Jogi esetek

Ahol egy házasság felbomlik, ott gyakran minden borul: különösen igaz ez a volt házastársak anyagi helyzetére. Egy-egy válás akár évtizedek múltán is éreztetheti hatásait, pereket indíthat el, és nagy értékű vagyon feletti vitákhoz vezethet - akár a volt házastárs halála után is.
Egy férfi még a hetvenes évek közepén elvált első feleségétől, majd pár év múlva újra megnősült. Második házasságába úgy érkezett, hogy volt egy lakása - a vételárnak ugyan csak a negyedét fizette ki, a többivel lógott a banknak. A lakáson felül még egy kislányt is hozott magával, akit a második feleséggel közösen neveltek fel. Ez a második "igen" egyébként jó döntésnek bizonyult, boldogan éltek, míg a férj meg nem halt. Lakáshitelét közösen törlesztették - emlékszünk még, az ár háromnegyede még kifizetésre várt -, sőt a lakást fel is újították. Amikor azonban a férj meghalt, a lakást a törvényes öröklés rendje szerinti leszármazottja, a második feleséggel közösen nevelt leány kapta, az özvegy haszonélvezeti jogával terhelten. A feleség és a lány között megromlott a viszony, és a lány végül az özvegy haszonélvezeti jogával terhelten eladta a lakást.
Az özvegyi haszonélvezeti jog egy fura, speciálisan magyar jogi megoldás arra, hogy a törvényes öröklési rendben egyszerre két helyre is ki lehessen osztani az elhunyt vagyonát. Ugyanis nehéz törvényhozói döntés lenne, hogy ki örököljön: a feleség vagy a gyerekek. Ezért a jogszabály ezt úgy oldja meg, hogy a lakás a gyereké, de azt az özvegy haláláig használhatja, vagyis benne lakhat. A gyerek akár el is adhatja a házat, de ez nem változtat azon, hogy az özvegy benne lakhat, mert a haszonélvezeti jog a házhoz kapcsolódik, be van jegyezve az ingatlan-nyilvántartásba. Ha valaki megveszi, azzal a tudattal teszi, hogy a ház ugyan az övé, de laknak benne, és amíg az özvegy magától el nem költözik vagy meg nem hal, abba a házba a tulajdonos sem nagyon teheti be a lábát. Ugyanakkor az özvegynek sem túl biztonságos ez a megoldás, hiszen a tulajdonjog mégis erősebb jogcím.
Ezért is szerette volna az özvegy, ha a lakás, amelynek árát közösen törlesztették az elhunyttal, legalább részben az ő tulajdonába kerül. A jogi probléma abban állt, hogy amit az emberek külön, a házasság előtt szereznek, az különvagyon, amit viszont a házasság ideje alatt, az közös. Az asszony úgy vélte, hogy mivel a lakás árának háromnegyedét közösen törlesztették a férjével - fele-fele arányban -, ezért a háromnegyed lakás fele őt jogosan megilleti, vagyis azt a nevelt leánya el sem adhatja. A nevelt lány ügyvédei viszont azt mondták, hogy a lakás tulajdonjogát a férj teljes egészében a házasság előtt szerezte. Az asszony nem lakást szerzett, amikor a törlesztőrészletet fizette, hanem kölcsönt adott a férjének, hogy annak különvagyonba tartozó lakása tehermentes legyen - házasságban viszont nincsen kölcsön, tehát visszakövetelni sem lehet.
Első fokon az asszony nyert, jogerősen ellenben a lány. A házasság alatt közösen szerzett vagyont elég formálisan értelmezi a jogalkalmazás. Hiszen ebben az esetben a lakás közösen szerzett vagyon volt, jogilag mégsem minősült annak. Ha nem akarjuk, hogy békés egyetértésben élő családtagjaink halálunk után egymás torkának ugorjanak, készítsünk világos és igazságos végrendeletet.