Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Megtakarítás és befektetés - két külön fogalom. Ha valaki megtakarított valamicskét, és ezt meg akarja őrizni, akkor olyan pénzügyi lehetőséget keres, amellyel megtarthatja pénzének értékét. Nem magas hozamra vágyik, nem növelni szeretné a pénzét, "csupán" minden kockázat nélkül megtartani az értékét. Érdemes összehasonlítani a bankok betéti kamatait, s valamelyik mellett voksolni. A még bizalmatlanabbaknak azt ajánljuk, az állam által kibocsátott kincstárjegyet jegyezzenek vagy fix kamatozású kötvényeket váltsanak. Ezek a papírok mindig néhány százalékkal az infláció fölött járnak, így értékállóak.
Aki befektet, az a pénzét visszabocsátja a gazdaságba, a legnagyobb pénzáramlatba. Ha a világ összes országának egy év alatt megtermelt jövedelmét összeadjuk, akkor a leírhatatlan nagyságrendű pénz mindössze egyheti befektetésnek felel meg. Vagyis évente ötvenszer annyi befektetést eszközölnek a Földön, mint amennyit megtermelnek.
A befektetésről az első szó, ami eszünkbe jut: a kockázat. Aki azt ígéri, úgy tudja jelentősebb hozam- és értéknövekedést garantálva befektetni a pénzt, hogy biztosra megy, nincs benne semmi kockázat, azzal ne álljunk szóba, azonnal fordítsunk neki hátat!
Álljon itt néhány példa. Ha egy évtizeddel ezelőtt megkérdezik, mi lehet a talán a legkisebb veszéllyel kecsegtető befektetés, részvényvásárlás, a svájci légitársaság, a SwissAir alighanem a legelőkelőbb helyen végezte volna - s napjainkban ilyen nevű vállalat már nem szerepel az európai céglistákon. Ugyanezt elmondhatja a híres belga Sabena vagy a néhány évtizede a világ egyik legjelesebb márkájaként jegyzett amerikai PanAmerican. Valamennyien beköltöztek a gazdaságtörténeti könyvekbe.
Aki befektet, az kockáztat. De minek reményében? Annyi azért csak elvárható, hogy a bizonytalanért megkapjuk a biztos másfél-kétszeresét. Tehát 10-15 százalékos hozamot évente.
A befektetéseknek három fő iránya van: 1. a tőkepiac, 2. az ingatlanpiac, 3. a műkincsek és egyéb értéktárgyak. Nézzük részletesen a lehetőségeket!
Az értékpapír, a részvények, kötvények és ezek változatos befektetési ajánlatai: ez a tőzsde világa. Aki ma részvényt akar jegyezni, annak fel kell keresnie egy brókert, ő az, aki lebonyolítja a tőzsdei ügyleteket. Ma már mindenki számára nyitott nálunk a világ összes részvénypiaca. Bármelyik brókercég perceken belül üzletet köthet Frankfurtban és New Yorkban is, s a pénzünk bekerül a nemzetközi áramlatba.
Részvényekről nincs jóslás. Irányadó lehet a múlt és a vállalat mai helyzete. Kezdő tőzsdézőknek azt ajánljuk, hogy inkább magyar papírokkal foglalkozzanak. Már csak azért is, mert a világ nagybefektetői számára is ez az egyik legvonzóbb terület. A tőzsde nemcsak az emelkedés világa, amelyet egységes nemzetközi jelként bikával jeleznek. Aki azt gondolja, hogy a tőzsde a biztos haszonszerzés terepe, az nagyot téved. Nézzünk például az OTP-t. Aki 1995 decemberében vett egy részvényt, 945 forintot fizetett érte. Hat év múlva már 16 500-ért adhatta el. Hat év - több mint tizenhatszoros emelkedés. De akinek a Richter-részvénye 1997 végén még több mint 23 000 forintot ért, az egy év múlva már csak 9000-ért adhatott túl rajta.
Az ingatlanvásárláshoz több pénz kell. Míg a részvénypiacon néhány százezer forintért is vásárolhatunk, az ingatlanüzlet a milliomosok terepe. Nincs még egy olyan befektetés Közép-Európában, amely elmondhatja, hogy árai a világháború befejezése óta, azaz 62 éve folyamatosan emelkednek. Ez az emelkedés évről évre jelentősen - volt, hogy kétszeresen - meghaladta az inflációt. S ha még közben valaki ki is adta a befektetésnek szánt lakást, tíz éven belül megtérülésre számíthatott.
Nincs azonban ingatlan általában véve. Napjainkban csaknem félmillió ház áll üresen országszerte. Legtöbbjük eladhatatlan. Míg például a fővárosi Ferencvárosban öt év alatt több mint két és félszeresére emelkedtek az ingatlanárak - hála egy bölcs renoválási programnak -, két sarokkal odébb, ahol már nem épülnek napos, átriumos, igazi európai lakások, egy fillért sem ajánlanak az eladó lakásokért.
Ingatlanba tehát az tegye a pénzét, aki látja annak a jövőjét. Az igazi nyereséget nem az eladáskor, már a vételnél kell realizálni. Mi a cél? A piaci ár alatt venni, és hasznosítani mindenáron. Ha nincs belőle rendszeres jövedelem, hónapok alatt holt tőkévé, teherré válhat - különösen a jövő évtől kezdve, ha minden tégla után még adót is kell majd fizetni.
A befektetések legnemesebb fajtája, mikor az ember nap nap után gyönyörködhet kincsében. Ilyenek a műalkotások. Magyarországon a háború után értékük morzsalékaként lehetett európai viszonylatban is jegyzett festők műveit kapni. A szervezett műkereskedés csak a rendszerváltás után indult el, s azóta a csillagos ég a határ. Munkácsy Poros útjáért 210 milliót fizettek, Csontváry egyik képéért csaknem 300 milliót. És akik egy évtizede Vasary vagy Rippl-Rónai egy-egy képébe fektették vagyonkájukat, ma tíz-tizenötszörös árért adhatnák el. De ki akar eladni egy szép Rippl-Rónait, különösen, ha valódi?!
Fantázia a részvényhez
André Kosztolányi, Európa egykor élt leghíresebb tőzsdeguruja kizárólag fodrászától, bejárónőjétől és orvosától fogadott el tőzsdetippeket. A hetvenes években egy budapesti előadásán hőn szeretett honfitársaival kivételt tett, s bár soha nem tette életében, tippet adott. A hajlott hátú, kopasz úr földöntúli mosoly kíséretében óhajtotta nemzetét boldoggá tenni: vegyenek első világháború előtti orosz cári kötvényeket, az a biztos. Ugye tetszenek emlékezni: kb. százezer szovjet katona állomásozott ekkor Magyarországon, és a Szovjetunió erősebbnek tűnt, mint valaha. De Kosztolányinak lett igaza, a rendszer megdőlt, s ahhoz, hogy Oroszország újra belépjen a Nemzetközi Valutaalapba, vissza kellett váltania a cári kötvényeket, több tízezerszeres áron. Vajon vett belőlük valaki?
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu