Jogi esetek

Aki autót vezet, azt csak egy hajszál választja el a börtöntől, mondta volt büntetőjog-professzorom. Közlekedési baleset bárhol, bármikor történhet, és a felelősség megállapításakor már egy apró hiba is súlyosan eshet latba. Ezek az apró hibák a végén hosszú években nyerhetnek kifejezést. Most egy olyan esetet járunk körbe, ahol egyértelmű volt ugyan, hogy nagyobbrészt a gyalogos okolható a bekövetkezett balesetért, ennek ellenére majdnem az autós került hűvösre.
Sötét este vezetett hősünk hazafelé, belterületen, cirka hatvan kilométer/óra sebességgel. Akadt ugyan valamennyi világítás, de azért a látási viszonyok nem voltak túl jók, ráadásul egy szemből érkező jármű tompított reflektora el is vakította a vezetőt. Ezután rögtön észrevette a tőle körülbelül huszonöt méterre, az út közepén csalinkázó részeget, de fékezni már késő volt. A kormányt balra rántotta, de az ütközést így sem tudta elkerülni, a lökhárító jobb széle elkapta a férfit, és az belehalt sérüléseibe.
Az ügyészség halálos közúti baleset gondatlan okozása miatt emelt vádat a sofőr ellen. Ezt a bűncselekményt a büntető törvénykönyv úgy írja le, hogy aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból... halált okoz, vétséget követ el. Vagyis ahhoz, hogy az embert bűnösnek találják, a gondatlanságon kívül két fontos feltételnek kell teljesülnie: megszegte a közlekedési szabályokat, és ez a szabályszegés vezetett a sértett halálához. Hogy a sértett józan volt-e vagy sakálrészeg, az ebben az esetben nem számít, csak a szabályszegés ténye, illetve az okozati összefüggés.
A bizonyítási eljárás azt állapította meg, hogy ha hősünk nem hatvannal megy, hanem csak negyvenöttel, hirtelen fékezéssel megállíthatta volna a járművet. Az volt a kérdés, ez az óránként tizenöt kilométeres sebességkülönbség mibe kerül majd a vádlottnak. A bíróság és a védő is a KRESZ-nek a sebesség megválasztására vonatkozó cikkelyeit kezdte tanulmányozni, ami rögtön el is igazított arra nézve, hogy a vezető megszegte-e a közlekedési szabályokat: lakott területen 50 km/óra az abszolút sebességhatár. Ám ha a sofőr betartja a sebességkorlátozást, megállni akkor sem tudott volna, ezért nem a szabályszegés miatt következett be a baleset, hanem azért, mert a sértett ittasan az út közepén kóválygott.
A vád nem csak az abszolút, hanem a relatív sebességtúllépésre is hivatkozott. Abszolút sebességhatár, ami ki van írva; relatív pedig az, hogy nem szabad gyorsabban hajtani, mint amit a körülmények indokolnak. A vád szerint a sofőr azzal szegte meg a KRESZ szabályait, hogy nem a látótávolságnak megfelelő sebességgel vezetett, mert ebben az esetben nem is ötvennel, hanem negyvenöttel hajtott volna. Sebességet megválasztani ugyanis az abszolút határon belül úgy kell, hogy a vezető a járművet meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell.
Ez az utolsó kifejezés volt a döntő a bíróság ítéletében: ha semmilyen tábla nem hívja fel a figyelmet fokozott gyalogosforgalomra, akkor az út közepén kóválygó részegre nem kell számítanunk. Így csekély sebességtúllépésért a sofőrnek nem kellett dutyiba mennie.