Fátyolos szemű katonaárvák

Gránát robbant a kezében
- Mi most vagyunk itt először - tudom meg a fekete ruhás asszonytól, Huszár Andreától. - Tűzszerész volt a férjem, Kiss Róbert. Május 23-án érte halálos baleset Szolnokon, biztos hallott róla.
Kiss Róbert éppen egy nemzetközi aknamentesítő bemutatóra készült. A szemléltető eszközöket ellenőrizte, amikor egy 152 milliméteres gránát felrobbant a kezében. A repeszeket több száz méteres körzetből szedegették össze, az őrnagy néhány óra múlva meghalt a kórházban. Persze azonnal vizsgálat indult annak kiderítésére, ki és mikor hagyta a szemléltető eszközben a robbanóanyagot.
- Mire jutottak? - kérdezem az özvegyet.
- Semmire. A vizsgálat anélkül zárult le, hogy a felelősöket megtalálták volna. Azt viszont megállapították, hogy nem a férjem volt a hibás. Hogy is lett volna, amikor kiképzési parancsnokként szinte valamennyi társát ő oktatta a szakmára, s pályafutása során több tízezer robbanótestet hatástalanított!
- A család legalább kapott kártérítést?
- Persze, a férjemet hősi halottnak nyilvánították, alezredessé léptették elő, és számítok egyösszegű kártérítésre is. Csak hát, mondanom sem kell, ezáltal nem kapom vissza a férjem. Meg ők sem az apjukat - néz a gyerekeire.
- Hogyan viselték?
- Ákos eleinte haragos volt. Hiszen megígérte a papa, hogy vigyázni fog. Hogyan magyarázzam el neki, hogy nem tehet róla? Igaz, mostanában naponta emlegeti, legutóbb már mosolygósra rajzolta az óvodában.
- Hát a kisebbik?
- Luca? Ő még csak hároméves, s a pszichológus azt mondta, akármit teszek, nem tudom megakadályozni, hogy elfelejtse az apját.
Kiss Róbert 38 évet élt.

Lezuhant a repülő
Kamasz fiú ül az asztalnál, Horváth Krisztián; mellette hasonló korú lány. Amíg beszélgetünk, mindvégig fogják egymás kezét.
- Nekem még kilencvenegyben zuhant le az apukám, kilencvenegy szeptember 13-án - pontosítja saját szavait.
- Akkor nem is nagyon emlékszel.
- Hát nemigen... Egyéves voltam, amikor meghalt. Illetve, egyszer mintha fürdetett volna - mosolyodik el.
Az apa, Horváth Sándor őrnagy a pápai repülőezred tagja volt. Taszári gyakorlatra készültek, amikor Kecskemét környékén lezuhant a gép. A vizsgálat műszaki hibát állapított meg.
- Mikor értetted meg a történteket?
- Olyan ötéves lehettem.
- Mikor érezted legerősebben a hiányát?
- Három éve, amikor az anyukám is meghalt.
Elhallgat egy pillanatra, aztán folytatja:
- Nem tudta feldolgozni apukám halálát. Attól kezdve, hogy lezuhant, mindig betegeskedett. Többször megoperálták; aztán elment ő is.
- Veled most ki van?
- A nagymamám. Ő lát el, hozzám is költözött Szarvasról. Meg ügyel, hogy jól tanuljak - mosolyodik el ismét.
- Mik a terveid?
- Először pilóta szerettem volna lenni, de aztán lebeszéltek róla. Inkább jogra jelentkezem.
- Édesapádról van fényképed?
- Otthon, a polcon. Meg videofelvételek. Az egyiken éppen fürdet.
Horváth Sándor 35 évet élt.

Helikopterek ütköztek
Két asszony ül az egyik asztalnál, beszélgetnek, körülöttük több gyerek is.
- Délután három óra felé hívott az édesapám, hogy Zoli délelőtt 10 óra 43 perckor meghalt - emlékezik Sápiné Komjáti Lívia a férjére. - Kétezer-egy április 12-én - teszi hozzá. - Belement egy másik helikopter. Szentkirályszabadján szállt fel éppen. Két gyerek maradt utána.  Adorján nyolcéves volt - bólint egy nyurga kamasz felé.
A fiú érdeklődéssel hallgat bennünket, de nemigen lehet kihúzni belőle semmit.
- Önnel mi történt később?
- Mi történt? - kérdez vissza. - Befejeztem az iskolát. Akkor is ott voltam, amikor meghalt. Azért volt kikapcsolva a telefonom. Igazságügyi előadónak tanultam - fátyolosodik el a szeme.
Érzem, tapintatlanság volna többet kérdeznem.
- Azt mondták, azonnal meghalt - szólal meg aztán magától. - Bár a felvételen még egy sikoly hallható.
Mellette az asszony bólint.
Sápi Zoltán 33 évet élt.

Síbaleset szolgálat közben
- Az ön férje is repülő volt? - fordulok a másik asszony felé. Körülötte három gyerek örül a játékoknak, a hétéves Gergő, a 12 éves Fanni és a 14 éves Virág.
- Az - válaszol Kissné Plutzer Angéla. - De a földön halt meg. Síbalesetben, idén április 4-én, Csehországban.
- Vagyis szolgálaton kívül?
- Szolgálatban volt. A síelés nála a kötelező erőnléti kiképzéshez tartozott.
- Nekiment egy fának?
- Azt mondják... - sejtelmeskedik. - De szerintem belerohantak. Mindegy, én már lezártam magamban az ügyet. Számoljon el az a lelkiismeretével, aki a halálát okozta - mondja egy szuszra. - A legjobb helikopteres beemelő pilóta volt. Az okucani templom tornyát is ő emelte a helyére. Három centiméter lehetett az eltérés - emeli az ujját.
A gyerekek türelmetlenül néznek körül, a terem is kiürült, mennünk kell.
- Önök barátnők? - kérdezem még.
- Öt évvel ezelőtt az én férjem vizsgálta ki az ő férje halálának a körülményeit. Akkor ismertük meg egymást közelebbről - válaszolja Kissné. - Aztán most elment az enyém is...
Kiss Oszkár 43 évet élt.