Szabadítsuk fel Isaurát!

Maga a műfaj nem mai találmány, maholnap nyolcvanéves lesz. A múlt század harmincas éveiben, az Egyesült Államokban sugározták az első rádiós sorozatot. Háziasszonyoknak készült, a háziasszonyok nagy örömére: két férfi kalandjai elevenedtek meg napról napra. A vállalatok nagy lehetőséget láttak a rádiójátékban. A Procter and Gamble úgy kezdett egy szappan forgalmazásába, hogy a reklámot a hétköznapi történetbe ágyazták. A cég szappanjait ettől kezdve a háziasszonyok vitték, mint a cukrot - innen a szappanopera elnevezés.
A televíziózás nagyot lendített a műfajon, 1950 és 1960 között az USA­ban 41 sorozat futott, a rádióban pedig a hetvenes években napi 12 szappanoperát hallgathattak a rajongók. Aztán a "soap opera" mindent maga alá gyűrt. Az elképesztően magas haszon érdekeltté tette a termékárusító cégeket, amelyek rájöttek arra, hogy megéri így reklámozni. Elkezdtek pénzt ölni a szappanoperákba.
- Kezdetben a sorozatok határozott értékeket közvetítettek, a szerzők arra törekedtek, hogy befolyásolják az embereket, tájékoztassák őket a világ dolgairól, eseményekről - magyarázza Antalóczy Tímea szociológus, aki nemrég megjelent könyvében arra vállalkozott, hogy megfejtse, mi a szappanoperák elsöprő világsikerének titka. - A második világháború alatt például a hozzátartozók üzentek eltűnt szeretteiknek. A mai szappanoperák vajmi keveset adnak arra, hogy tanítsanak.
Számunkra is fontos évszám 1959, mert az első magyar - és egyben a "legöregebb" - szappanopera ekkor indult hódító útjára: a még ma is futó Szabó család évtizedeken át meghatározó rádiós élmény volt Magyarországon. Szabó bácsi, Ferkó, Wágner Zsiga meg Icu máig emlékezetes karakterek az idősebb hallgatók számára, ám a fiatalabb generáció aligha tudna bármit mondani róluk.
A szappanoperák igazi terepe a televízió. Minálunk minden a Gyökerekkel és a Rabszolgasorssal kezdődött. A történet olyannyira hitelesnek tűnt, hogy sokan el is hitték, amit a tévében láttak. Mi, magyarok azzal büszkélkedhetünk, hogy - a világon egyedülálló módon - még pénzt is gyűjtöttünk a nehéz sorsú brazil rabszolgalány, Isaura felszabadítására.
- Ha ma valaki megnézi a Szomszédokat, megdöbben azon, hogy tudott leülni hétről hétre egy ilyen lassú folyású, sokszor talán megmosolyogtató módon tanító filmet nézni?! - elmélkedik Antalóczy Tímea az első magyar tévés szappanopera kapcsán. - A Szomszédok néptanító jellege egyértelmű, ha figyelembe vesszük, hogy a film a rendszerváltozás idején készült. Sokan a sorozatból tájékozódtak a benzinárakról, egy-egy új törvény bevezetéséről.
Hogy mi a különbség a dél-amerikai és a magyar sorozatok között? Az Isaura-hangulatú filmek nekünk túlságosan meseszerűek, ezért a hazai szappanoperák a mai magyar valóságot akarják bemutatni. Arra törekednek, hogy bármelyikünk odaképzelhesse magát a szereplők közé - ebben rejlik a népszerűségük titka. A Barátok közt, a Jóban Rosszban hétköznapi embereket vonultat föl, egyszerű problémákkal és viszonylag könnyen feloldható konfliktusokkal.
Sokak számára követendő példák a szereplők. A világfelfogásuk, a beszédstílusuk, az öltözködésük irányadó. Nem mindegy, hogy milyen márkájú ruhát viselnek, milyen mosószerrel mosnak. A Szabó családhoz képest az is nagy változás, hogy a rajongók sokszor meg sem jegyzik a színészek nevét. Csak a szereplő neve számít.
Az emberek mindig szerették a mesét. Abban, hogy ma a tévében nézzük a legtöbbet, nincs semmi rendkívüli. Volt idő, amikor a spanyolok a földről, a piaci ponyváról vették a búsképű, ám igencsak gáláns és bátor lovag, Don Quijote tetteiről szóló, olcsó füzeteket. Igaz, a történetekből nem derült ki, hogy az imádott hölgy, Dulcinea del Toboso milyen márkájú szappannal tisztálkodott...

Ki a hős?
Bármily meglepő, a negatív figurák népszerűbbek, mint a pozitívak. Ennek a kutató szerint az lehet a magyarázata, hogy a jó unalmas, a kicsit rossz pedig minden bizonnyal megtanít túlélni. És főleg: megmutatja számunkra azokat a kiskapukat, amelyek a valóságban is léteznek.