Féltés helyett szeretet

- Abban, gondolom, megegyezhetünk, hogy minél nagyobb felelősséget érez valaki a gyermeke iránt, annál elhivatottabb szülő.
- Általában igen, ám nem mindegy, hogy a felelősségérzete miben nyilvánul meg. Nem biztos, hogy az a leghelyesebb, ha az anyuka a játszótéren csak azért nem engedi fel a gyermekét a mászókára, mert esetleg leeshet.
- Mert az ilyen gyerekekből lesznek a félénk felnőttek?
- Félénkek vagy megfontoltak. Ez persze lehet jó tulajdonság is, ám ha túlságosan az valaki, akkor sorra elszalasztja az élet által nyújtott lehetőségeket.
- Akkor jobb, ha engedi, hadd másszon.
- Az attól függ. Ha engedi, mert nem is érdekli, mert fáradt, mert beszélget a barátnőjével, mert a gyerek kihisztizte, akkor nem biztos, hogy helyes az engedékenysége. A mászókáról ugyanis valóban könnyen le lehet esni.
- Ilyenkor következik a szülői prédikáció: ugye megmondtam.
- Sajnos az esetek többségében így van. Pedig nem mondta meg, csak át kell hárítania a felelősséget, s hát kire, ha nem arra, akit alárendeltjének érez.
- Az a gyerek viszont, aki kipróbálhatja magát a mászókán, felnőve sokkal határozottabb lehet a társainál.
- Határozottabb, és sikerei is lehetnek, de nem biztos, hogy boldogabb másoknál. Szeretné ugyanis, ha észre is vennék, figyelnének rá, ám természete miatt könnyen társtalan lehet.
- Mi tehát a helyes szülői magatartás?
- Ha engedi a gyermekét mászni, ám ott van a közelében, hogy baj esetén segítsen neki.
- A vágy, hogy felelős szülők legyünk, a legtöbbünkben megvan.
- Ez azonban kevés. A szülők egy része úgy gondolja, hogy avval tesz jót a gyerekének, ha a felnőttek elvárásaira idomítja. Mert ezeket elsajátítva állja majd meg a helyét az életben. Az ilyen szülő otthonában este tízre feltétlenül otthon kell lennie a nagylánynak, csak értelmes filmet lehet nézni a tévében, csak ötöst lehet hozni az iskolából. S mivel a gyerekek nagy része mégsem csak ötösöket hoz, a szülő inkább nem veszi észre, hogy nem teljesedik be a vágya.
- Nem veszi észre?
- Nem, egyszerűen vakfoltja alakul ki. A gyerek azonban már idomult az elváráshoz, ezért, nem szándékosan persze, kinn felejti az ellenőrzőjét, csak hogy a szerepet tovább játszhassa.
- Mitől függ, hogy felelős szülők leszünk-e?
- Általában a saját, otthonról hozott mintánktól. Az mindig nagyon erős.
- Ezek szerint nincs kitörés az ördögi körből? Gyermekeink nevelésekor elkövetjük ugyanazokat a hibákat, amelyeket a szüleink követtek el velünk?
- Van, ha nem felejtjük el a saját gyerekkorunkat. Milyen volt például az, amikor bennünket féltettek agyon, vagy amikor mi estünk le a mászókáról, mert észre sem vették, hogy a tetejére értünk.
- Vagyis nem álltak a hátunk mögött. Ám az idők változtak, hiába emlékszem a saját gyermekkoromra, a mai gyerekek számára más lehet a helyes felelősség.
- A változó világban is egyértelmű azonban, hogy az a szülő felelős a gyermekével, aki egyértelműen és feltétel nélkül szereti. Tíz-tizenkét éves korra megalapozódik egy teljesen tiszta érzelmi kötődés, s így bármilyen nagy butaságot is követ el a gyerek, nem tagadni fog, sem bujkálni, hanem elmondja a szüleinek a gondjait, mert a dolog megbeszélhető, s a felnőttek bölcsességével megoldható.