Szenvedélyek rabságában II.

Kéz a kézben járnak a szenvedélybetegségek - aki nem tud szabadulni az alkohol bódulatától, azt könnyen hatalmába keríti a játékfüggőség is. Minden ötvenedik honfitársunk kényszeresen kötődik a kártyához, a ruletthez, a kocsmai flipperhez vagy épp a számítógépes játékokhoz.
Már hat-hét évesen nagy izgalommal vette kézbe a römikártyát - így emlékszik vissza a 43 éves Ferenc, akit az alkohol mellett a játékszenvedély is elragadott. Előbb csak annyi történt, hogy egy véletlen folytán a bedobott kétszáz forint után 13 ezret csengetett ki a nyerőgép. A játékos azzal ámította magát: ha okosan játszik, bármikor képes ezt megismételni.
Nyolc éve hatalmasodott el rajta a függőség, s végül már nemcsak az esetleges nyereséget, de minden pénzét elvitte a félkarú rabló. Kölcsönökért kuncsorgott, hazudozott, aztán űzött vadként bolyongott a városban, nehogy összefusson valamelyik hitelezőjével. A mélyponton az okirat-hamisítástól sem riadt vissza, csak hogy a föld alól is pénzt szerezzen.
A nyerőgépek mellett a számítógépes játékok is fogva tartották. Ha leült a komputer mellé, képtelen volt szabadulni, éjszakánként csupán két-három órát aludt, majd újra bekapcsolta a gépet.
Hajszál híján a családja is ráment a betegségére, merthogy az italozást sem tudta feladni. Két éve aztán belátta, hogy egyedül képtelen talpra állni, s felkereste azt a budapesti kórházi osztályt, ahol a kényszeres szerencsejátékosokkal foglalkoznak.
Ferenc most 950 napos, azaz több mint két és fél éve kijózanodott a játék és az alkohol adta kábulatból. Rendszeresen jár sorstársai közösségébe, és beszámol nekik botlásairól. Arról például, hogy már megint mindenhatónak képzelte magát. Most is nekidurálta magát, hogy rendbe hozza a számítógépét, de mivel nem nagyon ért hozzá, elemeire esett szét a rendszer. Az ilyen hebehurgyaság nála jellemhiba, ismeri be.
Ugyanez az önteltség hajszolta bele abba, hogy azt higgye, kifürkészheti, milyen szabályokat követ a vakszerencse.

Örök kísértés
A szerencsejátékok olyasféle függőséget alakítanak ki, mint a drog vagy épp az alkohol. Csakhogy itt a feldobott állapothoz szükséges kábító vegyületeket az agy maga állítja elő, amikor a kaszinóban vagy épp a kocsmában a játék hevében izgalmi állapotba kerül a beteg.
Ez az állapot még akkor is kóros, ha irodalmi remekművek születtek belőle, gondoljunk csak Dosztojevszkij A játékos vagy Kellér Andor A rulettkirály című művére. Az írók azért is ragadták meg jól e pusztító szenvedély lényegét, mert maguk is játékfüggők voltak. A játék mámora javarészt a férfiakat ragadja el, s általában húsz-harminc éves korban alakul ki a függés. A gyógyulás nehéz, a gyógyszerek és a pszichoterápia mellett a közösségek segítik a szabadulást.
Gamblers Anonymous, azaz Névtelen Szerencsejátékosok, így nevezik azt az önsegítő szervezetet, amely Amerikában jött létre 1957-ben. A GA alapszabálya gyógyíthatatlan, egyre súlyosbodó betegségnek tartja a játékfüggést, amelyet csak megszakítani lehet. A szenvedély hálójából szabaduló embernek egyetlen tét ugyanolyan visszaesést jelenthet, mint egy aprócska korty a józanodó alkoholistának. A kísértés ugyanis örökre ott leselkedik a játékos körül.

Árulkodó jelek
- A kóros szenvedélybeteg túl sokat gondol a játékra, szinte csak ez érdekli.
- Egyre több pénzt kockáztat.
- Ha veszít, tovább emeli a tétet, hogy visszanyerje a veszteségét.
- Levert, depressziós, ha nem játszhat.
- Nincs betegségtudata, mégis képtelen leszokni.