Vizitvihar háromszáz forintért

Készíthetjük a pénztárcát, február 15-től minden látogatás a háziorvosunknál háromszáz forintunkba kerül. Már ha elmúltunk tizennyolc évesek - ugyanis az ennél fiatalabbaknak nem kell majd vizitdíjat fizetniük. Ugyanígy mentesülnek a fizetés alól azok, akik tartós gyógykezelést kapnak, ez többek között a dialíziskezelésben, a kúraszerű onkológiai ellátásban részesülőket érinti.
A vizitdíjat a háziorvosnál vagy a kórházban készpénzzel kell majd lerónunk, s erről számlát kapunk. A kórházak és orvosok emellett lehetővé tehetik a bankkártyás vagy az egészségpénztári kártyás fizetést.
 Több ponton módosult a javaslat ahhoz képest, amiről néhány hete lapunk is beszámolt már. Kiderült ugyanis, hogy a díj megfizetése alól részben mentesülő, közel négymillió kedvezményezett körének megállapítása, adminisztrálása rendkívül bonyolult és költséges lenne az önkormányzatoknak. A korábbi verzió szerint például a kedvezményre jogosultaknak háromszáz forint helyett csak százat kellett volna fizetniük az orvosnál - ehhez kaptak volna egy igazolást az önkormányzattól. Most viszont arról született döntés, hogy a háromszáz forintot mindenkinek meg kell fizetnie, a kedvezményezettek pedig úgy kapnak visszatérítést, hogy növelik ellátásuk (nyugdíjuk, segélyük) összegét. A szociálisan rászorulók így évente legalább tizenkét vizitre jutó kedvezményt kapnak. Egy gyesen lévő kismama ellátása háromszáz, a munkanélkülieké pedig kétszáz forinttal emelkedik havonta. Azok a nyugdíjasok, akik legfeljebb a nyugdíjminimum kétszeresének megfelelő összegű nyugdíjra jogosultak, szintén kétszáz forint többlettámogatást kapnak minden hónapban.
Ez a módszer nem ró súlyos adminisztrációs terheket az önkormányzatokra, és többletkiadást sem okoz. A felszabaduló forrásból az önkormányzatok pénzt kapnak arra, hogy egyedi méltányosság alapján maguk is adhassanak vizitdíjra támogatást.
A huszadik orvoslátogatás után lehetőség lesz arra, hogy a beteg a 21. alkalomtól fizetett vizitdíj összegét az önkormányzatoktól visszaigényelje. Ehhez fontos, hogy a húsz alkalomról kapott számlát a beteg megőrizze. A díjat a 21. alkalomtól is be kell fizetnie a háziorvosnál, de a számlák bemutatása után ezt a pénzt a beteg automatikusan visszakaphatja az önkormányzattól. Húsz napnál hosszabb kórházban fekvés esetén az intézmény regisztrálja az eltöltött napokat, így a 21. naptól már nem kell költenünk.
Nem kell fizetni vizitdíjat a népegészségügyi és járványügyi ellátásokért, a szűrővizsgálatokért, a terhesgondozásért, a gyermekágyas anyák gondozásáért és a szülészeti ellátásért. A vizitdíj alól a hajléktalanok is mentesülnek.
Eközben még folyik a kórházak besorolása három csoportba: a közeljövőben a kiemelt kórháznak ötvenöt, a területinek harminc, a járóbetegközpontnak pedig húsz kilométeres körzetben elérhetőnek kell lenni minden állampolgár számára. Ezáltal a könnyebben kezelhető betegségek gyógyításához lakóhelyünkhöz közel is hozzájuthatunk, míg a komolyabb műtétekért lehet, hogy messzebbre kell utaznunk. Vagyis lehet, hogy egy infarktusos beteggel tíz kilométerrel többet megy majd a mentő, viszont rutinos szakorvos kezébe, megfelelő kórházi körülmények közé kerül. Egy orrsövényferdülést viszont ezentúl a közeli szakellátásban operálhatnak.

Nincs választás
A közelmúltban felröppent a hír: a szombathelyi kórházban nem dönthetik el a kismamák, melyik nőgyógyász segítségével szeretnék világra hozni gyermeküket. Aztán ugyanezzel a javaslattal állt elő a szakminisztérium. Az országban erre már van példa: Veszprémben több mint egy éve maguk az orvosok javasolták, hogy a munkaidőn kívüli szüléseket kizárólag az ügyeletesek vezessék le. Az ok: egy kollégájuk meghalt hirtelen szívhalálban. Munkatársai nem tudták mással magyarázni az esetet, csak a túlhajszoltsággal. A napi nyolcórás munkán kívül a szülészek ügyeletet is ellátnak, és ha betegüknél megindul a szülés, az éjszaka kellős közepén kelnek fel és indulnak hozzá. A kismamák egy része nehezen fogadja el ezt a rendszert, míg az orvosok kétharmada nem szeretne visszatérni a régi rendhez.

Kórházi kiszorítósdi
Iskolai körzővel rajzolva az országtérképre ugyan logikusnak tűnik a kórházak új rendszere, mégis minden napra jut néhány demonstráció. Siófok, Berettyóújfalu, Sopron a tiltakozástól hangos - nem beszélve a fővárosról -, ugyanis kórházuk nem került be a kiemeltek közé. A légvonalban mért távolság ugyanis egészen más, mint a hazai zötyögős és túlzsúfolt utak hosszú kilométerei.
A fővárosban a Semmelweis Egyetem vezérkara kijelenti, hogy a náluk várható csaknem harmincszázalékos ágyszámcsökkentés miatt minden negyedik beteget el kell majd küldeniük, így nem vállalhatnak felelősséget e páciensekért.
A parlament hamarosan dönt a kórházfejlesztési - sokak szerint visszafejlesztési - törvényről. A honatyák előtt fekvő tervezetben az is szerepelt, hogy minden páciens számára kijelölnek három olyan kórházat, ahol úgymond ingyenesen gyógyulhat, azaz nem kell fizetnie a beavatkozásokért. A rendelkezést azonban átmenetileg visszavonták. A lapzártánkkor elfogadásra váró törvény 31 súlyponti kórházzal számol - de lehet, hogy bővülne a sor, például a siófokival meg a karcagival. A maradék 130 intézmény területi kórházként működne. Miként érint egy kisvárosi kórházat, hogy nem tartozik majd a kiemeltek közé? - erről érdeklődtünk a hatvani Albert Schweitzer Kórház főigazgatójától. Kosztura László nem tört ki panaszáradatban.
- Sírással nem megyünk semmire. A sürgősségi ágyakért viszont küzdeni fogunk - mondta a főigazgató. Az M3-as autópálya mellett ugyanis egészen Miskolcig nincs olyan kórház, ahol sürgősségi osztály működne. Nemrég adták át a helikopterleszállót, s hetente legalább kétszer itt landolnak a balesetet szenvedők. Évente 13 ezer beteget látnak el, s 52 százalékuk ügyeleti időben érkezik.
Hatvanban épphogy lecsillapodtak a kedélyek a kórház kft.-vé alakítása miatt. A felzúdulást az váltotta ki, hogy az intézmény működtetését versenyeztetés nélkül adták át a HospInvest Zrt.-nek, bár az ingatlanok önkormányzati tulajdonban maradtak. Most újabb "felfordulás" várható, a feladatokat meg kell osztaniuk a húsz kilométerre fekvő gyöngyösi kórházzal. Például átadják a szemészetet, de cserébe kérik az ideggyógyászatot. Most is nyolc-tíz orvos ingázik ide Budapestről, de a hatvani intézetben máris érdeklődnek a pesti átszervezés után hoppon maradó fővárosi doktorok. Legalábbis azok, akik nem távoznak külföldre a reform elől...

Műtétre várva
Mostanság csakis a zavar, a bizonytalanság állandó az egészségügyben. Pontosabban immár biztosan tudjuk azt, hogy február 1-jétől az orvosunknál tett látogatásokért és a kórházban eltöltött napokért 300 forintot fizetünk. A vizitdíj bevezetése azonban csak a kezdet. Az egész magyar egészségügy száz sebből vérzik, az utolsó órában igyekeznek gyógyírt találni bajaira. Biztosra vehetjük: alapjaiban kell megváltoztatni az ellátórendszert, mielőtt végképp összedől a gazdaságtalanul működő kórházak, az elavult műszerek, a rosszul fizetett dolgozók és az üresen pangó egészségügyi kassza súlya alatt. Még valamiben biztosak lehetünk: betegnek és orvosnak egyaránt felforgatják majd az életét a változások. Mert ide már kevés a pirula - műtét kell.