Fialjanak drága forintjaink

Pénzt csak pénzzel lehet csinálni - ennyit már fiatalon, ösztönösen megérzünk kicsiben, a magunk háza táján. Aztán lassan arra is ráébredünk, hogy a pénz keresi a helyét, nem szeret zsebben vagy a fiók mélyén szunnyadni. Fialjon a pénzünk - ennyit, és nem többet várunk el egy befektetéstől, legyen az ingatlan, föld, értékpapír vagy bankbetét.
Csakhogy nálunk - sok más európai országgal ellentétben - az iskolában nem tanítják a pénzügyi kultúrát. Nálunk szitokszónak számít a hozam, a profit és a befektetés, amelyek pedig egy normálisan (értsd: nyereségesen) működő piacgazdaság alapismérvei. Nincs pénzügyi kultúránk, hiányzik a jártasságunk, védtelenek vagyunk a rekordhozamot ígérő csalókkal szemben. Minél nagyobb a plakát, a marketing, a csinnadratta körülöttük, tudatlanságunkat és hiszékenységünket kihasználva annál könnyebben húzzák ki zsebünkből a pénzt.
Sőt, még ez sem igaz teljesen! Azt mégsem hinném, hogy mindegyik, magas hozamot ígérő befektető cég szántszándékkal el akarja lopni mások pénzét, ez ugyanis eleve bűntény, hosszú börtönévek járnak érte. Sokkal inkább saját vakhitük, a piramisjátékokba vetett rendíthetetlen bizalmuk áldozatává válnak - akárcsak ügyfeleik, a kisebb-nagyobb vagyonokat náluk befektetők. Ezeknél a vállalkozásoknál eleinte nagyon fut a szekér, mert a 20, 30, 40 százalékos álomkamatot ígérő hirdetésre özönlik a pénz. Az első néhány száz belépő biztosan megkapja a busás hasznot az újonnan érkezők pénzéből - csakhogy rögtön elindul a lavina: ha már nincsenek új befektetők, nem folyik be elegendő pénzutánpótlás.
A háborút követő első ötven év alatt csak kisebbfajta vagyonok képződhettek, ám az elmúlt másfél évtizedben már nagyobbak is születtek. És a nagyobbak újra kicsivé zsugorodtak, mert sokan nem befektették, okosan forgatták, hanem felélték a pénzüket, hivalkodóbb házra, márkásabb autóra számolatlanul költöttek belőle.
Vannak, akik merészen, s vannak, akik talán túlságosan is óvatosan lépnek pénzügyekben. Sokunknak még mindig a takarékbetétkönyv jut eszébe a befektetés szóról, holott a pénzügyi tanácsadók személyre és pénztárcánkra szabott megoldásokat kínálnak számunkra. Már ha megértettük végre: aki nyugodt életet remél, az munkára fogja forintjait. Pénz nem a fiókba termett.

Ígéret maradt
A Lánchíd 2000 cég tévéreklámokban hirdette és befektetési alapnak hívta magát; mint utóbb kiderült, jogosulatlanul. Megbízható, diszkont kincstárjegyek vásárlására biztatta a polgárokat, több vidéki városban irodát nyitott. Aztán egyik napról a másikra beszüntette engedély nélküli tevékenységét, az átvett pénzt azonban nem adta vissza rászedett ügyfeleinek.

A DT Diamond Rt. gyémántokat adott el befektetőinek, s azt ígérte, néhány hónapon belül 28 százalékos felárral visszavásárolja őket. Amikor ígéretét nem teljesítette, a gyanakvó befektetők megvizsgáltatták csillogó köveiket, s kiderült, azok csak a vételár tizedét érik, csökkent értékű ipari gyémántot sóztak rájuk.

A Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet 13 ezer befektetője bánja összesen 32 milliárd forintját. A banki kamatoknál jóval magasabb hozam csábította az ügyfeleket arra, hogy üzletrészt vegyenek benne. A szövetkezet vezetői hűtlen kezelés, csődbűntett, jogosulatlan pénzügyi tevékenység, tőkebefektetési csalás miatt ültek a vádlottak padjára. A károsultak reménykedhetnek: a felszámoló által indított polgári perben nemrég első fokon 18 milliárd forint megfizetésére kötelezték a Baumagot.