Kinek mondjam el?

Kedves Krisztina!
Nagyon sürgősen várom a válaszod, mert már nincs sok időm a döntésig. Harminckét hetes terhes vagyok, és nem tudom, mit tegyek: fagyasztassak-e le őssejtet a szüléskor vagy sem? Van már egy kilencéves lányom. Amikor ő született, még nem hallottam erről a lehetőségről. Most is csak azt tudom, amit egyszer a rádióban mondtak, illetve vitatkoztak róla. Volt, aki üzleti fogásnak minősítette, egy apuka viszont azt mondta, minden jóérzésű, felelősségteljes szülőnek meg kellene tenni a gyerekéért. Ez a mondat nagyon megfogott, érdeklődtem is a védőnőnél, de kiderült, a mintavétel és a tárolás több százezer forintba kerül. Mi nem dúskálunk az anyagiakban, bár szerencsére nem is nélkülözünk. Ezt az összeget viszont nagyon nehezen tudnánk összerakni. Azt se tudom, a nagyobbik lányom mit szólna hozzá, hogy neki nincs tárolt őssejtje, a kicsinek meg van. Tudom, hogy akkor neki is kellene adni ekkora öszszegben valamit, de arra már végképp nem futja. És ha tényleg csak arra szolgál ez az egész, hogy valakik jól megtömjék a zsebüket? Most fejeztük be a házunk átalakítását. A mosógép is kezdi felmondani a szolgálatot, pedig nem is olyan régi.
A férjem azt mondja, döntsek én, ismerem jól az anyagi helyzetünket. Én viszont nem tudok dönteni, különösen így, hogy nem is látom át, mire jó ez az egész. Olvastam, hogy te is nemrég szültél. Biztos többet tudsz róla, mint én. Mit tegyek? Kérlek, segíts!
Üdvözlettel:
D.-né Sz. Andrea

Kedves Andrea!
Abban talán tudok segíteni, hogy átlásd a helyzetet, dönteni viszont neked kell. A tudomány mai állása szerint az őssejt - amit a születés utáni pillanatokban lehet kinyerni a köldökzsinórvérből - elsősorban daganatos betegségekben, azokon belül is a csontvelőrák különböző formáiban adhat segítséget, amennyiben a beteg súlya nem haladja meg a negyven-ötven kilogrammot. Számos kutatás folyik, melyek nyomán az őssejtek a jövőben nagy valószínűséggel felhasználhatók lesznek a szívbetegségek, az Alzheimer-kór, az agyvérzés, a Parkinson-kór, valamint a cukorbetegség esetén is. Azon is dolgoznak, hogy a súlyhatárt feljebb tolják. Vagyis: ma még korlátozott a felhasználhatósága, a jövő azonban sok mindent hozhat.
Érdemes belegondolnod, mi történik, ha rosszul döntesz. Ha kéred a szolgáltatást, de nem lesz rá szükség, akkor kidobtad a pénzt az ablakon. (Ez olyan, mint a biztosítás: fizeti az ember, miközben reméli, hogy fölöslegesen teszi.) Ha viszont nem kéred, de szükség lenne rá, megbocsátanád-e magadnak? Lehet-e egy mércével mérni az anyagi terhet és a gyermeked életét? A szolgáltatás valóban nem olcsó, háromszázezer forint körül kínálják a különböző cégek, de kamatmentes részletekben is fizethetsz. Lehet-e fontosabb a mosógép, ha csak egy hajszálnyi esély is van arra, hogy valaha megmentheti ez a pénz a gyerekedet?
A nagylányoddal kapcsolatban azt gondolom, a szeretet és gondoskodás nem azon múlik, hogy valakit mekkora jussban részesítünk. Nem vagyok híve annak, mikor a szülők már-már mániásan ügyelnek, hogy minden gyerekükre egyformán költsenek. Az őssejtet közeli hozzátartozókon is fel lehet használni. Gondolkodj el mindezeken, és dönts bölcsen!
Üdvözlettel: