Fizess, ha bírsz!

Több mint tízévnyi tanulás van egy orvos mögött, mire önállóan kezelhet egy beteget.  Hat év orvosi egyetem után két esztendeig rezidensként gyakorolják a szakmájukat, majd három-négy esztendő szakmai gyakorlat és újabb vizsga következik.
Az eddigi szabályozás szerint ha egy orvostanhallgató elvégezte az orvosi egyetemet és elhelyezkedett egy egészségügyi intézményben, még 26 hónapig az állam fizette a szakorvosi képzését, illetve a bérköltségét. Ez egy kezdő általános orvos esetében havi 300-330 ezer forint kiadást jelentett az államnak, mire szakorvossá, például sebésszé vagy nőgyógyásszá vált a rezidens.
A tervezet szerint a 2007-ben végző, a szakorvosi képzési programba 2008-tól csatlakozó orvosok közül már csak azok képzését fedezné a költségvetés, akik az orvoshiánnyal küzdő szakmákat választják, például altatóorvosok, radiológusok vagy patológusok lesznek. Így próbálnák elérni, hogy e kevésbé népszerű szakterületekre is jelentkezzenek a fiatalok (ez 150-200 rezidens állami finanszírozású képzését jelentené). További 50-100 rezidens úgynevezett átmeneti finanszírozási szabályok alapján kapná a képzési támogatást, míg a többség elhelyezkedés után a normális orvosi fizetéséből, saját zsebből végezné a rezidensképzést. (A rezidensek napi nyolc órában orvosi feladatokat látnak el, amiért a diplomás-minimálbér jár nekik, ebből kellene állniuk a szakképzésüket.)
Csaknem háromezer-nyolcszáz aláírást gyűjtöttek össze a hallgatók, s tiltakozásukat átadták a tárca államtitkárának. - Csak minden tizedik orvostanhallgató tudná önerőből előteremteni a rezidensképzés költségét. Anélkül pedig mit sem ér a diploma, ugyanis nem végezhetnek önálló orvosi tevékenységet - tudtuk meg Papp Magortól, a négy magyar orvosegyetem hallgatói önkormányzatának szóvivőjétől, aki maga is hatodéves orvostanhallgató. A leendő doktorok azzal érvelnek, hogy Európa más országaiban, például Németországban is az állam fizeti a rezidensképzést. Hazánkban 1999 óta támogatott e képzés, a korábbi rendszert éppen az európai minta szerint alakították át, nemzetközi szakmai ajánlásra.
Nehéz igazságot tenni a kérdésben. Mert igazat adunk a diplomás-minimálbérért dolgozó fiatal orvosnak, akinek kínkeservesen ebből kell kigazdálkodnia szakorvosi képzésének költségét. De nehezen nyeljük le azt a békát is, hogy az adófizetők pénzéből képezzük azokat a menő szakorvosokat, akik aztán külföldön gyümölcsöztetik államilag finanszírozott tudásukat...
Márpedig fölgyorsulhat az orvosok elvándorlása - állítja a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának legfrissebb kutatása. Három éve rendre fölmérik a szakorvosjelöltek körében, tervezik-e a külföldi munkavállalást: mintegy 66 százalékuk állítja, hogy más országban akar dolgozni. Tizedük aktívan keresi is a lehetőségeket, interjúkra jár, hirdetésekre válaszol. Az Egészségügyi Engedélyezési Hivatal, amely a külföldi munkavállaláshoz szükséges dokumentumokat adja ki a távozó szakembereknek, másfél év alatt 195 külföldi munkát vállaló orvost regisztrált. Többségük 29-49 éves szakember volt. Vagyis egy részük állami finanszírozású rezidensképzésben végzett szakorvos.