Jogi esetek

A házastársak elváltak, az anya maradt a gyerekkel. Az apa fizette a tartásdíjat, bár neki sem ment éppen túl jól. A fiú felcseperedett és egyetemre ment - ezzel kapcsolatban a család költségei megnövekedtek, és az édesanya úgy látta, hogy a gyermek taníttatását csak úgy lehet finanszírozni, ha a költségekhez az apa is nagyobb mértékben hozzájárul. Igen ám, de miből?
Az anya három gyereket nevel, három apától. Kizárólag állami forrásokból, családi pótlékból, hasonló juttatásokból tartja fent a háztartást, amihez még hozzájárul a tartásdíj is. Egyetlen vagyona egy nagyobb értékű kertes ház, az anyja haszonélvezeti jogával terhelten, amit éppen ezért nem tud kiadni. Az egyetlen haszon, amit húzhat belőle, hogy benne lakik. Az apa sem él nagy lábon: bár a tartásdíjat fizeti, ezen a húszezer forinton felül már nem terhelhető, ezt az anya is érzékeli. Ellenben ott vannak az apai nagyszülők, akik tisztes nyugdíjjal rendelkeznek, nekik is kötelességük a tartáshoz hozzájárulni - egészítsék ki hát ők a tartásdíjat havi negyvenezer forintra, hogy az unoka tanulhasson.
A jogi csetepaté kezdetben akörül zajlott, hogy ha az apuka él, elő lehet-e venni a nagyszülőket és tartásra kötelezni őket. A családjogi törvényben van tartásra kötelezési sorrend, vagyis hogy ha valaki tartásra szorul, akkor melyik rokont milyen sorrendben kell elővenni - a közelebbitől a távolabbi felé haladva. Eszerint természetesen az apa megelőzi tartásban a nagyszülőt, és mivel ő már fizet, a nagyszülőknek talán nem kellene. Csakhogy vitathatatlan, hogy az a tartás, amit az anya természetben adhat, illetve az apa által havonta elküldött húszezer forint édeskevés az egyetemi tanulmányok folytatásához. A családjogi törvény szerint senki sem fizethet olyan sok tartást, hogy azzal a saját létfenntartását veszélyeztesse, következésképpen apát jobban pumpolni már nem lehet. Vagyis az apa részben mentesül a tartási kötelezettség alól, és ebben a részben a tartási kötelezettség a sorrendben következő felmenőkre, vagyis mindkét pár nagyszülőre száll tovább.
Egy meglepetésen már túl vagyunk: a bíróság kapásból elfelezte a nagyszülőkre tukmált tartást az anyai és az apai nagyszülők között. De ezzel a történet még nem ért véget. Mert a nagyszülők esetében is vizsgálni kell, hogy szolidnak tűnő nyugdíjukból mekkora összegre van szükség az ő létfenntartásukhoz. A létfenntartási összegeket itt egy jelentős rezsi, illetve jókora gyógyszerköltség is emeli, nem beszélve arról, hogy az időskorra a bíróság némi tartalékképzési szándékot is elfogadhatónak tart. Ráadásul feltételeket szab az ítélet a tartásra jogosult számára is: figyelembe kell venni, hogy milyen eredménnyel végzi a tanulmányait, kötelessége a lehető legjobb tanulmányi eredmény elérésével a jogszabály által lehetővé tett ösztöndíjakat megszerezni, ezzel könnyíteni a felmenőire nehezedő tartási terhet. Amennyiben ez felróhatóan nem sikerül neki, akkor a nagyszülőkre nehezedő tartás csökkenthető vagy akár meg is szüntethető.
Láthatjuk: lehetséges ugyan a nagyszülőket is tartásdíj fizetésére kötelezni, de egy sor biztosíték szavatolja, hogy ez igazságtalanul, aránytalan mértékben ne történhessen meg.