Kinek mondjam el? – Az alkohol átka

Kedves Ágnes!

Évek óta olvasom a rovatát, most én is elpanaszolnám önnek a nagy bánatomat. De ehhez el kell mondanom az előzményeket is.

Fiatalon mentem férjhez, összesen hét hónapi ismeretség után. Szegény családból származom, a szü­leim hat gyereket neveltek, szűkösen, de nagy szeretetben. Egy szórakozóhelyen ismertem meg Ferit, ahová a barátnőimmel mentünk.

Nagyon jól nézett ki, magas, jóvágású fiú volt, magabiztos fellépéssel. Egy kicsit ivott már, de az is jól állt neki. Ha akkor a jövőbe láttam volna… Az esküvőig eltelt időben többször is előfordult, hogy a hétvégén berúgott, de mivel nem volt erőszakos, csak vidám, szemet hunytam. Meg aztán a faluban, a rokonságban is – kivéve apukámat – általános szokás volt az ilyen szombati részegség.

Két gyerekünk született, építkeztünk, teltek az évek. A férjem egyre többet ivott. Szorgalmasan dolgozott, olyan probléma nem volt, hogy elitta volna a fizetését, a munkahelyén soha senki nem látta részegnek. De minden hétvége azzal telt. Péntek este kezdte, szombaton folyamatosan rátöltött, aztán vasárnap a szörnyű másnaposságát igyekezett kialudni.

A házasságunk egyre inkább abból állt, hogy leadta a pénzt, beszélni nem beszéltünk, aztán bevonult a szobájába, mert én már nem bírtam vele egy hálóban aludni.

A gyerekekkel, a házzal, a kerttel nem foglalkozott. Ivócimboráit ismerve még annak örülhettem, hogy nem ver minket. Ötvenéves korára már szétitta az egészségét, 53 évesen meg is halt. Nem mondhatnám, hogy sok könnyet hullattam utána.

Mindig attól reszkettem, hogy férjem és apósom nyomán a fiam is örökölte a hajlamot az alkoholizmusra. Hála az égnek, nem így történt. Sőt, az apja miatt annyira megutálta az italt, hogy még szilveszterkor sem koccint, egy korty le nem megy a torkán. Szép családi életet él, minden rendben van vele.

De a lányom… Most is könnyes a szemem, hogy róla írok. A szép, okos 30 éves lányom mostanában titokban iszik. Erre véletlenül jöttem rá. Nem tudom, a vejem szembenézett-e már ezzel a problémával, de persze én nem fogom felvilágosítani. Azt sem tudom, van-e baj közöttük, mert nagyon szépen élnek. Vagy ez csak a látszat? Nem merem kérdőre vonni Évit sem, félek, hogy ellenem fordul…

Üdvözlettel: Margit

Kedves Margit!

Sajnos lehet családi hajlam az alkoholizmusra. De Évi még a lejtő elején tart. Igenis, beszélnie kell vele, ezt nem spórolhatja meg! Most szorosan álljon mögé, szüksége van az anyai erőre, biztatásra. Lépni kell, amíg megállítható a folyamat. Ne késlekedjen!

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes