szélén rövid időre megáll. A biztosító válasza szerint azonban nem ez történt, hanem az, hogy a vezető a motort leállította, vagyis parkolt, utána pedig a járművet bizonytalan időre elhagyta.
A bíróságnak tulajdonképpen azt kellett eldöntenie, hogy mettől meddig üzemelteti valaki a gépkocsit. Vagyis felelünk-e a kocsink által okozott kárért, ha éppen nem tartjuk az irányításunk alatt? Arra jutottak, hogy a gépjármű üzemeltetése addig tart, amíg azt szabályszerűen le nem állították: vagyis a sebességváltót üresbe téve a motort el nem zárták, és a kéziféket be nem húzták. Így bebizonyosodott, hogy a biztosító felelősséggel tartozik a kárért, a kamionsofőr fellélegezhet. Bár persze ironikus, hogy a bíróságon egyes esetekben teljes mellszélességgel kell bizonygatnunk - saját bűnösségünket.