Bátyók és öcsik, nénék és húgok

Beigazolódni látszik minden kisebbik gyerek rémálma: az elsőszülött gyerekek valóban ambiciózusabbak és sikeresebbek húgaiknál és öccseiknél. Komolyak, elszántak, és előszeretettel választják az ügyvédi vagy orvosi hivatást. A középső gyerekek a társaságot kedvelik inkább, több barátjuk van, az emberi kapcsolatokkal jobban boldogulnak. A legkisebb gyerek pedig elbűvöl mindenkit, igazi manipulátor, aki azonban a saját feje után megy.
Legalábbis így tapasztalta kutatásai során Michael Grose. Az ausztrál szociológus kiderítette, hogy az összes amerikai űrhajós elsőszülött. Az amerikai elnököknek több mint a fele szintén első gyermek. És ez az arány a Nobel-díjasokra is igaz.
Megfigyelte, hogy a legismertebb vezetők között is szép számmal akad elsőszülött, többek között Winston Churchill, Szaddám Huszein, Sztálin és Bill Clinton is az. Ám azért vannak jócskán olyanok, akik az idősebb testvérek terhelő jelenléte mellett is sikeresek tudtak lenni, mint például Margaret Thatcher vagy Tony Blair.
A szociológus szerint a születési sorrend nagyban befolyásolja egy gyerek személyiségét. A szülőknek ezt figyelembe véve kellene nevelniük utódaikat, állítja, és ehhez némi szamárvezetővel is szolgál.
Az elsőszülöttnek például bátorításra van szüksége, mert ezáltal felszabadulhat a rá nehezedő teljesítménykényszer alól. Nem szabad minden felelősséget rá hárítani, ugyanakkor bizonyos kiváltságokat kell számára biztosítani, például hogy később fekhet le a kisebbeknél. Ő az, aki a leghamarabb felnő.
A második vagy középső gyerekre az első számú szabály, hogy a szülő soha ne hasonlítgassa bátyjához-nővéréhez, ezzel ugyanis teljesen aláássa önbizalmát. Gyakran afféle érzelmi kötéltáncot kénytelen járni: mellőzik a családban, emiatt hangosabban, erősebben kell jeleznie, hogy őt is észrevegyék. Jobban fog hallgatni arra a felnőttre, aki komolyan veszi, odafigyel rá.
A legfiatalabbnak minden áldott nap szembe kell néznie azzal, hogy vannak nálánál nagyobbak, okosabbak és ügyesebbek - úgyhogy gyakorta a leghaszontalanabb szerepét játssza, mert ezt hagyják meg neki. Fontos, hogy megtanuljon felelősséget vállalni tetteiért; ugyanis könnyen hozzászokhat, hogy semmi sem elég jó, amit csinál, így jól kitanulhatja a munkakerülést. Nincs könnyű helyzetben, hisz gyakran túlbabusgatják, csakhogy minél lassabban nőjön fel, minél tovább szülei szeme fénye maradjon.
A szociológus nem sok újjal szolgált az egykékkel kapcsolatban: a nevelés kulcsa az, hogy nem szabad elkényeztetni őket. Na persze könnyű ezt mondani, de próbálja meg bárki a majomszeretettel körülvett egy szem gyermeket úgy kezelni, mintha csupán egy családi gyermek focicsapat balhátvédje lenne! A legjobban akkor lehet félrenevelni az egykét, ha a szülő saját tükörképét látja benne.
Érdekes megfigyelés ugyanakkor, hogy az egykék hasonló tulajdonságokkal bírnak, mint az elsőszülöttek. Magabiztosabbak, jobban fejezik ki magukat, sokkal inkább használják képzelőerejüket, egészségesebb az önbecsülésük. Gyűlölik a kritikát, nehezebben alkalmazkodnak és osztozkodnak.
Szóval mikor is jár el helyesen a szülő? Ha éppen a különbözőségük miatt szereti gyermekeit olyannak, amilyenek - véli a nevelésprofesszor. Akkor is, ha az egyikük ilyen korban már folyékonyan olvasott, míg a másik még mindig térdig jár a Barbie-ban...

Riadóóó!
Ismerik a "na én most aztán bemegyek és szétcsapok köztük" érzést? Pszichológiai felmérések során szülők százai erősítették meg, hogy a gyermeknevelés legidegfeszítőbb vonzata a testvérek közötti veszekedés. Amelynek ezer arca van: az ártatlannak induló vitától a lelki hadviselésen és a test test elleni harcon át a "százéves" csatározásig tarthat. A gyermekek a legnagyobb stratégák. Általában nem maradnak meg egymás hallgatólagos utálásánál. Hadjáratot indítanak a másik ellen, kipuhatolják ellenfelük védelmi vonalának gyenge pontjait, aztán a fegyverek széles választékával támadnak: csípnek, marnak, harapnak, tépnek, üvöltenek... A viszálykodás igazi vesztesei azonban a tépett idegzetű szülők, akik rendíthetetlen békebíróként gyógyítgatják az ellenfelek testi-lelki sebeit. Akik - mit ad isten?! - a következő percben már vállvetve vívnak ádáz Pokémon-csatát - a szomszéd fiúval...

Hányadán állunk egymással?
Szeretetteljes viszony fűz a testvéremhez: 60 %
A testvérem a legjobb barátom: 31 %
Legtöbbször haragban vagyok a testvéremmel: 5 %
Ki nem állhatom a testvérem: 4 %

Bibliai irigység
A testvérek közötti féltékenység ősrégi érzelem, a Bibliából ismerjük a történetet. Az első emberpár idősebbik fia, Káin irigykedett öccsére, Ábelre. Gonoszságát Isten sem nézte jó szemmel. Mikor a két testvér áldozatot mutatott be neki, Ábel nyájának legszebb juhát dicsérte, míg Káin földjének terményeit szóra sem méltatta. Az idősebb testvér dühében öklével sújtott le Ábelre, és az szörnyethalt.

Csapásról csapásra
Megesik, hogy a korán felnőtté váló nővér a szülőt is pótolja öccse számára. Ez a sors jutott József Etának, aki a korán elhalt Mama helyett szívesen vette anyáskodó gondjaiba József Attilát. A költő Etusról formázta meg a Betlehemi királyok című versében leírt "boldogságos kismamát". A három József testvért - születési sorrendben Jolánt, Etust és Attilát - szoros, ám kissé ellentmondásos viszony fűzte össze. Jolán egyik házasságból a másikba menekült, egyik szenvedélyből a másikba esett. Emiatt Attilával nem volt felhőtlen a kapcsolata. Etus viszont nemcsak öccsét pátyolgatta, de később saját nővérének is szobalánya lett. Miután nemcsak Jolán levetett ruháit, de férjét, Makai Ödönt is megörökölte, három gyermeket szült, s békés családi otthont teremtett, ahol sokszor lelt menedéket a költő. Etusnak sem jutott könnyebb sors, mint testvéreinek, de béketűrő természetével kitért a csapások elől. Míg öccsének csak 32 esztendő jutott, ő nem kevesebb, mint 101 esztendőt élt.

Meseszerű szövetség
A Grimm testvérek (főcím alatti képünkön) a cegyütt írták be magukat az irodalomtörténetbe. Jakob Grimm csak egy évvel volt idősebb öccsénél, Wilhelmnél. Kilencgyerekes családban nevelkedtek. Kettőjüknek az élete hamar egybefonódott. Előbb ugyanabba a líceumba jártak, majd mindketten a marburgi egyetem jogi karára iratkoztak be, az államvizsga után is együtt laktak. Wilhelm ugyan később megnősült, ám bátyja nőtlen maradt, így mi sem volt természetesebb számára, mint hogy diplomáciai útjairól hazatérve újra öccse házába költözzön. Esténként együtt borozgattak, s kifaggatták a német mesemondókat azokról a történetekről, amelyeket a parasztasszonyok addig csak a gyerekeiknek adtak tovább. A fivérek állítólag kiirtották az egyértelmű szexuális célzásokat és a legvéresebb részeket a nép meséiből, ám még így is erős idegzetű csemete legyen, akit Grimmék históriái álomba ringatnak.