Kapaszkodó

Sass Sylvia operaénekes Dél-Franciaországból küldte válaszát:
- Az ünnepet a lelkem mélyén én teremtem. Én építgetem, mint ahogy a betlehemi jászol kis faragott figuráit rakosgatom. Gonddal, figyelemmel. Az egyedül töltött karácsony szépsége tőlem függ. Választhatok. Szomorúan élem meg vagy ünnepként. Önmagamért. Örülve a napsugárnak, a hónak, a karácsonyfa illatának. A bajban is arra gondolva: mégiscsak itt lehetek ezen a napon! Ajándékként megélve perceket, Életet. Ha megadatott a család szépsége, akkor együtt díszítjük a fát, a gyertya fényénél arra gondolva, a szemek csillogása egyesít. Aztán ajándékot adunk, nem az elvártat. Nem a díszes papírba burkolt megszokást, hanem azt, ami a szív legmélyéből, a jászolból jön.
Kovács Kati táncdalénekes:
- Töltöttem már egyedül karácsonyt, s annál rosszabb nincsen. Hiába tanácsolták, hogy olvassak, nézzek tévét, mégis drámai volt. Nincs mese, azon kell erőlködnünk, hogy ne maradjunk egyszál magunkban. Idén szerencsére "vándorolni" fogunk szenteste, végiglátogatjuk a rokonságot. Az év utolsó éjjelén pedig dolgozom a József Attila Színházban. Volt olyan szilveszter, hogy nem léptem fel, s nem tudtam magammal mit kezdeni. Annyira hiányzott a színpad, hogy már megvonási tüneteket mutattam.
Verebes István színész, műsorvezető:
- A Megváltó születésének napja az önvizsgálatra való, arra, hogy magunkba nézzünk. Becsaphat a villám, történhetnek tragédiák, de általában olyanok az ünnepeink, amilyenek a hétköznapjaink. S úgy öregszünk meg, ahogy éltünk. Ha magányosak vagyunk, azért mi is felelősek vagyunk. Szerencsére az utóbbi harminc évben mindig volt egy kisebb gyerekem, aki elvarázsolta a karácsonyt. Emlékszem, a nagyapámék a fenyőfájuk csúcsdíszére az én képemet ragasztották. Nálunk meg a tízéves kisfiam képe kerül a fa legfőbb pontjára.
Csala Zsuzsa színésznő:
- Évtizedekig "világcsúcsot" futottunk Lorán Lenkével szilveszter éjszaka: megesett, hogy tizennyolc helyen léptünk fel. Percre kiszámított menetrend szerint, taxival száguldoztunk a városban. Egyszer azonban az Uránia moziban senki sem nevetett a poénjainkon. A közönség döbbenten nézett. Mi pedig csak a végén jöttünk rá, hogy aznap éjjel véletlenségből másodszor "nyomtuk le" ugyanott ugyanazt a számot. Az utóbbi években az aluljáróban szilveszterezem. Este fogom a kosaramat, telerakom kis pezsgősüvegekkel, s járom a Blaha Lujza meg a Nyugati téren csövező hajléktalanokat. Barátaim is vannak már, egykori mérnök- meg tanáremberek. Leülünk a lépcsőre, beszélgetünk, így köszöntjük az újévet.