Szív után puhul a máj

Kóstolás után még keresztkérdésekkel is bombázta a zsűri az ifjú szakácsokat a fegyverneki Tisza-parton, ahol negyedszer állították fel a bográcsokat a diákok gulyásfőző versenyén. Óriási hibát ejt ugyanis, aki nem tudja, hogy marhahúsból, főleg lábszárból készül a legjobb gulyás - magyarázta Jakabffy László vendéglős, aki a tévéből ismert séf, Kovács Lázár társaságában pontozta a vendéglátó-ipari szakiskolás csapatok remekeit. Már az első benyomás sokat nyomott a latban: aki ugyanis szépen megterített - például gusztusos füstölt kolbászokból készített asztali "csendéletet" -, máris megnyerte a zsűri jóindulatát. Aki viszont egyszerre tette fel főni a húst meg a krumplit, végül csak valamiféle lekvárra emlékeztető masszát kanalazhatott.
- Többet tanulnak itt a diákok, mint húsz órán át az iskolapadban - magyarázta Csányi Sándor, a fegyverneki Orczy Anna Általános Iskola és Szakiskola oktatója, aki a szolnoki gulyásfesztivál sikerén felbuzdulva kiötlötte a rendezvényt. Nem volt nehéz nevezőket toborozni, hiszen újabban divatba jött a fiatalok közt a bográcsolás. Amúgy a tanár úr az elnöke a magyar gasztronómiai fesztiválok 56 várost tömörítő egyesületének, így jól tudja, egy településnek is sok hasznot hajt egy-egy ilyen esemény. Nem csoda, hogy pártolta a dolgot Fegyvernek első embere, Hubert Ferenc is, aki abban bizakodott, az ország távolabbi részeiből érkezett vendégeknek megtetszik a Tisza csendes holtága, mely a horgászoknak és a sátorozóknak igazi paradicsom.
Sárgarépa, fehérrépa és némi kékfrankos vörösbor - ezzel tették izgalmassá "pályaművüket" a kunhegyesiek. Az egyik jövendő szakácstól, Mohácsi Tímeától megtudtam azt is, hogy a Kakat-parti gulyás névre hallgató étel a településükön csordogáló patakról kapta a nevét. Annak partján raktak tüzet ugyanis hajdan a marháikat legeltető gulyások, akik ehhez hasonló fogást rittyentettek.
Egészen más recept szerint alkottak a gyomaendrődiek, akik többféle húst aprítottak a bográcsba. Dávid Lajos, aki falusi vendéglátást tanul középiskolájában, esküszik rá, hogy babgulyásuk a füstölt csülök, a füstölt lapocka és a marhalábszár együttesétől lesz páratlan, s a fokhagymával, petrezselyem zöldjével ízesített csipetke tovább fokozza a hatást.
Némi meglepetéssel szolgáltak az esztergomiak, a kenyérmezői mészárosgulyás nevű fogásuk ugyanis - melynek "karmestere" a szakiskola mesterszakácsa, Móringer Lajos volt - a marha lábszárán kívül belsőségeket is magában rejtett. Az már külön tudomány, hogy milyen sorrendben dobták a kondérba a húst, valamint a szívet meg a könnyen puhuló májat és lépet...
- Az érettségi bankettre is saját magunk főzünk, méghozzá szabad tűzön - bizonygatták a szolnoki gimnazisták. Katona Tamás és osztálytársai a Tisza-parti Gimnázium végzősei, akik legutóbb a diáknapon harmincöt éhes ifjoncot lakattak jól. Otthon is gyakran átveszik a hatalmat a konyhában, ám olyankor olaszos tésztaételeket ütnek össze. Most viszont marhanyakat puhítottak a bográcsban.
A legifjabbak, a fegyverneki ötödik b-sek a füst elől menekülve, felváltva kavargatták az ételt. A tizenegyes éves Somodi Máté állította, hogy a szülők csak a háttérből követték az eseményeket. Az öt nebuló hajnalban kelt, hámozta a krumplit, aprította a lapockát, rakta a tüzet. A fiúk odahaza addig legfeljebb csak tükörtojást készítettek, ám a verseny meghozta a bátorságukat. S persze az étvágyukat is: a végén farkaséhesen ültek neki a maguk főzte sertéspörköltnek.