Jogi esetek

Heti esetünk egy öröklés körül bonyolódik. Egy asszonynak volt egy lánya, illetve egy férje - ahogy e hasábokon lenni szokott, ezek ketten nem álltak vérségi kapcsolatban. Amikor az asszony súlyos beteg lett, felvetődött a kérdés, hogy ki és hogyan ápolja. A férj maga is túl volt egy infarktuson, ám kettejüknek volt pénze elég. A lerobbant öregek azt szerették volna, ha az unoka otthagyja az állását, hozzájuk költözik, és ápolja őket, amíg meg nem halnak. Ez a megoldás azonban nem tetszett az unokának, illetve édesanyjának sem. Ők azt a megoldást választották volna, hogy délelőtt az egyikük, délután a másikuk látná el az idősek gondozását. Ilyen formában azonban a férj nem egyezett bele a dologba, inkább erejét megfeszítve, szociális gondozó igénybevételével ápolta feleségét, amennyire erejéből telt. Közben természetesen arra is volt gondja, hogy a tartási kötelezettség megszegésére hivatkozással felesége tagadja ki a lányát az örökségből.
Kitagadásról már volt szó ezeken a lapokon: ez a nyilatkozat annyit jelent, hogy a törvényes örökös olyan, törvényben meghatározott súlyos vétket követett el, amely miatt még köteles részre sem méltó. Például az örökhagyó irányában fennálló tartási kötelezettségét súlyosan megszegte.
Az asszony meghalt, a lánya pedig perre ment a köteles részért. Az volt a kérdés, hogy a kitagadás jogos volt-e: megszegte-e tartási kötelezettségét a lány? A tartási kötelezettség teljesítéséhez két dolog kell: pénz meg gondozás. Ugyanakkor ez a kötelezettség csak akkor lép életbe, amennyiben szükség van rá. Tehát ha az idős édesanyánknak nincsenek különösebb anyagi nehézségei, senki nem kötelez minket arra, hogy bevásároljunk neki - ennek ellenére még lehet, hogy az ápolásunkra rászorul. A következő feltétel, hogy a törvény felállít egy sorrendet a tartásra kötelezettek között. Ha valaki tartásra szorul, akkor elsősorban a házastársnak kell azt teljesítenie. Ha ő valamilyen okból nem teljesíti, akkor a leszármazottnak kell helytállnia.
A férj azt mondta, hogy bár anyagi nehézségeik nem voltak, felesége az ápolásra rászorult volna. A gondozási kötelezettséget azért kellett volna a lánynak ellátnia, mert a férj - maga is beteg lévén - csak hatalmas erőfeszítéssel, idegen ápolónő igénybevételével tudta ezt a feladatot megoldani. A lány viszont úgy vélte, hogy az anyja ellátása megoldott volt, ezért az ő tartási kötelezettsége életbe sem lépett.
A következő kérdést kellett a bíróságnak megválaszolnia. Van egy kötelezettség, amit ha X nem teljesít, akkor Y-nak kell megcsinálnia. X ugyan erején felül, de megoldja a feladatot. Kell-e ebben az esetben bármit is csinálnia Y-nak?
 A bíróság úgy válaszolt, hogy nem kell. A lány tartási kötelezettsége azért nem lépett életbe, mert az anyja tartása megoldott volt. Mivel a tartási kötelezettség nem is állt fenn, ezért azt el sem mulaszthatta. Következésképpen a lány kitagadása érvénytelen.