Sejtjeink dzsókere

A "legősibbek", az embrionális eredetű őssejtek a megtermékenyítést követően, az embrionális fejlődés kezdeti szakaszán alakulnak ki. Ezekből még minden, az egész emberi szervezet is létrejöhet. (A legelső osztódott nyolc sejt rendelkezik ilyen tulajdonsággal, ezeket univerzális őssejteknek is nevezzük.) A magzati fejlődés (sejtosztódás) következő szakaszában az embrionális őssejtek testi (szomatikus) őssejtekké válnak, amelyekből önálló emberi lények ugyan már nem keletkezhetnek, de még mindig sokféle alakot ölthetnek, és - minden jel szerint - egész életünk során megmaradnak. Kiderült róluk, hogy bizonyos feltételek mellett nemcsak annak a szövetnek a sejtjeivé képesek alakulni, amelyben vannak, hanem - megváltozott körülmények között - egészen más szövetté is. Így például a vérszöveti őssejt a májban májsejtté, az agyban idegsejtté.
Gyakorlati jelentőségük miatt külön szót érdemelnek a köldökzsinórvér őssejtjei (az elmondottak szerint fiatal testi őssejtek), amelyeket mint vérképző őssejteket eleddig a csontvelő-elégtelenségben szenvedők gyógyításában alkalmaztak leginkább és legnagyobb sikerrel. Számos kutatási eredmény szól azonban amellett, hogy ezeket a leukémia legkülönbözőbb változatainak gyógyításán túl például a vérképzési zavarok, az immunhiányos állapotok és jó néhány anyagcsere-betegség sikeres kezelésére lehet (majd) fölhasználni. Ez is azt erősíti, érdemes a szülőnek eltetetnie (szakszerű körülmények között, úgynevezett sejtbankban tároltatnia) gyermeke köldökzsinórvérét, hogy adott esetben fölhasználható legyen a gyógyításában.
Napjainkban szerte a világon folynak kísérletek az őssejtekkel. Szívinfarktusos egerekben például az elpusztult szívizomszövet helyére vérképző őssejteket juttatva helyreállították az izomzatot, és "kifoltozták" velük a kilyukadni készülő szív falát alkotó szövetet is. Ám ami az egereknél már gyerekjáték, az az embernél még legföljebb gyerekcipőben jár. Mert az őssejtgyógyászatban ezernyi akadályt kell leküzdeni. Ezért is mondják a kutatók, hogy az igazi forradalmat valójában az hozná el, ha sikerülne "rávenni" a szervezetet: a benne "üldögélő" őssejtjeit aktiválva maga javítsa ki a sérüléseit, pótolja a baleset, betegség vagy egyszerűen csak az öregedés miatt elvesztett sejtjeit. Mert ezzel igen leegyszerűsödne a terápia: elmaradhatna például az őssejtek költséges elkülönítése, tisztítása, nem lenne szükség olykor nehezen fölkutatható donorra vagy a befogadó szervezet immunrendszerének gátlására. Ehhez rá kellene jönnünk, hogyan lehetne a célnak megfelelően irányítani az őssejtek osztódását, szöveti fejlődését a saját hordozó környezetükben.