Kegyelet a kedvenceknek

- Pár éve meghalt a család kiskutyája - meséli a húszas éveiben járó fiatalember arra a kérdésre, hogy mégis mi adta az ötletet. - A panelban nem volt más megoldás, ki kellett dobni a kukába. Elásni nincs hol, egyébként is tilos. Iszonyú érzés elmenni a kuka mellett, amelyet még nem visznek el egy hétig, és arra gondolni, most az a kutyusunk temetője.
A jelenlegi jogszabályok szerint a háziállatokat nem szabad eltemetni. Igazság szerint el kellene a tetemüket vitetni az állatifehérje-feldolgozó vállalattal. A bomló állati fehérje ugyanis nagyon veszélyes, és azzal, hogy kedvencünknek a kertben megadjuk a végtisztességet, még nincs a dolog elintézve. Nem létezett eddig olyan megoldás, amely egyszerre felel meg a jogszabályoknak, illetve a gazdik azon vágyának, hogy az érzelmeiket figyelembe vevő módon búcsúzhassanak el a szeretett lénytől. Ezt a "piaci rést" fedezte fel Balogh Csaba és Pocsai Lajos.
Nyugat-Európában már működnek ilyen hamvasztógépek, a speciális magyar helyzetre tekintettel egyetlen technikai megoldás hiányzott: rá kellett szerelni a gépet egy teherautóra, hogy házhoz tudjon menni. - Ha autóval szállítanám az állatot a hamvasztóberendezéshez, akkor megnőnének a költségeink, másrészt a dolog kegyeleti része elveszne - mondja az ötletgazda Balogh Csaba. Így került mellé üzlettársnak Pocsai Lajos, aki vázolta a szükséges technikai lépéseket. Az engedélyeztetés eltartott egy esztendeig, mivel egy sereg európai uniós szabványnak kellett megfelelni. A gép ugyanis nem egyszerű szerkezet: az állati fehérje megsemmisítésére nagyon szigorú szabályok vonatkoznak.
- A szolgáltatás nem pusztán a hamvasztásból áll. Gyertyagyújtástól kezdve egy kis szertartáson át mindent megkap az elhunyt kedvenc - mondja a vállalkozó. - Megrázó, amikor például egy magányos néni palotapincsije, az egyetlen társa meghal. Egy ilyen búcsúszertartás megnyugtatólag hat, az ember úgy érzi, mindent megtett a kedvencéért.
A hamvakat Bors Károly iparművész urnáiban kapja meg a gazdi, és aztán már eltemetheti a kertben vagy elhelyezheti méltó körülmények között. Ami még hiányzik, az egy kisállattemető; ilyet a Dél-Alföldön már csak azért sem találni, mert errefelé magas a talajvíz. A hamvakban azonban már nincs semmi veszélyes, ezeket nyugodtan végső nyugalomra lehetne helyezni egy kisállattemetőben, hogy aztán időnként meglátogathassák a kedvencek sírját. Ez a feladat azonban már másokra vár.
Az árakról szólva a vállalkozópáros úgy fogalmaz: annyit kérnek el a hamvasztásért, amennyit egy jó gazda körülbelül két hónap alatt költ a kutyájára.
- Minden eset más és más - próbálja érzékeltetni a történet emberi oldalát Pocsai Lajos. - Volt, hogy még láttam élve a szeretett kutyát. Vártunk az állatorvosra, aki később elaltatta. Az alatt a tizenöt perc alatt kialakult közöttünk valami kis kapcsolat. Számomra ez volt a legmegrázóbb.