Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Bár úgy látom, hogy többször válaszolnak a női olvasók leveleire, mint a férfiakéra, most mégis szeretnék tanácsot kérni, mivel nem tudok a nők fejével gondolkodni. Nem értem a nőket, főleg nem a lányokat.
De kezdem az elején. Huszonhét éves fiatalember vagyok, Szolnok megyéből. Jó szakmám van; igaz, jelenleg nem keresek sokat, de nagy igényeim sincsenek. Egy másfél szobás panellakást örököltem édesanyámtól, aki két éve halt meg. Nagyon szeretetteljes kapcsolatban voltunk, ma is rettentően hiányzik. De most már ideje lenne a családalapításnak. El is határoztam magam, de sajnos nem találok hozzá megfelelő társat. Próbálkozom, de csak visszautasítást kapok. Pedig nincs semmi testi hibám, normális, átlagos kinézetű fiú vagyok, táncolni is tudok, úgy öltözködöm, mint mások; igaz, nem érdekel különösebben a divat. És mégsem akar velem senki járni.
Például lakik a házunkban egy gyönyörű, hosszú, szőke hajú lány, most fog érettségizni. Próbáltam neki udvarolni, de nevetve elhessegetett. Persze, mert autós fiú kellett neki, arra várt. A közeli büfében dolgozik egy valóságos szexbomba, magas, karcsú, hatalmas zöld szemekkel. Egyszer összeszedtem a bátorságomat, és elhívtam moziba, de csak a száját biggyesztette. Őt is láttam aztán a város nagymenőjével. Egy nagyon szép diáklány is tetszik, olyan jól néz ki, hogy amerre jár, pörögnek utána a férfiak. Múltkor elébe álltam, és a kezébe nyomtam egy szál rózsát. Mosolygott, és elfogadta, de azonnal továbbment. És még több hasonló esetem is volt. Tapasztalatom szerint a mai lányokat csak a pénzes pasik érdeklik, a magamfajta átlagos, egyszerű fiúnak semmi esélye sincs. De miért van ez így?
Üdvözlettel:
Krisztián

Kedves Krisztián!
Valóban többször foglalkozunk női levelekkel, mint férfiakéval, de ennek az az egyszerű oka, hogy a levelek többségét nők írják, s ők azok, akik könnyebben megnyílnak, bátrabban beszélnek a gondjaikról. Ezért különösen örülök, hogy megtisztelt a bizalmával. Bár nem könnyű okos dolgot mondani... Hogy két ember között mikor és miért lobban fel a vonzalom, az egyike az élet misztériumainak. Kémia, állítják a józanok. Lelki közösség, mondják az ábrándosok. Titok és varázslat, sóhajtják a romantikusok. Alighanem mindhárom megközelítés jogos. A valóságban persze nem mindig derül ki azonnal, hogy egy ismeretségből lesz-e vonzalom. Vannak átütő egyéniségű nők és férfiak, de vannak csöndes, visszahúzódó személyiségek, akiknek érdemes időt adni, hogy megismertessék magukat. Ön vélhetően az utóbbi csoportba tartozik, ezért szerintem idegen az egyéniségétől a rámenős stílus, amivel néha próbálkozik.
A másik gyanúm: nem jó helyen keresgél. Láthatólag a legfeltűnőbb, legszebb, legmenőbb lányokat próbálja becserkészni. Ez, úgy látszik, nem az Ön terepe. A sikeres lányok nagy körből merítenek, általában nincs türelmük esélyt adni az átlagos fiúknak. De vannak a lányok közt is szerényebbek, átlagos külsejűek, zárkózottabbak, akik ugyanúgy megérdemelnék a figyelmet, mint a szépek. Nemegyszer láttam már, hogy Hamupipőke a szerelem hatására ragyogó hercegnővé változott. És az sem ritka, hogy a legszebb viszont addig válogat, amíg hoppon marad. Egyszóval, Krisztián, nézzen körül jobban! És kezdje finoman, haladjon lépésről lépésre, ne türelmetlenkedjen!
Üdvözlettel: