Domborulatokba kapaszkodva

Boldogsággal akkor kecsegtet az élet, ha valaki képes megtalálni a helyét, a párját és reális céljait. Ez nem kevés lelki erőfeszítéssel jár, jó önismeret és önbizalom kell ahhoz, hogy valaki képes legyen derűsen nézni a napjai elé. Ha feltesszük a kérdést, ki a boldogabb, egy sovány vagy egy teltkarcsú nő, a személyiségükben kell keresnünk a választ, általánosságban nem mondhatjuk, hogy a vékonyabb eleve boldogabb. Tudjuk, hogy korunk étkezési zavarai jelzik, baj van a médiában és a piacközpontú szépségiparban felmutatott csúcsmodell-eszményekkel, ártanak egy fiatal nő egészséges önértékelésének. Annak ellenére, hogy gyakran hallunk a kifutón összeesett anorexiás (csont-bőr) modellekről, és olyanokról is, akik meghaltak túlzásba vitt éhezésük miatt, az ajánlott külső megjelenésről kialakított társadalmi kép mégsem változik: a nők nagy része soványságra vágyik, mert úgy gondolja, azzal együtt jár a boldogság is.
A kórosan sovány állapot férfiszemmel nézve már nem is olyan szexis és vonzó. Sőt, a túl sovány nők gyakrabban észlelhetik, hogy testi vágyaik csökkennek, számukra a szexualitás nem vonzó. Egy párkapcsolatban akár komoly feszültségeket is okozhat, ha egy férfi azt érzékeli, hogy a fogyókúra áldásos hatásai mellé felsorakozik egy nem kívánt jelenség is: az elfordulás a testi együttléttől.
A zsírsejtek fontos élettani funkciója a hormonok fenntartása a szervezetben, és a női nemi hormonok felelősek azért is, hogy egy nő kívánatosnak és szépnek érzékelje önmagát, ami a nőiség legfontosabb tényezője. A csupa csont modellek a kifutón valóban gazellaszerűek, de nehezen képzelünk melléjük boldogan mosolygó csecsemőt, aki anyja megfelelő domborulataiba kapaszkodva már attól megnyugszik, hogy ráhajtja a fejét.
Nagyon sok férfi van, aki nem a vékony nőket kedveli, hanem azokat, akiken "van mit fogni". Ennek egyik lélektani magyarázata lehet: a férfiak arra vágynak, hogy valódi női testet érinthessenek, és ne egy műalkotást. Sok férfi szívesen nézegeti a modelleket, ám ettől függetlenül más testalkatú nővel akar együtt élni. A fogyókúráktól zaklatott nő nem képes biztos társ lenni, akire érzelmileg támaszkodni lehet. A kilók miatti frusztráció, bénultság akár egy működő párkapcsolatban is elmagányosíthat valakit. Annak a nőnek, aki alkatilag teltkarcsú, nem kell félnie és nem érdemes szögletessé átformálnia magát pusztán azért, mert nem szereti önmagát, és azt hiszi, más is úgy gondolja, hogy nem szerethető.
Sokan hisznek abban, hogy a fogyókúra a személyiségüket is megváltoztatja majd, és csodaváróan kapaszkodnak sikertörténetekbe. De tudunk példákat arra is, hogy kifejezetten túlsúlyos nők is találnak párt maguknak, mert egyéniségük felülírja a másik számára a deréktáji hurkákat.
Az obesitas, vagyis a kóros kövérség olyan állapot, amelynek a hátterében pszichés okokat találunk, önbüntetést és agressziót, ami a nőt a zsírsejtek segítségével elzárja a külvilágtól. A teltkarcsú alkat viszont olyan külső megjelenés, amelyet arányosan gömbölyded test jellemez. Ha valaki ilyen alakkal rendelkezik, tapasztalhatja, hogy állandó fogyókúrája hiábavaló, mert nem lesz vékonyabb a csontrendszere és a vázizomzata.
De önmaga elfogadása meghatározza a külvilág érzelmi válaszait is Ha szeretetteljes önmagával, akkor mások is azok lesznek vele. Sokszor halljuk, hogy az ilyen nők vidámak, jókedvűek, sokat kacagnak és jó a humoruk. Szívesen viccelődnek, flörtölnek, élvezik saját nőiségüket. Úgy tudnak szemet rebegtetni, ahogy egy valódi nő teszi, aminek eredményeképpen a férfiak kedvelik a társaságukat. Ez a valódi biztosítéka a sikeres és boldog párkapcsolatnak - nem a mérleggel kötött barátság.

Baljós statisztikák
- Az Európai Unióban a férfiak, 27, a nők 38 százaléka elhízott vagy túlsúlyos.
- Az unióban minden negyedik gyermek elhízott, és számuk tovább emelkedik.
- Az Egyesült Államokban az elhízott munkavállalók nemcsak hogy nehezebben találnak munkát, de a fizetésük is elmarad az átlagos testalkatúakéhoz képest.