Jogi esetek

Azzal mindenki tisztában van, hogy ha, mondjuk, veszünk egy hűtőt, és azzal valamilyen műszaki probléma adódik - például nem tartja hidegen, amit belerakunk -, akkor teljes joggal kérhetjük az eladótól, vagy javítsa ki a hibát, vagy cserélje ki a hűtőnket egy működőképesre. Ezt a jogintézményt kellékszavatosságnak hívjuk, ha törvény írja elő, és jótállásnak, ha az eladó szerződésben vállal a törvényesnél szigorúbb feltételeket. E szabályokat akkor szokás kihasználni, ha a kérdéses dolgot boltban vásároltuk. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy egyedi üzletek során is szóvá tehetjük, ha valami hibás, és mi erről a vásárláskor nem tudtunk. Ha valaki rossz autót vagy beázó lakást vásárol, rendszerint beletörődik, hogy rossz üzletet kötött - pedig talán lenne jogi lehetőség arra, hogy a rosszhiszemű eladó viselje a kárt.
Egy házaspár megvásárolt egy 1930-ban épített házat. Az eladók azt mondták, hogy a fürdőszoba falán látható vizesedést csőtörés okozza, de ez utóbb valótlannak bizonyult, mivel az összes fal is vizesedni, sőt penészedni kezdett. Kiderült, hogy a gondot a falak szigetelési hibája okozza. Az építéskor, ahelyett, hogy két réteg, bitumennel ragasztott kátránypapírral fedték volna le a lábazatot, csak bitumenes csurgatást alkalmaztak. Az eladók úgy vélték: egy több mint hetvenéves ház esetében nem kell azon csodálkozni, hogy vizesednek a falak. A vevők szerint attól, hogy egy épület régi, még nem muszáj megpenészednie, ezért kérték az eladókat, a hibát a saját költségükön javítsák ki.
A bíróságnak arról kellett döntenie, megáll-e a vevők kellékszavatossági igénye. Ez olyan esetekben fordulhat elő, ha az eladó által szolgáltatott dolog nem felel meg a szerződéssel elérni kívánt célnak vagy a rendeltetésszerű használat követelményeinek. A rendeltetésszerű használat lakóingatlan esetében az, hogy benne lakunk, nem pedig az, hogy gombát termesztünk a falán. Ennek ellenére természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül egy épület korát, hiszen azt a szerződő felek az árba beleszámították - magától értetődően olcsóbban kapunk meg egy hetvenéves házat, mint egy tízéveset.
Ebből akár az is következhetne, hogy olcsó házban benőhet minket a penész - de mégsem egészen. A bíróság úgy vélte, hogy korának, illetve abból következő műszaki állapotának megfelelő mértékben kell rendeltetésszerű használatra alkalmasnak lennie egy lakóépületnek, figyelembe véve a természetes elhasználódást. Csakhogy a vizesedés nem természetes elhasználódás, hanem hiba. Persze el lehet adni penészes falú házat is, de nem elég ez alkalomból kivikszolni, hanem ezzel is "el kell dicsekedni", nemcsak a jó fekvéssel. Ezért a bíróság az eladót a hiba kijavítására kötelezte, amihez a majd' öt év pereskedés nyomán hozzátevődött még egyszer annyi késedelmi kamat is.