Szenvedélyek rabságában VI.

Kilencből tíz emberen valamilyen függőség uralkodik: a kávéivás, az alkohol vagy éppen a vásárlási kényszer. Óvatosabb becslések szerint minden harmadik magyar küzd valamilyen káros szenvedéllyel. Van olyan kór, amely elsősorban a nőkre leselkedik: ez a vásárlási mánia.
"Ha van pénzem, akkor elszórom, ha nincsen, akkor meg azon idegeskedem, miből fizetem ki a számlákat. Minden hó végén megfogadom, hogy elkerülöm a plázát, ám ha pénzt érzek a zsebemben, újra elfog a láz. Több tízezer forintot kiadok olyan holmikra, amikre nincs szükségem. Amikor megveszek egy-egy menő cuccot, nagyon tudok örülni, de mire hazaérek, annyira gyötör a lelkiismeret, hogy a sarokba vágom a zsákmányt" - vallja be a harmincöt éves Zsuzsa.
Bár sokan újsütetű betegségnek tartják, a shopping fever, azaz a kényszeres vásárlás tüneteit már száz esztendeje leírták a kutatók. Ilyen mániában tobzódott XVI. Lajos francia király felesége, a később lefejezett Marie Antoinette is, soha uralkodónő nem költött annyit ruhára és csecsebecsékre, mint ő. Lincoln amerikai elnök felesége és Jacqueline Onassis, Kennedy elnök özvegye, valamint a brit Diana hercegnő ugyancsak gyakorta vigasztalta magát vásárlásokkal. A kutatók mégis azt állítják, hogy a vásárlási kényszer, amelyet nemrégiben egy amerikai konferencián betegséggé nyilvánítottak, nemcsak a gazdagok hóbortja. Ráadásul egy szerény háztartás költségvetését hamarabb felborítja, mint a milliomosokét.
A vásárlázi lázban élők sikertelenségük és boldogtalanságuk miatt kárpótolják magukat a megszerzett tárgyakkal. A hőn áhított holmik azt az életet szimbolizálják számukra, amire vágynak, s erre a reklámok is nógatják őket. A shoppingolók abban az illúzióban ringatják magukat, hogy képesek megszerezni, amit akarnak - derítették ki brit kutatók. Mindez azért önbecsapás, mert a páciensek valójában az önbecsülés és az érzelmek hiánya miatt szenvednek, nem azért, mert nem vették meg a tizenkettedik retiküljüket.
Bár többnyire a negyvenévesnél fiatalabb, magányos nők töltik szabad idejüket a bevásárlóközpontokban, hogy ruhák, ékszerek és kozmetikai cikkek sokaságára tegyenek szert, a férfiaknak sem árt vigyázni. Ők főleg barkácscikkeket meg CD-ket tesznek a kosárba, s előszeretettel áldoznak az autójukra is.
A fogyasztói társadalmak polgárai az ötletszerűen beszerzett holmik egytizedét sohasem használják, kórosan sokat vásárolgatóknál harminc-ötven százalék is lehet ez az arányszám. Egy amerikai nő például éveken át sikkasztott a munkahelyén, több százmillió forintnak megfelelő dollárt. Amikor lebukott, több száz pár cipőt, néhány tucat bundát, láncfűrészeket és még egy traktort is találtak nála.
A magyar lélekgyógyászok egy középkorú férfi esetét írták le, aki minden fillérjét pénztárcákra és levéltárcákra költötte. Miután depresszióellenes szerekkel kezelték, felhagyott hangulatjavító pótcselekvéseivel.
Van kiút függőségből, erre példa Anita esete is: - Rendszeresen jártam turkálóba, többszatyornyi ruhát cipeltem haza. Egyszer a rongykupacon ülve ráébredtem, milyen szánalmas vagyok. A haszontalan holmikat elajándékoztam egy szeretetszolgálatnak. Magam is meglepődtem, milyen boldogító érzés töltött el.

Vigyázat, veszélyzóna!
- Aki kórosan sokat költ, ne járja egyedül az üzletközpontokat!
- Vigyen magával bevásárlási listát, s tartsa magát ahhoz!
- Kerülje a leértékelést, akciót!
- Hagyja otthon a hitelkártyát, csak készpénzt vegyen magához!
- Kétszer is gondolja meg, szüksége van-e a kiválasztott árura!
- Rosszkedvében semmiképp ne kajtassa a boltokat!