Jogi esetek

Egy iskola karbantartóját az igazgató utasította, hogy gallyazza le az udvaron álló fát. Segítségül a tornatanárt jelölték ki, az azonban hamarosan olajra lépett, így a karbantartó kénytelen volt a takarítónőt maga mellé szólítani, majd felmászni a fára, és ott egy láncfűrésszel darabolni az ágakat. Egész addig, amíg egy harminc centiméter vastag, hat méter hosszú darab, amelyet a feje felett fűrészelt ketté, le nem sodorta háromméteres magasságból, olyan szerencsétlenül, hogy meg is halt.
Az özvegy beperelte az iskolát, mondván: férje haláláért ők felelősek, ezért nem vagyoni kártérítést, valamint tartást pótló járadékot követel. A nem vagyoni kártérítés afféle fájdalomdíj, a tartást pótló járadék pedig arra szolgál, hogy az özvegy életszínvonala a férje halála miatt ne romoljon. Az iskola nem is tagadta, hogy hibázott, ám úgy vélték, azért a karbantartó maga is elkövetett hibát, így a keletkezett kárt csak részben kívánják állni.
Ilyen esetben a felek igyekeznek megállapítani a károsult közrehatásának százalékos arányát: például azt mondani, hogy a bekövetkezett balesetért hetven százalékban az iskola, harminc százalékban az elhunyt felelős. Az özvegy természetesen úgy vélte, hogy kizárólag az iskola hibázott.
A munkáltató ellen szólt, hogy az elhunytnak nem volt szakirányú képzettsége, nem kapott arra vonatkozóan pontos utasítást, hogyan is gallyazzon, és nem részesítették munkavédelmi oktatásban sem. Viszont ha valakit olyan munkára irányítanak, amihez nincsen képzettsége, akkor az utasítás végrehajtását megtagadhatja, ha annak teljesítése ráadásul testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki. Ezt alaposan elmulasztotta a karbantartó. Ráadásul nem feltételez külön végzettséget annak átlátása, hogy a hatméteres faágak, mint általában a súlyos tárgyak, lefelé esnek, és ha valamilyen védőfelszerelést vagy rögzítést nem alkalmazunk, akkor a fáról leeshetünk.
A kérdés az volt, a bíróság hogyan értékeli a munkáltató gallyazásra szóló utasítását. Kizárólag azért következett be a baleset, mert tapasztalatlan karbantartóval végeztették a munkát? Vagy pedig a karbantartó túlment azon a határon, ameddig a képzetlenség terjed, és elmerészkedett odáig, ahol a felelőtlenség kezdődik, amikor feje felett elfűrészelt egy ilyen súlyos ágat?
A bíróság a mi esetünkben azt mondta ki, hogy a karbantartó kirívóan gondatlanul figyelmen kívül hagyta az általános élettapasztalatot, ezért neki is része volt a balesetben. Az iskolának csak a kár hetven százalékát kellett kifizetnie.
Azt persze mindannyian tudjuk, hogy az utasítás megtagadása a legtöbb hasonló munkánál nem a legjobb megoldás, hiszen az ember könnyen lapátra kerülhet. Ennek ellenére azért jó, ha a saját testi épségének védelmében mindenki meghúz egy bizonyos határt.