Jogi esetek

Rettenetes nyűg egy veszekedő szomszéd, ezt bárki belátja, ugyanakkor a szomszédviták nem mondhatóak a legjellemzőbb bírósági ügyeknek. Ugyanis ezek rendszerint olyan potom összegről szólnak, amelyért egyszerűen nem éri meg a bíróságot feltartani, nem beszélve arról, hogy a pereskedéshez idő, pénz meg kötélidegek szükségesek, egyszóval: jobb a békesség. Kivételt képeznek azok az ügyek, ahol egy kicsit komolyabb gazdasági érdekek forognak kockán, mint például az a kérdés, hogy kinek a költségén, milyen kerítést építsünk a telekhatárra. Az önkormányzat rendszerint megszabja, hogy a telek melyik oldalára kinek kell a kerítést felhúznia. Az, aki építi a kerítést, valamilyen olcsóbb megoldásban érdekelt, a szomszédnak viszont esztétikai szempontjai vannak, illetve szeretné a lehető legjobban elrekeszteni magát. Erre igazából nincsen szabály.
A felek nem tudtak megegyezni, hogy jó helyen van-e, megfelelően biztonságos-e a kőkerítés, ezért összevesztek. Az a szomszéd, akinek kerítést kellett volna építenie, beadott egy módosítási kérelmet az építési hatósághoz, amelyben azt írta, hogy szeretnék átépíteni a szóban forgó falat, és ebben a módosítási javaslatban mindkét szomszéd egyetért. Csakhogy ez ilyen formában nem volt igaz, mert nem értettek egyet, következésképpen jött a pereskedés a kerítésről, ami nem tartozik a tárgyra. Ugyanis egy másik per is indult ennek a módosítási beadványnak a kapcsán. A jóember, akinek beleegyezését a szomszéd leiratában "megelőlegezte", beperelte a tódítót. Kellett egy jogcím. Mivel a törvény a hazudozást nem bünteti, valami olyat kellett találni, amit igen: ez pedig a jó hírnév sérelme lett.
A vonatkozó jogszabály egyszerű: személyiségi jogot sért az, aki mást sértő, valótlan tényt állít, híresztel vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. Emberünk úgy vette, hogy mivel szomszédja hazudott nem létező megegyezésükről és ezen ő fel van háborodva - e cselekedet nemcsak sérti, hanem fel is bőszíti -, ez megalapozza a jó hírnév sérelmét.
Osztozunk a felperes felháborodásában. Ám e helyt is megerősítve, hogy hazudozni csúnya dolog, azt azért el kell mondanunk, hogy a törvényben szereplő "mást sértő tény" nem olyan tényt jelent, amin mi érzékeny lelkünkkel megsértődünk, hanem olyasmit, ami mindenkinek a szemében rossz színben tüntet fel minket. Ha valaki semlegeset hazudik rólunk, az a törvény erejével csak akkor támadható meg, ha például bíróságon történik, mert az hamis tanúzás. Ide vonatkoznak a tévedés, megtévesztés szabályai, de azok meg csak szerződött felek között léphetnek életbe - arról szólnak, ha nekünk hazudnak, nem arról, hogyha rólunk.
Ezért aztán a jó hírnév megsértését nem találta megalapozottnak a bíróság. Ám hogy a kerítéssel mi lett, arról nem szól a fáma.