Jogi esetek

Mindig ideges vagyok, ha olyan értékes dolog van nálam, ami nem az enyém. Ha saját dolgaimat elveszítem, eltöröm, ellopják, akkor legfeljebb szomorú leszek. Viszont ha a másét, akkor kezdhetek gondolkodni, hogy én tehetek-e a kárról: fizetnem kell-e a dolog gazdájának, vagy nem. Heti esetünkben ezt a problémát járjuk körül.
Elromlott egy autó, gazdája elvitte a szervizbe. A szerelők azt mondták, két óra múlva jöhet érte, ám kiderült, hogy alkatrészeket kell rendelni, ezért a kocsit ott kell hagyni. A járgány garanciás, mit lehet tenni: a szerviz csereautót biztosított hősünknek, aki a jószággal elfurikázott haza. Egy kis gondatlansággal a forgalmit a kesztyűtartóban felejtette, ami akkoriban, a német autók lopkodásának fénykorában súlyos hibának bizonyult, ugyanis a kocsit az éjszaka folyamán eltulajdonították a ház elől. Volt meglepetés a szervizben, amikor hősünk megjelent járgányáért, csereautó nélkül. Saját kocsiját nem is akarták neki kiadni; végül letétbe kellett helyeznie az ellopott dolog árát, hogy hozzájuthasson a már kijavított járműhöz. Utána pedig elkezdődött a haddelhadd: ki viselje a kárt?
Hasonló esetekben az az első kérdés, milyen jogcímen volt nálunk a más tulajdonában álló dolog. Ettől függ ugyanis, hogy többet vagy kevesebbet vagyunk kötelesek megtenni a dolog megóvásáért. Jogcímből annyi van, ahány fajta szerződés - abból pedig, mint égen a csillag. Itt is azzal kezdődik hát az igazságtétel, hogy elkezdünk kutatni: milyen jogcímen került a szerviz csereautója ahhoz az emberhez, akitől ellopták?
Amikor valaki ingyen használatba ad valamit, az rendszerint haszonkölcsön-szerződés. Ennek a külön felelősségi szabályait háromféleképpen lehet megszegni. Ha külön engedély nélkül harmadik személynek használatra átadjuk a dolgot, és ezért történik baja. Ha rendeltetésellenesen használjuk a dolgot, és azért romlik el. Illetve fenn kell tartani a dolgot, és ennek a költségeit is viselni kell; például az autóba benzint, a szamárba szénát kell venni. Ezenfelül persze ha az általános szabályok szerint felelősek vagyunk a kárért, akkor is rajtunk csattan az ostor.
Ezek a feltételek a jelen esetben nem álltak fenn. A kocsit hősünk nem adta oda másnak, nem éheztette, nem talicskázott vele trágyát. A járgányt egyszerűen ellopták, ami bármelyik kocsival megeshet, amelyik az utcán parkol. Zárt helyre kellett volna-e vinnie a kölcsönautót, ha a sajátjával is rendszeresen az utcán állt meg? Arra a kölcsönvevő nem kötelezhető, hogy más autójára jobban vigyázzon, mint a sajátjára, ha a haszonkölcsön többi szabályát betartja. Ezért a bíróság úgy ítélt, hogy a lopási kárt a szerviz köteles viselni.