Teszt-vesz sarok

Ha ráncos a galuska
Minden városnak megvan a híres-neves cukrászdája, ahová a helybeliek és nem utolsósorban turisták százai, ezrei térnek be. Debrecen legismertebb sütizős helye (melyből kettőt is üzemeltet a tulajdonos) kőhajításnyira található a Nagytemplomtól. Nemrég angliai rokonaimat hívtam meg oda.
Restelkedtem, mert hírverésem ellenére meglehetősen szegényes volt a kínálat, és a felszolgáló is meglehetősen unottan vette fel rendelésünket. Somlói galuskát és madártejet kértünk. Elég volt rájuk pillantani, hogy lássuk: rosszul választottunk. Repedezett, "bőrös" tetejük azt sugallta, hogy állottak.
Azért az illendőség kedvéért belekanalaztunk - aztán fancsali képpel összenéztünk az angliai rokonnal. A sütizés viszonylag egyszerű "tesztműfaj": ízlik vagy sem? Itt az utóbbi érvényesült.
Udvariasan kértem a pincért, hozzon helyettük frisseket. Méltatlankodva közölte, ennyi van a készletből. Vagyis ránk tukmálták a tegnapi maradékot. Nyeltem a dühöm és vártam a számlát. S közben mit látok? Egy másik felszolgáló zárás előtt két órával takarítani kezdett. Ablaktisztítót fújt a süteményespult üvegére kívül-belül, a vegyszer nagy spricceléssel terítette be a maradék süteménykészletet...
Ekkor fogadtam meg: inkább gyalogolok félórával többet, és a Csokonai Színház melletti cukrászdába viszek vendéget, riportalanyt, rokont és gyereket. Tapasztalatból mondom: ott mindig minden áru természetes alapanyagból készül, és a süteményespult reggeltől estig roskadozik a kívánatos, friss finomságtól. Ráadásul a felszolgálók kedvesek, a hűséges vendégek pedig törzsvásárlói kártyát kapnak.
A "nem a hely teszi a mestert" szólásomat az egyik ebesi cukrászda ihlette, amely olyan kicsi, hogy a süteményespult és az eladó mellett csupán egyetlen vásárló fér el (valószínűleg ebből a helyszűkéből eredt korábbi fenntartásom). Amikor akkurátusan sorra vettem a Rigó Jancsi, francia krémes, oroszkrémtorta, meggyes rétes, lúdlábtorta, gesztenyepüré, somlói galuska, krumplis pogácsa stb. frissességi mutatóit, mindegyikre megnyugtató választ kaptam. És az eladó mindvégig türelmesen mosolygott. Aztán hátrament a családi vállalkozásban működtetett cukrászüzembe, és néhány perc alatt olyan kívánatos áru került a papírtálcára, amilyet nagyvárosok nevezetes cukrászdái is megirigyelhetnének.
Nem mellékes az ár sem! A falusi cukrászdában egy sütemény 80 és 150 forint közötti áron kapható, míg az elegáns városi cukrászdákban 180-800 forintot is elkérnek érte.
Ha valaki bevásárlóközpontból, szupermarketből szeretne friss édességet vásárolni, figyelje az akciós kínálatokat, megéri. Legtöbbjük saját sütödével és cukrászüzemmel rendelkezik, így vélhetően friss portékát kínálnak. Az óvatosság azonban nem árt. Bátran kérdezzük meg az eladótól, hazavinné-e a családjának például a habos-mákost. Aztán csak figyeljük az arcát!