Haptákban áll a jó anyám

Családi körCsászár Jenő2007. 04. 13. péntek2007. 04. 13.
Haptákban áll a jó anyám

Kornél kiismerhetetlen volt, s ügyelt rá, hogy a női ne lássanak bele a kártyáiba. Kedvesei azt hitték, hogy mellette vérforraló kaland az élet - s nem is csalódtak. A férfi gyertyafényes vacsorára hívta őket, este verseket olvasott nekik, majd lágy zene mellett hajnalig romantikázott velük. Ám amikor a leányzók már vajpuhán omoltak Kornél karjába, ő hirtelen zord lett és elfoglalt, majd bejelentette, hogy legalább egy hónapra a földteke másik felére utazik cimboráival. A köddé vált "álomlovag" vonzerejét nem csorbította, hogy betöltötte az ötvenet, s maga mögött hagyott két elfuserált házasságot egy-egy kamasz gyerekkel.
Kornélt korán megözvegyült anyja nevelte, aki magányában belesulykolta egy szem gyerekébe: "Fiam, az igaz szerelem mindig szomorú véget ér." A férfi tehát gondoskodott kapcsolatai gyors és lehangoló végéről.
A hozzáértők szerint valójában a kedves mamák tehetnek arról, ha fiuk nem képes elengedni a szoknyájukat. Az amerikai lélekgyógyász, John Bradshaw haragszik azokra a szülőkre, akik - miután házasságukban csalódtak - arra használják a gyermeket, hogy értelmet adjon az életüknek. Csak a rosszul működő családokban fordulhat elő, hogy a fiú a szeme fénye, sőt szinte "pótházastársa" lesz az édesanyjának.
"Röpdöső fiúk" - így nevezik a lélekbúvárok az önállósodni képtelen férfiakat. Az elnevezéshez Pán Péter meséje adta az ötletet. Ő az a fiúcska, aki éjjel kiröpül az ablakon, és inkább Sohaországban kalandozik, mintsem hogy felnőtté váljon. Az ilyen férfiak nem merik elkötelezni magukat más asszony - azaz későbbi feleségük - mellett, legfeljebb futó viszonyokba bonyolódnak. S lelkükben hűségesek a mamához. Mindig az marad számukra a legfontosabb kötelék, ami az édesanyjukhoz fűzi őket. Ha mégis házasodnak, ügyelnek rá, hogy holmijuk fele a régi szobájukban maradjon, azaz legyen visszaút. Amikor pedig megijednek a családalapítás felelősségétől, rögvest hazamenekülnek.
- Anyósom örült az eljegyzésünknek. Tüsténkedett, ő rendelte meg az esküvői meghívókat - meséli a harmincéves Erika. A vőlegénye, Márton egyszer már elvált, mégis ifjúi hévvel ostromolta szíve hölgyét. Az esküvőn az örömanya könnyezett, ahogy illik.
Az ifjú párt a mézeshetek után egyre gyakrabban látogatta az anyós. A drága mama olykor éjszakára is maradt, fájó derekára hivatkozva kiügyeskedte, hogy ő alhasson fiával (!) a széles franciaágyon, menye a hepehupás pamlagra szorult. Három év múlva a feleség beadta a válókeresetet. Épp költözött a kislányával, anyósa méltatlankodva búcsúztatta. Nem értette, miért elégedetlen Erika, hiszen ők befogadták a családba. Közben Márton, mint igazi anyámasszony katonája, bambán támaszkodott az ajtófélfának. Később összeszűrte a levet egy nálánál jóval idősebb kolléganőjével.
Mit hibáznak el az "anyatigrisek", akik magukhoz láncolják harminc-, negyven-, netán ötvenesztendős "csemetéjüket"? Carl Gustav Jung, a hírneves pszichiáter így vélekedik erről: a túlzott szeretet több rosszal járhat, mint jóval. A gyermek lelke pedig viasz, amelybe belenyomódik a szülők egyéniségének a nyoma.

Koszt-kvártély, háziúri kényelem
Balázs 32 éves banki dolgozó. Így fest egy napja: reggel fél hétkor anyukája bekopogtat a szobája ajtaján és beviszi a tálcát, amelyen három tojásból készült szalonnás rántotta, egy zsemle, egy darab, négy gerezdre vágott paradicsom, egy pohár frissen facsart narancslé, egy bögre erős, dupla feketekávé helyezkedik el. Balázs morran egyet, majd, beletúrva ritkuló hajába, fájdalmas arckifejezéssel felül. Mire elkészül a fürdőszobában, a mama már kikészítette frissen vasalt ingét, nyakkendőjét, zokniját, tiszta fehérneműjét, s ruhakefével átfutott a vállfán lógó öltönyén.
Mivel Balázs reggel mindig nagyon rosszkedvű, ezért anyukája egyetlen szóval sem zaklatja. Amikor letelik a munkanap, a fiatalember barátnőjével randevúzik, moziba vagy társaságba mennek, s néhány órát eltöltenek Jutka leánylakásán. Balázs este tizenegy körül ér haza. Anyukája legtöbbször megvárja, hogy megmelegíthesse neki a "pótvacsit". Miközben a fia eszik, a mama megpróbálna vele kicsit beszélgetni, de Balázs már igen fáradt ilyenkor, hamarosan megy is aludni kiszellőztetett szobájába, frissen vetett ágyába.
Anya és fia a szomszédságomban lakik, Balázst pólyás korától ismerem. Tudom, hogy Jutkával négy éve járnak együtt.
- Mikor nősülsz? - kérdeztem a minap.
- Majd ha megőrültem! Minek?
Mivel a lány is régi ismerősöm, tőle is megkérdeztem, nem bántja-e, hogy barátja minden este hazamegy tőle, s nem szorgalmazza-e az esküvőt:
- Balázzsal? Majd ha megőrültem!
S fanyar mosolya elárulta, hogy nem az ideális férjanyagnak tekinti barátját. A mamát ezek után meg sem kérdeztem, mert ő már valószínűleg régen megőrült, úgy 32 évvel ezelőtt...
Tágabb ismeretségi körömben se szeri, se száma az olyan harmincas fiatalembereknek, akiknek egyelőre eszükben sincs elköltözni hazulról. Most olvastam: Olaszországban immár a 34 éves kor lett az önállósodás átlagos időpontja! Egyre gyakoribb ez az életmód nálunk is. S nem azért, mert ezek a fiatal agglegények olyannyira ragaszkodnának mamájukhoz, hanem mert sehol olyan kényelmes életük nem lenne, mint otthon. Mosnak, vasalnak, takarítanak rájuk, anélkül, hogy ez egy fillérükbe kerülne, s mindig keze ügyükben van a megpakolt hűtőszekrény.
Egy háztartási alkalmazotthoz - túl a bérezésén - néha egy-egy udvarias szót kell intézni. A magukat cselédsorban tartó mamák még ezt sem igénylik. Melyik mai fiatal nő álmodik magának ilyen sorsot? Akinek van esze, nem erőlteti ki a házasságot egy ilyen, "háziúr" típusú férfival. De ha mégis, hát igen sokszor csuklik majd a kedves mama...

Juhász Gyula
A költő is az édesanyja bűvkörében élt mindvégig. A költőtárs, Kosztolányi Dezső szavaival: "belesírta magát a halhatatlanságba". A csenevész, hamar félárvaságra jutott Juhász Gyula már gyermeknek is különc volt, társai "gnómnak" csúfolták. Erős akaratú anyja tartotta benne a lelket. A mélabús költő még ötvenéves korában is fürdőzött az "anyaszerelemben". Rettegett a nőktől, legfeljebb pénzért vett kalandot, ám egy futó találkozás után beleszeretett egy nagydarab, szőke, kék szemű színésznőbe. Ő lett versei múzsája, Anna. A színésznőcske inkább vágyott gazdag kitartóra, mint üres zsebű költőre, így a poéta lángolása versekben merült ki. A költő sosem házasodott meg, gyereket sem nemzett, életének két társa volt: a mama és a depresszió.

Ezek is érdekelhetnek