Jogi esetek

Az év vége nemcsak a szereteté, de egy kicsit a vidámságé is. Ezért egy olyan esetet választottam, amelyben a száraz jogi megfogalmazáson is átüt a történet humora. Ennek ellenére, mint minden bírósági történet, ez is vérre megy - következésképpen nem nélkülözi a tanulságokat sem.
Adott tehát egy férfi, aki a rendszerváltás idején elvett egy nőt. A házasfelek kerek két hónap leforgása után megunták a banánt, és megszakították az életközösséget. Vagyis a derék hitves elköltözött, mielőtt a bugyijai megszáradtak volna. A házassági bontóperre csak évek múlva került sor: az akkor már nem is annyira ifjú ara a házasság idején keletkezett közös vagyont követelte volt férjétől.
Itt nem várt fordulatot vesz az akta. Kiderül ugyanis, hogy a derék úriember nem sokkal a frigy előtt nyert a lottón, és a nyereményt a házasság fennállásának két hónapja során is meglehetős lezserséggel költötte. Gondolt azért a jövőre is: egymillió forint értékben tulajdonrészt szerzett egy kft.-ben - tette mindezt úgy, hogy papíron szinte semmi jövedelme nem volt sem neki, sem feleségének.
Ha válni kell, és a felek nem tudnak megegyezni a vagyon felosztásában, akkor a bíróság a felek bizonyításának megfelelően elkezdi vizsgálni, hogy mi volt a felek különvagyonában már a házasság előtt, és a vagyon mely részét szerezték közösen a házasság fennállása alatt. A közösen szerzés tulajdonképpen majdnem mindenféle szerzést jelent. Ugyanis a bírósági gyakorlat mára elfogadta azt, hogy ha például apa dolgozik, anya meg otthon van a három gyerekkel, akkor ugyan a pénzt konkrétan apa szerzi, de anya legalább ugyanennyit hozzátesz a saját erejéből, hiszen apának nem kell hazajárnia a munkából büfiztetni - vagyis apa fizetését ily módon közösen szerzik meg. De vonatkozhat ez a házimunkára, főzésre, takarításra: egyszóval mindenre. Esetünkben azon kellett a bíróságnak elmerengenie, hogy az egymillió forint értékű kft.-tulajdonrész - ez a kilencvenes évek elején még igen szép pénz volt - közös tulajdon-e vagy nem.
A férj nem volt valami akkurátus, ha a könyvelésről volt szó, így azt sem lehetett kideríteni, hogy lottónyereménye hová lett, illetve megvan-e még. Itt két bírósági értelmezés volt lehetséges. Az egyik szerint: mivel nem bizonyítható, hogy a különvagyonából vásárolta tulajdonrészét, ezért azt a házasság alatt közösen szerzettnek kell tekinteni. Ha a másik gondolatmenetet követjük, akkor viszont a bíróság láthatja, hogy az a jövedelem, amit a felek közösen szereztek két hónap alatt, édeskevés lett volna egymillió forintos törzstőkevásárláshoz - még akkor is, ha a feleség nem felejtette el felhívni a bíróság figyelmét arra, hogy volt férjének sokszorosan több a jövedelme a valóságban, mint papíron.
Az ítélet végül a férj javára szólt. A bíróság azt vette figyelembe, hogy nem kereshetett egymillió forintot két hónap alatt, bármennyi be nem vallott jövedelemmel is rendelkezett, tehát az egymillió forintos törzstőkét feltehetően a különvagyonából, vagyis a lottónyereményéből vásárolta. A pereskedés azonban négy évig tartott, ami talán elgondolkodtatta az alperest: érdemes volt-e mindez két hónap házaséletért?