Ha közeleg az ünnepfrász

Lótunk, futunk, vásárolunk fejvesztve, s épp karácsonykor omlunk össze. Ünneprontó módon a legnagyobb családi összeveszések és kiborulások is a fenyőfa alatt történnek. Hogyan készüljünk az ünnepre, hogy kicselezzük a csalódást, s milyen buktatókat rejt az ajándékozás?

Családi körCsászár Jenő2006. 12. 15. péntek2006. 12. 15.
Ha közeleg az ünnepfrász

Betéve tudjuk: az advent az elcsendesülés és a készülődés időszaka. Arra való, hogy kisöpörjünk minden szemetet, piszkot, lomot - nemcsak a lakásunkból, de a lelkünkből is. Ám hiába tudjuk, mire szolgál az advent, ha a külvilág épp ilyenkor bombáz bennünket a legerőszakosabban. Fényreklám hirdeti, hogy mit vegyünk meg azonnal, karácsonyi dalocska nyekereg megunásig az utcai árus sátrában, a tévéreklámból meg "boldog" - azaz túltáplált meg túlköltekezett - famíliák néznek vissza. A rokonok pénzt cserélgetnek, s mindenki megveszi magának az ajándékot - biztos, ami biztos...
Az ünnepi kiborulás a családosokat és a magányosokat is megkörnyékezheti. A családanyákat azért, mert bárhogy igyekeznek megalkotni a "tökéletes ünnepet", mégsem sikerül. (Odakap a sütemény, apuka túlsörözi magát, a gyerek meg ordít, mert nem működik az ajándékba kapott távirányítós autó.)
A magukra maradtakat meg kerülgeti a depresszió. Az angolszász országokban olyan gyakori ez az állapot, hogy külön nevet kapott: Christmas Blues-nak hívják. A magányosok számára minden azt sugallja, hogy csak teljes, szeretetteli - és lehetőleg jómódú - családban lehet igazi az ünnep. S ettől még pocsékabbul érzik magukat.
Az egyedül élőknek azt tanácsolják a lélekgyógyászok, hogy merjenek a maguk módján ünnepelni. Ne szégyelljék, hogy maguk maradtak, s ne zárkózzanak be. Inkább nézzenek körül, s vegyék észre azokat, akik még náluknál is elesettebbek. Orvosilag igazolt dolog, hogy a jótékonykodás - ami nemcsak pénzadomány lehet, de egy-egy jó szó is - csökkenti a depressziót. Az özvegynek az jelentheti a karácsony szentségét, hogy elmegy az éjféli misére. S ha másnap megérkeznek az unokák, máris "túlélte" a jeles napokat.
Ha jót akarunk magunknak, az ünnep közeledtével próbáljunk lelassulni. Írjuk össze, mi az, amit föltétlenül meg kell tennünk/vennünk a készülődéskor, s ne vállaljunk többet. Ne kapkodjunk, ne süssük meg az ötödik tortát. Az sem baj, ha nem veszünk fel jelzáloghitelt a méregdrága ajándékra...
Mi lenne, ha idén nem a tévéreklám mondaná meg, mitől lesz békés az ünnep?
Vigyázzunk inkább a csodára, amely igazán elvarázsolja a szentestét. Maradjon meg a meglepetés, a bontogatás izgalma. Csendesebb lesz a lelkünk, ha szabad időnkben nem a nagyáruházban csörtetünk. Rászánunk inkább egy délutánt, s mézeskalácsot formázunk nyakig lisztes csemeténkkel. Akkor tán a gyerek is elnézi, hogy a kisautó épp a fa alatt romlik el...

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek