Kinek mondjam el?

Családi körUjlaki Ágnes2007. 05. 04. péntek2007. 05. 04.
Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
A sok gondhoz-bajhoz képest, amelyekről írnak önnek, az én problémám igazán nem súlyos, mégis szeretném a tanácsát kérni. Mégpedig abban, hogy miként tudnám a szomszéd nénit egy kicsit "lekoptatni". De kezdem az elején. Két éve vettük meg ezt a kis házat, ahová férjemmel és kislányommal költöztünk. Már az első nap bekopogott hozzám egy nagy tál süteménnyel Aranka néni, és kedvesen köszöntötte az új szomszédokat. Nagyon meghatódtam, mert városi lányként szokatlan volt nekem ez a kedvesség. Azóta is segít számos apróságban, átveszi a postát, s minden sütéséből hoz kóstolót. Igyekszünk viszonozni: a férjem megjavítja a rádióját, megbőrözi a csapot, s ha a városba megyünk vásárolni, meghozunk neki ezt-azt. Eddig rendben is lenne.
Csak hát a néni magányos, gyermekei messze laknak. Így hát nagyon rákapott arra, hogy szinte minden délután beül hozzám egy-két órára. Ilyenkor alszik a kislányom, szívesen olvasnék vagy interneteznék egy kicsit, de nem tudok, mert Aranka néni történeteit hallgatom, ezredszer. Tényleg szeretem őt, és kéthetenként egyszer még örülnék is neki. De így egyre jobban idegesít. Ugyanakkor megbántani sem akarom, mert nem érdemelné meg. Mit tehetnék?
Üdvözlettel:
Viktória

Kedves Viktória!
Megértem a problémáját, mert amikor az ön korában lévő fiatalasszony voltam, magam is kerültem ilyen helyzetbe. Majdnem szó szerint azonosan zajlott a nénivel nyakamba szakadt "barátság", ami szerencsére egy idő múlva - amikor a gyes után visszamentem dolgozni, s már nem tartózkodtam otthon napközben - meglazult. Valószínűleg önöknél is ez lesz majd a megoldás, legalábbis ha továbbra is tapintatosan akarja kezelni az ügyet. Hát igen, szegény Aranka néni önökkel akarja pótolni távol lévő családját, és nem veszi észre, hogy ezt nem lehet. A fiatalok pedig - tapasztalatok híján - még nem tudják, hogyan kell óvatosan kiépíteni a korlátokat.
A falusi életben jól ki volt ez találva: a kerítés mentén akár hosszasan is el lehet beszélgetni, aztán ki-ki megy a dolgára. S persze ha baj van, betegség, baleset, akkor lehet számítani a jó szomszédokra. Aranka néni öregség, önkontrollhiány miatt nem tartja be az íratlan szabályokat. Pedig minden baráti kapcsolat csak kétoldalúan működhet. Ingerülten elutasítani nem szabad, de megpróbálhat esetleg kifogásokat találni, például azt, hogy tanul valamit, és csak délután tud a tananyaggal foglalkozni. Ám lehet, hogy ebből is sértődés lenne. Talán valamelyik olvasónknak van ötlete: mit tegyen Viktória, hogy megmaradjon a szeretet is meg a magánélete is?
Üdvözlettel:

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek