Borászbánat Budafokon

Zsúfolásig telt az aula, a diákok élénken tárgyalják az eseményeket, a tanárok ki­be járkálnak az irodából. Az utolsó eligazítást tartják.
- Akkor tehát, ahogy megbeszéltük - tart szemlét egy csinos tanárnő. - Húszméterenként áll egy diák. De ha túl nagy a távolság, állhattok távolabb is. És csakis a járdán!
Az emeletről felnőttek tartanak lefelé, véget ért a szülői értekezlet is.
- A diákok álljanak előre! - kiáltja egy tanár az épület előtt. - Hadd látszódjék a felirat!
A vászonra festett szöveg: "Nem adjuk az iskolánkat!" Az utca túloldalán fotósok, tévések.
A néhány száz méterre lévő Savoyai Jenő térre tartunk, a kezekben fáklya vagy gyertya. Langaléta fiút szólítok meg.
- Tímár Miklós vagyok Tarcalról, tizenkettedikes - válaszolja bemutatkozásomra.
- Akkor téged már nem is érint az összevonás.
- Dehogyisnem! Hiszen ha nem vennének fel az egyetemre, a technikusképzésben szeretném folytatni. Az meg már nem lesz a Pesti Barnabásban.
- Szétszedik az osztályokat, mindenhová jutunk ketten-hárman - szólal meg mellette egy lány. - Vége a jó kis közösségnek. Ezt sajnálnám a legjobban.
A Pesti Barnabás a fővárosi élelmiszer-ipari szakképző iskola és gimnázium neve, a tervek szerint oda, a hatodik kerületi Andrássy útra vonnák össze az ország egyetlen borászati szakiskoláját, tájékoztatott Urbánné Huszár Klára igazgató még a tüntetés kezdete előtt. Az ezres létszámú Pesti Barnabásban van kétszáz üres férőhely, annyi, mint amennyien a borászati iskolában összesen tanulnak.
- Mi a kifogásuk a hely ellen? - kérdezek rá.
Az igazgatónő türelemmel válaszol:
- Mi a kifogásunk? Az, hogy a borászat elsajátítása különleges képzést igényel. Szükséges hozzá a tangazdaság, a pince, a laboratórium.
- Gyakorlati képzés minden szakma elsajátításához szükséges...
- Valóban. Csak amíg például egy informatikusnak elég egy számítógép, amit bárhol lehet telepíteni, addig a pincét nem tudjuk arrébb tolni.
A főváros elképzelése szerint a gyakorlati képzés maradna a helyén, s a gyerekeknek kellene naponta, tanítás után, a város peremére utazniuk, hogy megkapálják a szőlőjüket, metsszenek, szüreteljenek, figyeljék a must érését, vizsgálják a folyamatot a laborban, palackozzanak.
- Két év múlva már nem lesz borászképzés a fővárosban, figyeld csak meg. A vidékiek nem fogják ide íratni a gyerekeket.
Két idősebb férfi beszélget előttem a menetben, őket hallgatom.
- A tangazdaságot meg szépen el lehet adni - toldja meg a társa -, három és fél hektár, kitűnő panorámával, éppen a Dunára néznének a telkek.
- Hát persze. Ez is a cél.
Az idő egyre csípősebb, ám a diákokat láthatóan nem zavarja, a hangulat emelkedett. Előttem egy férfi feliratot tart: "Vizet prédikáltok, vizet is igyatok!" Mire a térre érek, az már megtelt, lehetünk vagy ötszázan.
Szakállas, szemüveges férfi Bartos Mihály, az ő kezében is gyertya. Budafok szerelmese, nem tudok olyant kérdezni a városrész borászatáról, amire ne válaszolna kapásból. A szőlőt a svábok telepítették a környékre a XVII. század végén, a filoxéra pusztította el kétszáz évvel később. Nem telepítették újra, inkább a meglévő pincéket adták ki bértárolásra. Ekkor - 1901-ben - létesítették az iskolát.
- Akkoriban is feljövőben volt a borászat. Akárcsak ma - teszi hozzá. - Csak az akkori vezetők tudták, hogy ez egységes képzési rendszert kíván.
Fiatal férfi figyeli a beszélgetésünket.
- Kapkodás és átgondolatlanság. Ez jellemzi a döntést.
Földesi Gyulát hallgatom, az iskola szakmai vezetőjét.
- És törvényellenes - teszi hozzá. - Előtte semmiféle szakmai egyeztetésre nem hívtak bennünket.
Az igazgatónőtől erről már hallottam. Január 19-én behívták a városházára - húsz másik iskola vezetőjével együtt -, s közölték velük a döntést.
- Ráadásul téves adatok alapján. A bejelentés után kijöttek megnézni az iskolát - folytatja a szakmai vezető. - Akkor láttak bennünket először, azt sem tudták, merre keressék a tangazdaságot. Azt hitték, valahol kinn, a csudában van. Én elhiszem, hogy drága a borászképzés. Ám ha ez is sok nekik, mondják meg, hogy mennyit tudnak belőle vállalni, mi is megmondanánk, össze tudjuk-e hozni a többit.
Hiszen a képzés egy részét már eddig is az iskola gazdálkodta ki, s lennének elképzeléseik arról is, miként tudnának még nagyobb részt vállalni belőle.
- Ehelyett mi történik? - paprikázódik a pedagógus. - Egyszerűen kijelentik, hogy ráfizetéses az iskola, ezért be kell zárni. Na, ezt nevezem én kapkodásnak és átgondolatlanságnak.
Az emelvényen, a templom előtt közben összegyűltek az iskola tanárai, egyetemi professzorok meg szőlészek, borászok a 22 borvidék és a 41 borrend képviseletében. A tiltakozó nagygyűlés az iskola összevonása ellen megkezdődik.

Kihasználatlanság
Hatvanszázalékos kihasználtsággal működnek a budapesti szakiskolák, ami azt jelenti, hogy tizenháromezer férőhely üres. Ekkora terhet a főváros nem tud tovább cipelni - érvel Schiffer János, a parlament kulturális bizottságának tagja az intézkedések mellett. Az átalakítás lényege: a szakiskoláktól elviszik a gimnáziumokat, a felszabaduló helyre összevonják a szakmai képzést, a hangsúly a gyakorlati képzésre helyeződik. A tiltakozások oka a politikus szerint a túl gyors, nem kellően alapos tájékoztatás. A hibát a főváros a februári közgyűlésig helyrehozza, ígéri Schiffer János. Közben a három nagy pedagógus-szakszervezet jövő szerdán közös megmozduláson kíván tiltakozni a tervezett átalakítások ellen. Szerintük a főváros adatai tévesek, az intézmények kihasználtsága 80-85 százalékos, ráadásul olyan iskolákat zárnának be, ahol a tanműhelyekre az elmúlt években százmilliókat költöttek.

Láncra verten
Teljesnek tűnik a zűrzavar az iskolabezárások és -összevonások körül. Nemcsak a pedagógusok, diákok, szülők, ellenzéki politikusok tiltakoznak a tervek ellen, nem értenek egyet vele maradéktalanul a kormánypártiak sem. Azt hangoztatják, hogy világos szakmai és pénzügyi indokok nélkül zárnak be, szerveznek át olyan intézményeket az önkormányzatok, amelyekben megfelelő számú a diák, ráadásul pénzmegtakarítás sem származik belőle. Az ellenzék szerint viszont nemegyszer éppen a kormány pénzmegvonása kényszeríti a kiéheztetett önkormányzatokat a döntés meghozatalára.
Miközben a politikusok vitatkoznak, a szakszervezetek jövő hétre nagygyűlést hirdettek a budapesti városháza elé huszonegy szakiskola megtartásáért. Ugyancsak a városháza előtt szerette volna kifejezni nemtetszését a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola egyik tanára, ám engedély híján az osztályában tartotta meg láncra verten az óráját. Az iskolák bezárása nem csupán a fővárosiakat érinti, hanem a vidékieket is, ahonnan számos diák jár be, mint például a budafoki Soós István borászati szakközépiskolába. Az iskola összevonásával egyet nem értők pénteken fáklyás felvonuláson tiltakoztak, amelyről lapunk munkatársa riportot hozott. Folyamatos tiltakozásukkal annyit máris elértek a pedagógusok, hogy a fővárosi közgyűlés egy hónappal elhalasztotta a végleges döntés meghozatalát. Tiltakoztak iskolájuk bezárása ellen a mátrafürediek is. A tervezet különösen a légúti megbetegedésben szenvedő gyerekeket érinti érzékenyen, mivel az iskola egyedülállóan tiszta levegőjű környezetben működik.