Szenvedélyek rabságában VII.

Százból hat internetező már betegesen kötődik a világhálóhoz, bár nincs betegségtudatuk. E veszély főleg a gyerekeket és a kamaszokat fenyegeti, akik hajlamosak rá, hogy szabad idejükben egyfolytában a neten lógjanak. Ám ahogy az ókori bölcs, Püthagorasz mondta: senki sem lehet szabad, aki szenvedélyek rabja.
Olvasom, hogy Bill Gates, a Microsoft számítógépes világcég atyja meglepő szigorral neveli a gyermekét: Jennifer nevű leánya csupán negyvenöt percet tölthet a világhálón naponta, nehogy e szokás rabjává váljon. A milliárdos apuka tudja, miről beszél, hiszen ki tudhatna többet a számítógépek átkos és áldásos hatásáról, mint ő. Gates úr állítólag akkor kezdett aggódni, amikor Jennifert egy játék majdhogynem odaszögezte a komputerhez. E játék arról szólt, hogy a leányzónak egy kertet kellett ápolnia, rendszeresen locsolni, gyomlálni a virágokat és más növényeket - természetesen csak a számítógépes világban. Ezt az elfoglaltságot olyannyira megkedvelte a kislány, hogy az apja már attól tartott, Jennifer internetfüggővé válik.
Ha túl sokat ülünk a vibráló monitor előtt, nemcsak a szemünk megy tönkre, de úgy érezhetjük, a virtuális világ szinte beszippant minket. A számítógépen feltáruló színes, információkban gazdag világ egyre gyakrabban homályosítja el a valódi életet. A gátlásos tizenéves, aki személyesen meg sem merne szólítani egy lányt, a képernyő előtt ülve felbátorodik, és felszabadultan cseveg (chatel), vagyis üzenetekkel ostromolja szíve választottját. És mivel az iskolában, diszkóban továbbra is kerüli a fruskákat, azzal ellensúlyozza rossz érzéseit, hogy hazaérve rögtön a gép mellé telepedik, hiszen ez az egyetlen hely, ahol ő a "nagylegény". A net csapdájába került fiatal egy idő után nem is jár el otthonról, a virtuális térben megismert figurák alkotják ismeretségi körét, s a komputer lép elő első számú társává.
A hozzáértők szerint az internetes függőség jelei hasonlóak más szenvedélybetegségek tüneteihez: a netjáró sóvárog kedvenc elfoglaltsága után. Ha a világhálón szörfözik, elveszti időérzékét, gyakran késő éjszakáig online számítógépes játékokat játszik vagy virtuális társaival cseveg. Ha csak teheti, egész este fel sem áll a gép mellől, s legtöbbször a monitor előtt étkezik. Az elvonási tünetek sem maradnak el: ha valami miatt nem tud kapcsolódni a világhálóhoz, ingerült lesz, búskomornak, elszigeteltnek érzi magát.
Az internetezés szenvedélyének elhatalmasodása a magányossággal jár jegyben - állítják a társadalomtudósok. Sokan azért írnak világhálós naplót, azaz blogot, mert nincs senkijük, akinek beszámolhatnának mindennapjaik apróbb-nagyobb eseményeiről.
Az igazi netfüggők még a szerelmet is a világhálón kutatják, s vágyaik asszonyát vagy férfiját - akit álnév mögé rejtőzve fedeznek fel valamelyik ismerkedős portálon - a fantáziájukkal színezik álomszerűvé. Csoda-e, hogy a személyes találkozás többnyire csalódást tartogat: a szőke sörényű amazonnak képzelt nőről kiderül, hogy barna és duci, sőt a legrosszabb esetben nem is lány...

Gyanús jelek
A netfüggés tüneteit éppen a világhálón szedték tréfás csokorba. Eszerint beteges kötődés fenyeget, ha...
- éjjel háromkor felkelünk, hogy kiaraszoljunk a fürdőszobába, de közben rutinszerűen megnézzük a gépben, érkezett-e levelünk. A mosdóból visszafelé jövet ugyancsak...
- a komputer billentyűzete már tele a sok morzsától, amit akkor szórtunk bele, mikor fölötte majszoltuk a reggeli, déli, esti szendvicset.
- a legtöbb barátunkról nem tudjuk, hogy valójában milyen nemű és korú, ugyanis csak a hálón felvett nevük - Mákvirág, Piszkáldfi, Anonim - alapján ismerjük őket, személyesen pedig még sose találkoztunk.