Tisztító tavaszi zuhatag

Vízbevető hétfőn nem hervadunk
Hogy a virágvasárnapi szentelt barka jó a hideglelésre, sőt távol tartja az égzengést is, azt manapság nehezen hisszük el. Mégis visszasírjuk néha eleink hitét. Azt a kort, amelyben a tárgyak mágikus erővel bírtak, a párválasztást rítusok szabályozták, és a kalendárium lapjai a léleknek is üzentek valamit. Húsvéti szokásainknak és jelképeinknek eredtünk nyomába.
Aki vallásos és tiszteletben tartja az egyház előírásait vagy egyszerűen csak követi a szokásokat, az húsvétkor templomba megy, s ha alkalma van rá, részt vesz a körmenetben is. Előtte azonban felszeli a disznóvágás óta pácban érlelt vagy a legközelebbi bevásárlóközpontban megvett sonkát, hozzá főtt tojást eszik reggelire. Másnap a gyerekek korán az előre elkészített fészekhez szaladnak, hogy megnézzék, mit tojt bele a nyúl. S ha jól viselkedtek, nem hiábavaló a kutakodásuk, csokiból formázott csibét, tojást vagy éppen a jótevő nyúl hasonmását találják benne. Aztán a lányok kicsinosítják magukat, s várják a locsolkodókat, a fiúk pedig elindulnak, és különböző rigmusok kíséretében meglocsolják a környék apróbb hölgy tagjait. A fiúkat elkíséri az apukájuk is, az anyukákra szakosodva (sőt a saját torkukat is locsolgatják a kiszáradás ellen...).
Talán egyetlen ünnepünk sem annyira szerteágazó, mint a húsvét. Ha azonban vesszük a fáradságot, s utánagondolunk, könnyen megtalálhatjuk azt a szálat, amelyre az összes részét felfűzhetjük. Ez pedig nem más, mint a megújulás. S ezen mit se csodálkozzunk, hiszen szokásaink ősidők homályába vesző eredete általában valahol a természet megfigyelésében keresendő. A tél, amelyet az erősek átvészelnek, immár elmúlt, itt az ideje a fészekrakásnak, a párzásnak vagy éppen a tavaszi munkáknak.
Az ember azonban olyan lény, amely nemcsak végrehajtja ősi ösztönei parancsát, hanem rítusokkal, egyszerűbb vagy bonyolultabb jelképrendszerrel el is játssza. A jelképek egy idő után önálló életet kezdenek élni, önmagukért valókká válnak.
Ezt nevezik kultúrának, amelynek része a vallás.
Valamennyi vallás hátterében a félelmetes és titokzatos természet imádata áll, amelyet azonban ajándékokkal, áldozatokkal meg lehet szelídíteni, a magunk oldalára lehet állítani.
A keresztény húsvét gyökerei a zsidó hagyományokra vezethetőek vissza. A zsidók az Egyiptomból való kivonulást, a pészáhot ünnepelték. Erre érkezett Jeruzsálembe Jézus is a tanítványaival. Bárányt öltek, hozzá kovásztalan kenyeret ettek s bort ittak. Máris megleltük néhány ma is élő jelkép eredetét. A bárány a másnap keresztre feszített Jézust szimbolizálja, a kenyérnek és a bornak más-más keresztény egyházakban némileg eltérő a jelentése, de valamennyi az utolsó vacsorára vezethető vissza.
Ha tovább ereszkedünk az idők feneketlen kútjában, vagyis a pészáh pogány eredetét kutatjuk, elérkezünk a titokzatos természet imádatához is: a kánaáni népek aratási ünnepe lehetett az, a termésért adtak hálát. A zsidók háromezer évvel ezelőtt hódították meg Kánaánt, a mai Izrael területét, átvették s egyben át is értelmezték az ott talált népek ünnepeit. Akárcsak a keresztények a pészáhot.

Barka óvja a lányokat
Ez idő tájt bővelkedünk a szerelmi, termékenységi varázslásokban. Nem csoda, hiszen a hosszú, rideg nagyböjt után felpezsdült az életkedv a fiatalokban. A fruskákat például előszeretettel csapdosták meg a virágvasárnapi barkával, azt tartották, ez megóv a vénlányságtól. A magára valamit is adó fehérnép nagypénteken buzgón mosta arcát a "szótlan vízben", mert hite szerint így menekedhetett meg a szeplőktől. A kíváncsi lányka esti mosdáskor vizesen hagyta az arcát, s a nagyszombatra virradó éjjel a párnája alá tette a törülközőt. Azt remélte ugyanis: álmában eljön a jövendőbelije, hogy megtörölje az arcát.
Az a székely lány, akinek már volt kiszemelt kedvese, nyugodtabban alhatott: biztos lehetett benne, hogy hétfő reggelre a buzgó legény jókora fenyőággal díszíti a házuk kapuját, még ha a fát a messzi határból kell is szereznie.
A húsvéthétfői locsolkodás szokása ugyan a hagyomány szerint állítólag abból ered, hogy a Jézus sírjánál posztoló katonák nyakon öntötték a Krisztus testét kereső asszonyokat, nehogy hírét vigyék a feltámadásnak - e népszokás mégis inkább egy ősi termékenységvarázslásra hajaz.
"Vízbevető hétfőn" a szemrevaló leányokat például szigorúan nyakon zúdították a falut járó legények, ám a korosodó nőknek csak a kezére löttyintettek. Az öregedés visszafordíthatatlan jele volt, ha valakit így emlegettek: neki már tavaly is csak a keze fejét öntözték. Még nehezebb dolga volt a dunántúli fehérnépnek, őket ugyanis nem öntözték, hanem korbáccsal csapkodták a fiúk, pajzán indíttatásból.

Húsvéti egyszeregy
Eredendően a húsvétot megelőző negyvennapos böjt Jézus Krisztus böjtölését idézi, de eleink életében gyakorlati okai is voltak: az ősszel felhalmozott élelem tavaszra rendszerint megfogyatkozott, s igen takarékosan kellett bánni vele, hogy kitartson az új termésig. Ezért a nagyböjtben napjában csak egy étkezés dukált: többnyire bab, borsó, lencse, néhanapján hal kerülhetett az asztalra, a zsír és a hús tilos volt. Manapság már csak kevesen tartják húshagyó keddtől a negyvennapos szigorú böjtöt, de nagypénteken még mindig sokan tartózkodnak a húsevéstől és a jóllakástól, azok is, akik egyébként nem vallásosak.
Régen a hagyományos húsvéti sonkát nagyszombaton, a körmenet után illett megkezdeni, mellé főtt tojás és a termékenységet szimbolizáló fonott kalács járt. A sózott, nyers sonka elkészítését megkönnyíti és meggyorsítja, ha főzés előtt pár órára hideg vízbe áztatjuk, mert így kiázik belőle a sok só. A zsíros réteget ne távolítsuk el, mivel az megakadályozza, hogy a hús kiszáradjon. A sonkát lassú tűzön főzzük. A főzőlevet zöldségekkel, különféle fűszerekkel ízesíthetjük, a főzés során ezek az ízek jól átjárják a húst. A megpuhult sonkát hagyjuk kihűlni a főzőlében! Sok helyütt úgy fogyasztják a sonkát, hogy csontot ne törjenek benne - ez emlékeztet a húsvéti bárány elköltésének ószövetségi rituáléjára.
A sonkában rejlő ízeket más ízekkel együtt élvezhetjük igazán. A sonkától szinte elválaszthatatlan a torma fogyasztása, mivel átható illatának gonoszűző erőt tulajdonítanak. A népi hiedelem szerint aki tormát eszik, azt elkerülik a gyomorgörcsök. A régi magyar konyhában nagy szerepe volt a sonkához adott különféle retkeknek. A piros retket szeletelve, sózva, köménymaggal meghintve, a fekete retket pedig durvára reszelve adjuk a sonka mellé.

Macerás a laksa
Matyóföldön valaha sok laksalevest ettek böjt idején. Maga a leves pofonegyszerű: a laksatésztát szalonna zsírján megpirították, bő vízzel feleresztették, sózták, és néhány szem krumpli belevágásával tették laktatóbbá. Na de jöjjön a laksa lényege! A laksa tésztáját tojás nélkül keverték, és annyi vizet öntöttek hozzá, amennyit felfogott. Félkeményre gyúrták, ökölnyi darabokra vágták, majd kb. 1 mm vastagságúra sikálták. Ezt a 70­80 cm átmérőjű levelet négy egyenlő részre vágták, majd a tűzhely vasán mindkét oldalát megsütötték. Sütés közben a kés hegyével megszurkálták, hogy a gőz elillanjon belőle. Összetörték, és vászonzacskóban tárolták.

Negyveneléskor kiszit
Palócföldön a legszigorúbb böjt, a negyvenelés során csupán naponta egyszer, naplemente után étkeztek. A palócok jellegzetes böjti étele a kiszi vagy cibere. Hogyan készült? Kenyérsütéskor meghagytak egy darab kovászt, langyos vízbe áztatták és szétmorzsolták. Sózták, 15-20 literes cserép- vagy zománcos fazékban készítették fél vagy egy kiló korpából, 2 marék sóból és egy tenyérnyi darab kovászból. Az edény száját lekötötték, és meleg helyre tették. A korpa és a tészta leült az edény aljára, és néhány napon belül kellemes, savanyú ízű lett a víz.

Nyuszi tojja?
A görög-római mitológia szerint a tojásból istenek születtek. A finnek nemzeti eposza, a Kalevala pedig úgy tartja, hogy tojásból lett az egész világ: az Éj leányának térdére rakta le tojásait egy kacsa. A néprajztudósok szerint a húsvéti nyuszi egy véletlen félreértés következtében jutott tojásosztogató szerepéhez. Ez Németországból ered, ahol egyes vidékeken húsvétkor gyöngytyúkkal és annak tojásával ajándékozták meg egymást. A gyöngytyúk német neve: Haselhuhn - ezt a szót hozták aztán tévesen összefüggésbe a nyulat jelentő Hase szóval. Így lett tehát a gyöngytyúkból nyúl, s ezért hozza a húsvéti tojást a nyuszi.
Mindmáig a legnagyobb húsvétinyuszi-fészek 1997-ben, Németországban, a Harz-hegységben készült. A 14 316 darab főtt tojás, a 10 809 csokitojás és a 304 egyéb húsvéti kellék hatvan szénaboglya nagyságú fészekbe fért csak bele. Együttes hosszuk 1040 métert tett ki.
A legnagyobb húsvéti nyulat egy svájci cég készítette el 450 kg csokiból. Az 5,81 méter magas óriásfülest csak a szabadban tudták felállítani.

Barangolunk a szokások közt
A spanyolok flamencót járnak, a Fülöp-szigeteki férfiak keresztre feszíttetik magukat, a bolgárok pedig tojással dörzsölik be a gyermek arcát. Húsvétkor ünnepelünk -csak épp minden ország máshogyan.

Vatikán
Nagycsütörtökön a lateráni bazilikában a hagyományos lábmosással kezdődik a húsvét. Az utolsó vacsorára emlékezvén a pápa megmossa tizenkét pap lábát. Előtte istentiszteleten megáldják a szent olajat. Csütörtökön már némák maradnak Róma harangjai, miként a világ katolikus templomainak harangjai is "Rómába mennek", és csak a feltámadás perceiben szólalnak meg újra. Nagypénteken teszik meg a hagyományos keresztutat a Colosseumnál: az egyházfő ezzel emlékezik és emlékezteti a világot Krisztus gyötrelmeire. A fény bevitele a templomba, a lucernarium, a zsidó vallási hagyományból származtatható: a szabbátlámpás meggyújtása közben hangzik el az Istent dicsőítő ima. Vasárnap tízezrek gyűlnek össze a római Szent Péter téren, hogy meghallgassák a pápa húsvéti üzenetét és részesüljenek az Urbi et Orbi (a városnak, a világnak szóló) áldásában.
Bulgária
A húsvétot három napig táncmulatsággal, játékokkal ünneplik, miközben jut idő arra is, hogy az emberek az egészségükért imádkozzanak. Az első piros tojással a gyerek arcát szokták bedörzsölni, hogy minél egészségesebbek legyenek. Jut egy tojás a veteményesbe is, hogy megvédje a termést a jégesőtől.
Húsvét-sziget
A sajátos név eredete meglehetősen egyszerű: a Jacob Roggeveen holland tengernagy vezette expedíció 1722. április 6-án, éppen húsvétvasárnap lépett ott partra. A sziget őslakói polinézek, ma mintegy háromezren élnek a kellemes, örök tavaszt idéző, 166 négyzetkilométeres földdarabon. Annak a 111 szigetlakónak a leszármazottai ők, akiket csodával határos módon nem hurcoltak el (miként 1500 társukat) a perui rabszolga-kereskedők. Hogy milyen arrafelé a húsvét? A misszionáriusok alapos munkát végeztek: római katolikus hitre térítették a lakosokat. A vasárnap reggeli mise után ünnepi ebéd (curanto) következik: umuban, vagyis földbe vájt polinéz tűzhelyen sült párolt hal, hús és zöldségek.
Spanyolország
Hangos jókedvvel feledtetik a Semana Santa, a nagyhét bánatát: flamencót járnak vidéken, városban egyaránt. Aragóniában viszont a világon egyedülálló szokás dívik: a nagypénteki dobolás. A Semana Santa Madridban különösen látványos: az óváros szűk utcáiban kanyargó körmenetben vezeklők százai magas, csúcsos süvegálarcban cipelik keresztjüket, jó néhányan méteres vasláncot, béklyót erősítenek bokájukra, hogy kínjaikkal méltó módon emlékezzenek a Megváltó keresztútjára. Sevillában ősi hagyomány, hogy a különféle vallásos egyesülések, "cofradía"-k tagjai, akik általában egy-egy városrészben egymás közelében élnek, a rájuk jellemző színű, szabású öltözékben vesznek részt a körmenetben.
Olaszország
Húsvéti süteményeik a hagyományoknak megfelelően lisztből, tojásból, cukorból és olívaolajból készülnek. Hogy a gyerekek számára kívánatossá tegyék a tésztát, galamb, baba, lovacska, nyúl és harang formájúra sütik. Belsejükbe gyakran ajándékot is rejtenek, és meglepetésekkel töltik meg a nagy, díszes csokoládékat is.
Fülöp-szigetek
Cutud városában tizenegy férfi pokoli kínokat áll ki, miközben keresztre feszítteti magát nagypénteken. Kéz- és lábfejükön átütött szögeken lógnak órák hosszat a keresztfán a perzselő nap alatt, a vezeklés jegyében.

Fojtogató gondoskodás
Azt hiszem, minden egészséges gyerek életében van egy olyan korszak, amikor különösen közel kerül az állatokhoz. Babusgatja, eteti őket; tudat alatt talán így készül arra, hogy egyszer majd neki is lesznek utódai.
Nálam ez a korszak tízéves korom körül tetőzött, húsvét tájékán, amikor egy aprócska nyulat kaptam. Az egyik bátyám hozta valahonnan, én pedig rávetettem magam. Apámtól kunyeráltam lécet meg drótot, ketrecet barkácsoltam, amit teletömtem fűvel, mert azt biztos szereti, de hogy éhen ne maradjon, búzát, kukoricát, árpát is tettem elé, s egy nagy tál vizet szomjának oltására.
Mert nagy terveim voltak akkor már vele. Megvárom, míg kicsit nagyobb lesz, veszek hozzá egy bakot az utca elején lakó Faragóéktól. A locsolkodásért kapott összes pénzemet nyúltenyésztésre szándékoztam költeni: alapanyagra az új ketrecekhez, etetőkre, takarmányra. A kisnyuszikat értékesítem; gondoltam, abból újabb pénz jön, amit ismét befektetek - szóval kapitalista ábrándokat szövögettem. Az is lehet, hogy kitanulom a kisállattenyésztést, tehát azt is tudom már, mi leszek, nem kell a vállamat vonnom, amikor a felnőttek a szokványos kérdéssel gyötörnek. Ábrándozva simogattam a tapsifülest, amely viszont vélhetően unta már az abajgatásomat, mert egyre csak a ketrec túlsó felébe húzódott.
Másnap reggel aztán beütött a ménkű. Iskola előtt még a tyúkudvarhoz szaladtam, hogy megnézzem új barátomat. A nyuszi meredten feküdt a ketrec sarkában. Egy pillanatig azt hittem, talán még alszik, ám amikor kézbe vettem, nyilvánvalóvá vált a lesújtó valóság: elpusztult.
- Valószínűleg túletetted és felfúvódott - magyarázta délután Faragó bácsi, akihez iskola után betértem, hogy elpanaszoljam neki, miként jártam.
A nyuszit szépen eltemettem, vele együtt nagy pénzszerző álmaimat is, ráadásul kisállattenyésztő sem lettem. Az viszont talán akkor vésődött a tudatalattimba: nem avval teszek a legjobbat annak, akit szeretek, hogy agyondédelgetem.