Az orvos válaszol

A rendellenesség neve egy XIX. századi francia ideggyógyász, Georges Gilles de la Tourette nevéből származik, aki a betegséget elsőként írta le. Férfiaknál háromszor-négyszer gyakoribb, mint nőknél.
Természetes lefolyása, kimenetele nagyon változatos, a tünetek palettája igen széles, a nagyon enyhétől a rendkívül súlyosig terjedhet. Átmeneti tik-rendellenességet gyermekkorban gyakran látunk, ez általában spontán javul. Néha a mozgásos vagy a hangadással járó tünetek egy esztendőn túl is fennmaradnak, ilyenkor krónikus tik-rendellenességről beszélünk.
A betegek egy része nem igényel gyógyszeres kezelést, mivel tüneteik nem okoznak az életvezetésben súlyosabb nehézséget, és fejlődésük gyakran zavartalan. Ha azonban a tünetek a pácienst a mindennapi életében jelentősen korlátozzák vagy gátolják, gyógyszeres kezelés válhat szükségessé.
Sajnálatos módon nincs olyan gyógyszer, amely minden beteg számára egyaránt hatásos lehet. Egyik gyógyszer sem szünteti meg teljesen a tüneteket, és mindegyiknek vannak mellékhatásai. Ugyanakkor ezekben az esetekben a tünetek jelentős mértékű csökkentése csak gyógyszeres segítséggel lehetséges. A megfelelő gyógyszert az ideggyógyász választja ki a beteg részére.
A kór tünetei gyermekkorban, de legkésőbb huszonegy éves kor előtt jelentkeznek. Legsúlyosabb formában tíz-tizenkét éves kor körül mutatkozik. Később a tünetek lassan enyhülnek, s a betegek jelentős részénél serdülőkor után teljesen meg is szűnnek.
A betegség lefolyása általában hullámzó. Vannak időszakok, amikor gyakoribb vagy súlyosabb tünetek jelentkeznek a test különböző részein, ráadásul mindig más és más formában. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a szülő vagy a gyermek környezetében élő felnőttek sokszor nehezen tudják eldönteni, valami rossz gyermeki szokásról vagy betegségről van-e szó.