Jogi esetek

Nemcsak arra kell vigyáznunk, hogy mit írunk alá - azt sem árt figyelni, mit mondanak nekünk, különben könnyen olyan pácban találhatjuk magunkat, mint esetünk hőse. Ez a külföldi jóember szerelmes lett egy magyar leányba, és a hölgy hamarosan domborodó pocak mögül figyelte a világot. A talpraesett perszóna nem esett kétségbe, hanem felpakolta külhoni kedvesét, és bevitte a közjegyzőhöz. A szerető - talpig gentleman - megtette a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot, és ezzel nagyjából véget is ért a románc. A hölgy megszülte a gyermeket, a külföldi úriember balra el - és néhány évig nem is történt semmi. Aztán egy nap hősünk megkapta a tartásdíj fizetésére kötelező határozatot.
Ha születik egy baba, akkor nagyjából három módon lehet megállapítani - jogilag, nem biológiailag -, hogy annak ki is az apukája. Ha van férj, akkor előkerül az apaság vélelme: aki a fogamzás idején férj volt, az számít jogi szempontból kedves papának, egészen addig, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítják. Ha éppen nem volt férj, de valaki vállalja az apaságot egy teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal, akkor ő lesz a szülő. Ha erre sincs jelentkező, akkor még mindig ott van a lehetőség, hogy bírósági úton, apaság megállapítására irányuló perben eldöntsék, kié is az utód. Itt aztán rendszerint kínos kérdések kerülnek terítékre - kivel, hányszor és legfőképpen mikor -, és ha még ez sem vezet eredményre, jöhetnek az orvosi vizsgálatok, amelyek a szerencsés apukajelöltek és a gyermek vérségi jegyeit hasonlítgatják össze.
Ezek a jogcímek meghatározott sorrendben állnak. Ha van férj, akkor jön a vélelem, ám ez megdönthető. Az apai elismerő nyilatkozat után már nem nagyon van tovább. A vérvizsgálat és a többi orvosi hacacáré után pedig végképp nincsen apelláta. Jelen esetben az történt, hogy a külföldi úriember az apai elismerő nyilatkozat megtételekor nemigen tudott még magyarul, így állítása szerint fogalma sem volt, mit ír alá. Tolmácsot nem bocsátottak a rendelkezésére, és csak akkor kapott észbe, mit is tett, amikor - évek múltán - megkapta a levelet, hogy nem ártana valamelyest gondoskodni a csimotáról. Hősünk Magyarországon maradt, és eddigre már megtanult magyarul, szóval nem volt akadálya, hogy saját apai elismerő nyilatkozatát, mint érvénytelent, megtámadja.
Csakhogy a családjogi törvény kizárólag az apasági vélelem megtámadására tartalmaz szabályokat. Ez persze nem riasztotta el a felperest. Úgy okoskodott, hogy háttérszabálynak ott van a polgári törvénykönyv, abban pedig a szerződéseket meg lehet támadni tévedésre hivatkozva is. Kérdés csak az volt, mit szól ehhez a bíróság, hiszen az apai elismerő nyilatkozat nem igazán szerződés, bár aláírni ugyanúgy kell, sőt az sem árt, hogyha a tartalmával tisztában van az ember.
A bíróság végül úgy döntött, hogy a Ptk. háttérszabályai nem vonatkoznak a családjogi nyilatkozatokra - ugyanis ezek nemcsak két ember között, hanem mindenkivel szemben hatályosak. Az apaság kérdésében - ellentétben, mondjuk, egy szerződéssel - nem lehet formai hibákra hivatkozva kibújni a felelősség alól, mivel a családi viszonyok még a szerződéses viszonyoknál is fontosabbak. Külföldi hősünk minden ellenkező igyekezete ellenére apuka maradt.